Vilhelmina

Miért olyan ritkák a női karmesterek?

2015.12.02. 08:29

Programkereső

Szinte szenzációként hatott a múlt héten, hogy az I. Nemzetközi Doráti Antal Karmesterversenyre a mintegy száz férfi versenyző mellett tizenkilenc nő is jelentkezett. Az Olasz Kultúrintézetben rendezett megmérettetés november 28-án ért véget, és végül egyik hölgy sem ért el helyezést. De miért is ekkora hír az, hogy egy karmesterversenyen nők is indulnak?

A női emancipáció alig százéves jelenség, és hasonlóan a többi művészeti ághoz, a komolyzenére is az a jellemző, hogy történetében a nők hosszú időn át nem játszottak fontos szerepet. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lett volna affinitásuk az alkotáshoz, vagy ne próbálkoztak volna zeneszerzéssel – a hivatalos kánonba mindenesetre nem kerültek be a műveik. A zenetörténet előszeretettel emlegeti érdekes jelenségként Hildegard von Bingent, Barbara Strozzit, Clara Schumannt és Fanny Mendelssohnt.

Clara Wieck (Schumann) 1840-ben
Clara Wieck (Schumann) 1840-ben

Schumann felesége rendkívül tehetséges zongorista és komponista volt, apja ellenezte is a zeneszerzővel kötendő frigyet, mondván, hogy lánya feláldozza előadói karrierjét. Kevésbé volt nyitott a Mendelssohn-apuka: Felix Mendelssohn nővére, a zeneszerzőként és zongoristaként is kiváló, képzett Fanny Mendelssohn atyja tiltakozása miatt nem választhatta a zenét hivatásául, és műveit is csak bátyja neve alatt adhatta ki.

Amíg az opera világa soha nem tudott meglenni énekesnők nélkül, a szimfonikus zenekarokban a nőket egészen a 20. század végéig sem látták szívesen. Ahogy D. Kern Holoman írja Szimfonikus zenekar – Nagyon rövid bevezetés című könyvében, a nők lassú beilleszkedése a  zenekarokba az amerikai Középnyugaton kezdődött. A Clevelandi Zenekarnak már az 1918–1919-es első évadja óta voltak női tagjai – igaz, a sajtó főleg külsejük, ruhájuk, alakjuk és rúzsuk színe kapcsán emlegette őket. Európában jóval később engedett fel a jég: a Berlini Filharmonikusokat harmincöt éven át irányító Herbert von Karajan például úgy gondolta, egy nő helye a konyhában van, nem pedig egy szimfonikus zenekarban. A legtovább a Bécsi Filharmonikusok férfiközössége tartotta magát; az együttesben jelenleg is csak néhány hölgy található.

A férfiszövetségek olyan titkok hordozói, amelyek valamiképpen összefüggenek a zenével vagy a hangokkal, az ausztrál bennszülötteknél, vagy az indiai kultúrában is a férfiak azok, akik bizonyos hangszereken játszanak, nem pedig a nők.

vallotta a zenekar fél évszázaddal a II. világháború befejezését követően.

Ahogy annyi más területen, a nők mára lényegében a komolyzenében is áttörték az üvegplafont. Sok befutott hangszeres szólista kerül ki a hölgyek közül, s ott ülnek már a nagy szimfonikus zenekarok soraiban is. Nem mellékes azonban, hogy a vezető pozíciókban milyen a férfi-nő arány. Amerika top 20 zenekarát vizsgálva érdekes következtésekre jutott egy tanulmány: a koncertmesterek 82 százaléka férfi volt, és csupán 18 százalékuk nő. Ami pedig még inkább feltűnő, hogy csupán egyetlen női karmester akadt a vizsgált zenekarokban: Marin Alsop a Baltimore-i Szimfonikusoknál. Időközben azt is megtudhattuk az Artisjustól, hogy a korábbi évekhez képest egyre több idehaza a női zeneszerző és szövegíró, főként a pop, az alternatív és a gyerekzene területén. A jogvédő beszámolójából az is kiderül, hogy a legkevesebb női szerzőt felvonultató műfaj a rock és a hiphop – valamint a klasszikus zene.

„A klasszikus zene férfitalálmány”

Fazekas Gergely zenetörténész szerint a komolyzenében megnyilvánuló nemi egyenlőtlenségek korántsem olyan súlyosak manapság, mint régen, viszont a tradíció máig érezteti hatását.

Ez alapvetően egy rendkívül konzervatív világ, ami egyrészt szép és jó –»klasszikus« zenéről lévén szó, mi más is lehetne –, ugyanakkor a konzervatív alapállás rengeteg gátat is emel a különböző törekvések előtt.

