Máté, Mirella

"A kvartett olyan, akár egy házasság"

2015.12.05. 07:20

Programkereső

Mindössze huszonkét éves, de élete közel sem olyan, mint egy átlagos huszonévesé. Családjának köszönhetően a zene mindig is fontos részét képezte a mindennapjainak. Már öt éve a zenei élet egyik legrangosabb vonósnégyese, a Kelemen Kvartett csellistája, bejárta a fél világot, díjakat nyert, közben szólókarrierjét építgeti. Kokas Dórával beszélgettünk.

- Ötéves korodtól kezdve a csellózás iránti szenvedélynek élsz . Mi indított el téged ezen a pályán?

- Tulajdonképpen mióta az eszemet tudom, zene vesz körül a családomnak köszönhetően. Nővérem, Kokas Katalin és a férje, Kelemen Barnabás mindketten hegedűművészek. Édesanyám csellótanár, a bátyám sokáig trombitált, édesapám pedig a budapesti Ádám Jenő Zeneiskola igazgatója, így hát nálunk a családban természetessé vált, hogy mindig szól a zene. Úgyhogy talán nem meglepő, hogy én is szerettem volna belekóstolni ebbe a világba. Természetesen először a hegedűvel kezdtem, hiszen egy kishúg mindig a nővérét követi.

Kokas Dóra
Kokas Dóra

Így hát négy évesen elkezdtem hegedű órákat venni édesanyámtól. Egy fél évvel később rábeszélt a család a csellóra, mondván már annyi hegedűs van a családban. Ezután az édesanyámtól vettem órákat. A mai napig kellemes emlék ez, az összes jó és rossz pillanatával együtt. Mert bár köztünk is voltak konfliktusok, ugyanakkor mindig is ott volt az anya és gyermek közti önzetlen imádat és szeretet. Később a bécsi Zeneakadémián tanultam, a Universität für Music darstallende Kunst Wien-ben. Ezután felvételt nyertem a Zeneakadémia bachelor szakará, és idén fogok a mester szakon diplomázni.

- Sosem gondolkoztál azon, hogy egy teljesen más pályát válassz?

- Hétéves koromtól kezdve egészen komolyan ritmikus sportgimnasztikáztam, mivel édesanyám oldaláról mindenki sportoló. A 81 éves nagymamám például a mai napig teniszedző. Úgyhogy három éven keresztül komolyan sportoltam, aztán rájöttem, hogy a kettőt nem lehet együtt csinálni, választanom kellett a cselló és a ritmikus sportgimnasztika között. Mindez persze nem volt egyszerű ilyen fiatalon, de aztán rájöttem, hogy igazából zenével szeretnék foglalkozni egész életemben.

- Nem volt nehéz, hogy míg más gyerekek játékkal voltak elfoglalva, te a szobában gyakoroltál?

- Igazából valahol biztosan nehéz volt, mert emlékszem olyan esetre, mikor általános iskolás koromban ott akartam maradni a napköziben, hogy a többiekkel játszhassak, de közben ezt nem tehettem meg, mert délutánonként zeneiskolába jártam. De valahogyan mindez természetessé vált egy idő után. Az osztálytársaim néha furcsán néztek rám, amiért nekem nem kellett a napköziben maradnom, vagy mert fel voltam mentve testnevelésből és rajzból. Mégsem hagytak ezek a dolgok mély nyomot bennem. És szerintem a legtöbb zenész így van ezzel, hiszen egész életünkben azt csináljuk, amit szeretünk! Ez számunkra igazából nem munka, amellett, hogy persze nagyon sok energia és gyakorlás van benne, mégsem mondanám annak! Szerencsések vagyunk.

Kokas Dóra
Kokas Dóra

- Jelenleg egyszerre két tanárnál is tanulsz. Magyarországon Perényi Miklósnál, és Londonban Oleg Kogan professzornál. Miért döntöttél a kétlaki élet mellett?

- Igen, mostanában kétlaki életet élek, ugyanis a párom, aki brácsás és karmester, szintén Londonban dolgozik. Eleinte nem tudtam, milyen lesz két tanárhoz járni, hogyan fogok hasznosítani két teljesen különböző információt, de szerencsére ez remekül működik. Ez a két egyéniség tűz és víz. Annyira máshonnan közelítik meg a dolgokat, hogy az már tökéletes. Szerencsére most már a harmadik éve, hogy működik ez a felállás. Fontosnak tartom, hogy egy zenész minél több tapasztalatot gyűjtsön külföldön, és minél több tanárral, csellistával ismerkedjen meg. De emellett persze sokat jelent számomra az is, hogy Magyarországon tanulhatok, és sosem szeretném megszakítani a magyar gyökereimet.

