Kelemen, Klementina

„Azt mondja ki helyettünk, amit mi nem merünk kimondani”

2015.12.01. 11:55

Programkereső

Játsszon a Fidelióval és legyen ott december 10-én 19:30-tól a Concerto Budapest, Kolonits Klára és Dinyés Dániel koncertjén a Müpában!

Különleges estére készül december 10-én a Concerto Budapest: a közönség Mahler VI. (a-moll) szimfóniája mellett Schubert-dalokat hallhat Kolonits Klára operaénekesnő és Dinyés Dániel zongoraművész előadásában. A művészházaspárt és Keller Andrást, a Concerto Budapest vezetőjét kérdeztük arról, hogyan állítható párhuzamba ez a két, egymástól látszólag távol álló zeneszerző, milyen energiákat szabadítanak fel hallgatókban és előadókban egyaránt és miért maradnak mindenkor aktuálisak.

„Egyszerűen úgy éreztem, hogy érdemes lenne egy olyan sorozatot életre hívni, amelyben valamilyen formában Schubert és Mahler zenéje találkozik” – mesélt a koncertsorozat ötletéről Keller András, a Concerto Budapest vezetője. „Úgy gondolom, a zeneművek hatnak egymásra, minden alkalommal egyedi és megismételhetetlen módon; adott időben és térben újabb dimenziókat képesek megnyitni, a hallgatóság részére az egyes műveken túl valami pluszt közvetíteni. E pillanatokban az interpretáló művészek, és maguk a művek is találkoznak.”

Hogy milyen analógiák, kapcsolódások lehetnek a két, látszólag egymástól távol álló zeneszerző között? A karmester szerint a zene históriája olyan organikus történelem, amelyben minden szerző összekapcsolódik egymással. Schubert életművében talán a dalirodalom volt a legjelentősebb, Mahler szimfonikus költészetében pedig az ének szintén egyfajta vezérmotívum. Schubert pici dalformákban, miniatűrökben, nagyon rövid idő alatt mesél el egy történetet, fest le egy hangulatot, míg Mahlernél ez óriási költészetfolyamként tör felszínre. „Schubert és Mahler között hasonló kapcsolatot érzek, mint például Bach és Kurtág között. Bachnál a struktúra végtelen tágassága, Kurtágnál az egészen miniatürizált, két hang közötti feszültség mondanivalója hatalmas – ilyen szemüvegen keresztül közelítem meg a Schubert-dalok és a mahleri végtelen szimfónia párhuzamait is.”

Keller szerint a hallgatósághoz és az előadókhoz is azért állhat közel Mahler, mert hihetetlen felszabadító ereje van a zenéjének, olyan közösségi élményt nyújt, ami egészen egyedülálló. „Fantasztikus, hogy egy időben teljesen különböző dallamok szólalnak meg a műveiben, ettől a hallgatója rögtön a kellős közepén találja magát. Elképesztő vízió, kavalkád volt benne, de ez megvan bennünk, mindannyiunkban is. Az emberi lélek legbelsőbb titkait hozta elő, zárjait törte fel, ezért olyan kábító a zenéje. Azt mondja ki helyettünk, amit mi nem merünk kimondani. Van benne egyfajta pozitív értelemben vett gátlástalanság; vadul ömlenek ki belőle a szemérmetlen, borzasztó, szorongó, ugyanakkor a legistenibb, legtisztább gondolatok is.” ​

Kolonits Klára operaénekes és Dinyés Dániel zongoraművész Schubert-dalválogatással készülnek az estre. A művésznő elárulta: a dalvilág iránti vonzalma ugyan nem korlátozódik Schubertre, de még főiskolás korában kialakult. „Nagyapám, a Zenetudományi Tanszék megalapítója és professzora volt a Zeneakadémián, a klasszikus Haydn-Mozart-Beethoven kutatások mellett élete végén Schubert-dalokkal foglalkozott, én pedig megörököltem a könyvtárát. Amikor főiskolás koromban dalokat kerestem, nem csak a sztenderd repertoár állt rendelkezésemre, hanem egy amerikai kottasorozat is, eredeti faximile kiadványokkal. Már akkor elkezdtem vele intenzíven foglalkozni, a daléneklés párhuzamosan futott az opera- és az oratórium-énekléssel.” A házaspár gyakran dolgozik együtt, nemrég például éppen romantikus dalestet adtak, repertoárjukból természetesen Schubert sem maradhatott ki. Dinyés Dániel szerint a német szerző lendülete, energiája egyszerűen lenyűgöző; ugyan harmincegynéhány évesen már meg is halt, de lázas alkotni akarása, elmélyültsége olyan mértékű volt, hogy hihetetlen mélységű dalokat alkotott.