"Régen nem létezett »klasszikus« zene, csak különféle stílusú, műfajú, értékű kortárs zenék. Amikor a múzeumokkal egy időben létrejött a zenei múzeumként funkcionáló koncertterem intézménye a 19. században, ezt férfiak találták ki, s jellemzően ők voltak e kultúra meghatározó szereplői is. Ekkor alakult ki a koncertélet máig megőrzött rituáléja: hogy kifejezetten a zenehallgatás céljából emelt épületbe megyünk a zenében gyönyörködni, szépen felöltözünk, szent áhítattal ülünk, nem köhögünk, tételszünetben nem tapsolunk, és így tovább. Ilyen szempontból a film vagy a színház világa sokkal dinamikusabb” – fejtette ki lapunknak a zenetörténész. Szerinte a nemi arányok szempontjából a zeneszerzés és a karmesterség területe számít a „legelmaradottabbnak”: az előbbi azért, mert komoly iskolázottságra és technikai feltételekre van szükség hozzá, ezek pedig sokáig el voltak zárva a nők elől; utóbbi pedig azért, mert a „maestro-mítosz” eredendően férfiakhoz kötődött. Ami az erőforrásokat illeti, ma már könnyebben hozzáférnek a nők, ám kérdés, hogy a felvételi bizottságban ülő professzorok fejében – akik jellemzően férfiak – mi van ezzel az egésszel kapcsolatban.

„A cuki lány a pódiumon elvonja a zenészek figyelmét”

Marin Alsop
Marin Alsop

A fentebb már említett Marin Alsop jelenleg a leghíresebb női karmester: ő volt az első nő, aki 2013. szeptember 7-én először vezényelte nőként a híres londoni Proms többhetes komolyzenei programsorozatának utolsó estjét a rendezvény száztizennyolc éves történetében. 2015. szeptember 12-én megismételte ugyanezt a „bravúrt”, ezúttal olyan művészek partnereként, mint Jonas Kaufmann, Danielle de Niese és Benjamin Grosvenor. 

Az ötvenkilenc éves Alsop hegedűművésznek tanult, de már kislányként is karmester szeretett volna lenni, tanára azonban lehűtötte kedélyeit azzal, hogy „lányok ilyet nem csinálnak”. Ma a Baltimore-i Szimfonikusok és a São Paulo Állami Szimfonikus Zenekar zenei vezetője. Nemcsak a Proms száztizennyolc éves hagyományának megtörése keltett feltűnést akkoriban: Alsop londoni debütálása előtt nem sokkal Vaszilij Petrenko karmester azzal érvelt a férfi karmesterek mellett, hogy „egy cuki lány a pódiumon elvonja a zenészek figyelmét, és rögtön másra kezdenek el gondolni”. Különösen érdekes érv ez egy olyan karmester szájából, akit azzal is sztárolnak, hogy milyen jóképű.

Vaszilij Petrenko
Vaszilij Petrenko
Fotó: Mark McNulty / Facebook - Vaszilij Petrenko

Mi a helyzet idehaza?

Hogy a hazai helyzetről képet kapjunk, megkerestünk pár magyar karmestert, férfit és nőt egyaránt. Kérdésünkre, hogy miért van ilyen kevés női dirigens, Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar zenei vezetője tömören csak annyit válaszolt: „a férfiak előítélete miatt”.

Bővebben kifejtette véleményét Vásáry Tamás Kossuth-díjas magyar zongoraművész és karmester, aki a korábban említett Nemzetközi Doráti Antal Karmesterverseny zsűrijében elnökölt. Hozzá elsőként azt a kérdést intéztük, vajon egy nemzetközi karmesterversenyen meglepő-e, hogy százhúsz jelentkezőből tizenkilenc nő. Azt válaszolta, hogy ez nagyon relatív, attól is függ, milyen múltú megmérettetésről van szó. „Ez egy új verseny, és szerintem a tizenkilenc egy optimális, magas szám” – mondta lapunknak. Szerinte kezdetben a női koncertmestereknek is nehéz dolga volt, mert nehezen fogadták el őket vezető tekintélyként, de ma már egyáltalán nem számítanak ritkaságnak. A női dirigensek inkább, de az ő számuk is növekszik. „Londonban zsűriztem egy karmesterversenyen a Londoni Szimfonikus Zenekar szervezésében, ott a második díjas például egy nő volt, a harmadik a mi Hámori Máténk.

Végső soron az határozza meg a zenekar hozzáállását, hogy a karmesternek milyen a tudása. Ha ez megfelelő, akkor elfogadják. De ha egyforma képességű egy nő meg egy férfi, akkor egy nő számára még mindig nagyobb nehézség betölteni ezt a szerepet.