- Hogyan született a Kelemen Kvartett?

- Az együttes alapítói a nővérem, Kokas Katalin, férje, Kelemen Barnabás és egy kedves növendékük, Homoki Gábor voltak. Én 17 éves voltam, mikor a sors véletlenül úgy hozta, hogy összeültünk négyen kvartettezni. Szinte azonnal láttuk, hogy ez egy nagyon jól működő dolog, hiszen megvan az a rezgés, illetve az az összhang, aminek egy kvartettben meg kell lennie. Az együttes különlegessége, hogy mindhárom hegedűs brácsázik is, gyakran cserélgetve a három szólamot, megismerve belülről a művek háromnegyedét. Persze én már kiskorom óta játszom a nővéremmel és a férjével, de ezek mindig kisebb duók, illetve triók voltak. Végül elkezdtünk versenyekre járni a kvartettel, ami tulajdonképpen teljesen más élményt nyújtott, és persze egyúttal teljesen más felkészülést is igényelt, mint egy koncert. A mai napig egy rendkívül pozitív, és hihetetlenül inspiráló élmény számomra!

Kokas Dóra Dobos Tamás .png
Fotó: Dobos Tamás

- Mi jelent egy kvartettben játszani?

- A kvartett olyan, mint egy házasság, négy ember tökéletesen együtt rezeg. Ha turnéra megyünk, teljesen össze vagyunk zárva. Mivel azonban egyben családtagok is vagyunk, sokan azt gondolják, hogy ez még több konfliktusforrást jelent. Valójában azonban annyira régóta vagyunk együtt, hogy megtanultuk egymást kezelni. Tisztában vagyunk vele, hogy kinek, mikor vannak jobb illetve rosszabb napjai. Ezek apró kis titkok, amikre az ember szép lassan ráébred, és megtanul velük együtt élni. Nagyon sokat köszönhetek a kvartettnek, olyan fajta módon nyitotta ki a szememet és a fülemet, és minden szempontból olyat adott, amit nem tud átélni az, aki csak szólót játszik.

- Milyen jelentősebb díjakat, versenyeket emelnél ki? Akár a szóló karrieredből, akár a Kelemen Kvartettel töltött időből.

- Tavaly szeptemberben részt vettem Nemzetközi Pablo Casals Csellóversenyen Budapesten. Előtte évben júliusban a világ egyik legnagyobb kvartett versenyén, a Premio Paolo Borcianin vettünk részt Olaszországban, ahol első díjat kaptunk. Ezért számomra különösen nagy elismerés volt, hogy eljutottam a döntőig és két külön díjat is megszereztem. Most egy ideig szeretnék a szólókarrieremre koncentrálni, ezért március óta már nem vagyok a kvartett tagja, kértem tőlük egy kis időt. Ez a szünet először nagyon nehéz volt mindannyiunk számára, de aztán szerencsére találtunk megoldást: egy fantasztikus csellista, Fenyő László vette át a szerepem. Persze nem zárom ki, hogy egy nap visszamenjek, hiszen nagyon szeretek kvartettezni, és imádok kamarazenélni. Szerintem a kamarazene az egyik legcsodálatosabb dolog egy zenész életében. Mindemellett persze a szakmai kapcsolat sem szakadt meg köztünk, hiszen még most is vannak közös fellépéseink az együttes tagjaival. Két hét múlva például a berlini Konzerthausban fogok a kvartettel együtt szerepelni. Klarinét ötösöket fogunk játszani a Berlini Filharmonikusok szóló klarinétosával. Aztán október 29-én Budapesten a Zeneakadémia Solti kistermében lesz egy szonátaestünk, ahol nőveremmel egy Brahms triót fogunk előadni.

- Nemrégiben bekerültél az 50 tehetséges magyar fiatal programba is. Milyen pluszt adott számodra ez a program, mesélnél erről is?

- Azért jelentkeztem a programba, mert pont mikor felfedeztem a felhívást, akkor jött el az idő, hogy búcsút vegyek a kvartettől és úgy gondoltam, hogy ilyenkor minden jó lehetőséget meg kell ragadni. A mentorommal, Zsoldos Dáviddal nagyon régóta ismerjük egymást. Tőle nagyon sok segítséget, tanácsot és támogatást kaptam minden téren, amit a jövőben biztosan hasznosítani tudok.