Dinyés Dániel
Dinyés Dániel

„Képes volt a legbensőbb folyamatokat, történéseket kifejezni zenével, elsőként fogalmazva meg Goethe, Heine versein keresztül, méghozzá olyan frissességgel, ami a mai napig érvényessé teszi. A romantikus költők óta ugyanis nem változtak semmit a problémáink: a szerelem, az elvágyódás, a magány témája állandó, ezeket a témákat dolgozzák fel a Schubert-dalok is. Mindaddig aktuálisak is maradnak, amíg lesz szerelmi fájdalom és öröm az életben.”

Bár a daléneklés egy rendkívül intim, bensőséges műfaj, az operától eltérően nem a színház, a színpad érzelmi kitettségén, külsőségén alapul, mindketten úgy gondolják, hogy a Müpa hatalmas tere nem nehézséget, inkább egyfajta inspirációt jelent – Klára korábban egyébként már énekelt Kurtág-dalokat szólóban, kíséret nélkül ugyanezen a színpadon, a december 10-i koncertet is egy különleges lehetőségnek tartja. A dalválogatásban olyan darabok kaptak helyet, amelyek mindkettejük számára valamiért különösen kedvesek, ugyanakkor egy ekkora és ilyen akusztikájú térben is érvényesülnek. Többnyire általuk korábban is ismert, előadott dalok ezek, kivéve az utolsó dalciklusból, a Schwanengesangból ismert Am Meer címűt, amely egyébként egy Heine-versre írt férfidal, de mindkettejükhöz annyira közel áll és úgy érezték, különösen jól illik ebbe a szubjektív érzelemvilágba, hogy beleemelték. „Mahler és Schubert művei fuzionálnak és egyben kontrasztot is képeznek – az Am Meerhez hasonlóan többször előfordul, hogy egy természeti kép vagy annak metaforája válik egy érzelmi állapot kifejezésévé Schubertnél, ugyanakkor Mahlernél is rendkívül gyakori. Nem egy nagyon nyilvánvalóan tetten érhető kapcsolatról van itt szó, mi sem akartuk ezt hangsúlyozni; azokat a darabokat, amelyeket Mahler feldolgozott Schuberttől, például A halál és a lánykát, tudatosan nem válogattuk be, az már túlságosan direkt lett volna.”

A Concerto Budapestnek egyébként ez már a második olyan évada, amelyben Schubert és Mahler műveit egymás mellé helyezve tűzik repertoárjukra. A következő koncerten például Mahler 4. szimfóniája mellett Schubertnek olyan dalai szólalnak meg, amelyeket nagy zeneszerzők zenekari betétben hangszereltek. A 2016 márciusára tervezett hangversenyen, amelyen Schubert V. (B-dúr) szimfóniája és Mahler IV. (G-dúr) szimfóniája hangzik el, a világhírű szoprán, Julianne Banse lesz a szólista, férje, a nagyszerű hegedűművész és karmester Christoph Poppen pedig a dirigens. Az utolsó, május 19-i előadáson A fiú csodakürtjét hallhatja a közönség Kocsis Zoltán vezényletével, Orendt Gyula előadásában Schubert VII.(C-dúr) szimfóniájával párba állítva, megkoronázva az idei sorozatot.

A december 7-én 12:00-ig helyesen válaszolók közül egy szerencsés ellátogathat partnerével a Fidelio vendégeként december 10-én, a 19:30-kor kezdődő koncertre!

Sajnáljuk, ez a játék már lezárult!