– vélekedett, és ezt azzal indokolta, hogy ránézésre a vezénylés férfimunka. „Ma már persze nem annyira kirívó, hiszen katonanők és rendőrnők is léteznek, de például szoknyás női karmestert még nem láttam. Mégiscsak alapvető női viselet a szoknya, és azzal, hogy ők felveszik a nadrágot, jelzik, hogy egy férfimunkát vállalnak.”

Miről vélekednek minderről a magyar női karmesterek?

Jelenleg a vezető budapesti zenekarok élén egyetlen hölgy sem áll. Pedig nem egy női karmestere volt már Magyarországnak: úttörő volt ebben a nemrég elhunyt Váradi Katalin, aki hét éven keresztül volt a Magyar Állami Operaház, huszonnégy éven át pedig a Budapesti Operettszínház karnagya. Szintén az Operettszínházban vezényel Szabó Mónika, aki a Virtuózok című tévéműsorban is feltűnt, és akit a női magazinok is előszeretettel emlegetnek.

Sörös Cecília karmester pár éve nyilatkozott lapunknak a témában: szerinte a kérdés nem is elsősorban az, hogy magát a produkciót befolyásolja-e a karmester neme, hanem hogy egy női karmesternek sikerül-e odáig eljutnia, hogy zenekar elé kerülhessen.

Magyarország a tolerancia és egyenjogúság kérdésében a többi európai országhoz képest hátrébb tart. Ez a női karmester-kérdésben is látszik. (...) A határozatlanságot, a pontatlanságot férfi esetében könnyebben tolerálja a zenekar.

Fiatalok lendületben

De ahogy minden férfiasnak tartott pályán, úgy a karmesteri szakmában is jóval könnyebb dolga van ma a fiatalabb női generációnak. Daru Andrea 2009-ben kezdett a Zeneakadémián, 2014-ben volt a diplomakoncertje. Az osztályukban a 8-10 fiú mellett ketten voltak lányok, ennek ellenére Andrea személyesen sosem találkozott negatív véleménnyel. „Hallottam közvetve innen-onnan, hogy egy nő nem lehet olyan jó karmester, mert nem elég férfias, nem elég karakán, de személyesen még sosem ért negatív kritika ezzel kapcsolatban. Véleményem szerint egy nő is lehet ugyanolyan jó, mint egy férfi, mert egy együttes vezetésénél a személyiség, kisugárzás és a szakmai felkészültség számít. Nem mindig a karakánság vagy a szigor hozza a legjobb eredményt, néha pont az érzékenység, vagy egy pár kedves szó a siker kulcsa ” – mondta lapunknak.

Daru Andrea
Daru Andrea

A férfi ideál erős, határozott, védelmező – emiatt általában minden szervezet vezetőjeként egy férfit képzel el az ember. Ezekkel a tulajdonságokkal azonban egy nő is rendelkezik, gondoljunk például az anyák életünkben betöltött szerepére.

"Ahogy a női hangszeres muzsikusok, úgy a női karmesterek is egyre elfogadottabbakká válnak napjainkban. A klasszikus zenében a nők szerepe valójában nem új keletű dolog, hiszen például Clara Schumann a zongorázás és zeneszerzés mellett karmesterként is működött”.

Mit vesz fel karmesterként?

"Nadrágot, garbót, blézert és természetes, sötétebb színeket szoktam felvenni. Erre nagyon odafigyelek, mert a karmesterség egy olyan pozíció, amihez egyfajta elegáns megjelenés társul."

„Remélem, a közeljövőben egyre nagyobb számban jelennek meg női karmesterek is vezető magyar szimfonikus zenekarok élén, Simone Younghoz és Han-Na Changhoz hasonlóan, akik a világ vezető zenekarainak művészeti vezetői” – zárta gondolatait Daru Andrea.

Névjegy

Daru Andrea 2014-ben szerezte karmester diplomáját Gál Tamás, Ligeti András, és Medveczky Ádám osztályában. Számos hazai és külföldi együttes munkáját vezette sikeresen, olyan neves zenekarokkal dolgozott együtt, mint a Győri Filharmonikus Zenekar, Budapest Symphony Orchestra, Duna Szimfonikus Zenekar, Concerto Budapest, MÁV Szimfonikus Zenekar, Transylvania Philharmonic Orchestra vagy a Siam Philharmonic Orchestra. 2015-től a Karcagi Szimfonikus Zenekar főzeneigazgatója és a Vasas Gyermekkar vezetője.

"Menedzserszemléletű korszakot élünk"

Valamennyire érthető persze, hogy a vezető magyar zenekarok élén nem találunk nőt: ebbe a pozícióba leginkább olyan szakember kerül, aki mögött rengeteg tapasztalat és szakmában töltött év áll. Tehát egy jó karmester körülbelül ötven évesnél kezdődik, és ez alatt a kor alatt férfiakat sem éri meg nagyon alkalmazni - Magyarországon pedig a legtöbb női karmester még fiatal.

Hogy miért is nincs több idősebb női karmesterből, azt Dobszay-Meskó Ilona karmester-zeneszerző fejtette ki nekünk. Ilona 2000-ben kezdte a zeneszerzés szakot; szerinte egyáltalán nem volt meglepő a pályaválasztása, hiszen nagyszerű női zeneszerzők végeztek már fölötte is, például Tallér Zsófia, Varga Judit, Dragony Tímea vagy Szalai Katalin. Inkább a karmester szakon érezte magát furcsán, amelyet később kezdett el. „Úgy tudom, évtizedekig szándékosan nem vettek fel nőt Lukács Ervin idejében (ő volt 1982 és 1998 között a Zeneakadémia karmesterképző tanszakának vezető tanára – a szerk.). Később már nem voltak ilyen előítéletek”- mondta lapunknak.

Szerinte tévhit, hogy egy karmesternek férfias tulajdonságokkal kell rendelkeznie. „Ezek borzasztó fontosak a szakmához, de a női tulajdonságok szintén. 

A férfiaknak is elő kell hívni magukból az érzékenységet, az empátiát, a jó kommunikációt, a nőknek pedig a határozottságot és az irányítókészséget. Ezek a tulajdonságok mindannyiunkban ott vannak”

– fejtette ki. Ilona szerint a változó tendenciáknak az is az oka, hogy már nem működik a „megmondóember”-hozzáállás, miszerint a karmester az atyaúristen, aki mindent tud, akitől mindenki retteg. „Menedzserszemléletű korszakot élünk, a pozíciókra pályázni kell, akár simán le lehet váltani egy karmestert. Mások az elvárások: nagyon diplomatikusnak kell lenni, sokkal többet kell törődni a zenészekkel. Tehát nagyon szükségesek hozzá a női tulajdonságok is” – indokolja.

Mit vesz fel karmesterként?

A szakma iránti tiszteletből a koncerteken „nőies frakkot” viselek, nadrágot, fehér selyemblúzt, kívül fekete blézert. Persze lehet másban is vezényelni, mert nem ezen múlik.

Névjegy

Dobszay-Meskó Ilona a magyar hangversenyélet elismert alakja, mint karmester, zeneszerző és zongorista. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés illetve karmesterképző tanszakán végzett. A Ventoscala Szimfonikus Zenekarnak megalakulása óta (2003) karmestere és vezetője. A Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskola és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zeneszerzés főtárgy tanára. Számos versenygyőzelmét magyar és külföldi felkérések követték, így művei rendszeresen elhangzanak kortárs zenei sorozatokban, az MR3-Bartók Rádióban, és neves előadóművészek önálló hangversenyein Európa-szerte. Hangszeres- és kórusversenyek számára írt kötelező műveket és zsűrizett. Kompozíciói Európán kívül Ázsiában és az Egyesült Államokban is számos alkalommal előadásra kerülnek. Vendégkarmesterként eleget tett számos ismert magyar zenekar meghívásának. 2009-ben egyedüli magyarként jutott be a világ egyik legnagyobb karmesterversenyének, az 51. Besançoni Nemzetközi Karmesterverseny döntőjébe a legjobb 20 karmester közé. 2011 óta tart nagysikerű nemzetközi mesterkurzusokat karmestereknek a MÁV Szimfonikus Zenekar közreműködésével.

Az egyenlőtlenség a zene sajátja?

A zene világában persze másfajta hierarchiák is jelen vannak. Ahogy D. Kern Holoman írja Szimfonikus zenekar – Nagyon rövid bevezetés című könyvében: az egyenlőtlenségek beépültek magába a zenébe. Amíg a hegedűsök majdhogynem minden taktusban játszanak, addig a trombitásoknak – mondjuk egy Haydn- vagy Schubert-műben – alig néhány hang jut. „A munka jelentős része egyáltalán nem változatos. Egy nagy szimfonikus zenekarban a muzsikusok jó egyharmadának csendben kell végigülnie a hangverseny egy részét.” – írja. 

Mindenesetre az biztos, hogy a világ változik, és a Guardian már az egyensúly helyrebillenéséről ír. A téma Magyarországon is foglalkoztatja a szakmát és a női esélyegyenlőség híveit; még februárban az Üvegplafon feminista programsorozat keretében tartottak erről kerekasztal-beszélgetést az Alexandra Pódiumon. Valószínűleg akkor lesz ideális a helyzet, amikor már nem fog szalagcímbe kerülni, hogy nemcsak férfiak jelentkeznek egy karmesterversenyre, vagy hogy egy nő vezető pozícióba került – legyen szó a tudomány, az informatika, vagy a klasszikus zene világáról.