Gellért, Mercédesz

Kodály második szerzői estje

2015.12.07. 09:07

Programkereső

A Zeneakadémia Legendás koncertek sorozatának következő, december 16-i hangversenyén a Kodály Vonósnégyes Fülei Balázs, Bretz Gábor és Fenyő László közreműködésével Kodály 1918. május 7-i második zeneszerzői estjének műsorát játssza újra.

A 133 évvel ezelőtt született Kodály e meghatározó szerzői estjén a Zeneakadémián Bartók Béla, Kálmán Oszkár és a Waldbauer-Kerpely Kvartett a zeneszerző két világháború közt született műveit adta elő. A hangverseny kritikai fogadtatása ellentmondásos volt. Meglepő például, hogy a korabeli kritikusok között akad olyan, aki a harmincas évei derekán járó Kodályt még fiatal zeneszerzőnek tekinti, olyan pályakezdő, saját hangját még tétován keresgélő alkotónak, aki rászorul az atyáskodó dorgálásra.

Kodály Vonósnégyes
Kodály Vonósnégyes

A beszámolók szinte hemzsegnek a „de” kötőszócskától: „igazi tehetség, de még nem forrt ki”, vagy „nagy és izmos, de tévúton járó tehetség”. Néhányan a folkloristát hallják ki a darabokból, „a népművészet természetes szépségei bizonnyal nélkülözhetetlen elemei minden egészséges művész fejlődésének, de ha előtérbe állítják, nemcsak erőltetett primitívséget okoz, hanem egyhangúságot is”. Mindez mai szemmel nézve már csak azért is furcsa, mivel a műsoron, ha nem is legnagyobb szabású, de zeneszerzői szempontból igen összetett, experimentalista művek szerepelnek.

A legelső darab a hegedűre és csellóra komponált Duó, melyet Kodály 1914-ben, az I. világháború hadüzenetét követően komponált. Születési körülményeiről később a komponista a következőket írta: „A háborúüzenet napja feleségestől Zermattban talált. [...] Egy tiroli határközségben kellett vesztegelnünk napokig. Itt jelent meg hirtelen a duó víziója. Kottapapírt Feldkirchben nem lehetett kapni, ezért az első tétel, amit ott írtam le szinte végig változatlanul, iskolai kótás füzetbe van írva. Hogy mások valaha megtalálnak benne akár a hegyóriások leírhatatlan nagyságából, akár egy hirtelen háború homályos sejtelmeiből valamit, nagy kérdés marad.”Ezt követően Kodály két dalciklusából hallhat a közönség dalokat, amelyek egykor az első Kékszakállúként ismert Kálmán Oszkár adott elő, most pedig a Scalától a Metropolitanig számtalan operaházban otthonosan mozgó basszus, Bretz Gábor énekel majd a Zeneakadémia Kamarazene Műhelyét is vezető Fülei Balázzsal.

Az est második felében Kodály technikailag egyik legnehezebb művét, a Szólószonátát játssza a Nemzetközi Pablo Casals Gordonkaverseny győzteseként is elismert, több mint egy éve a Kelemen Kvartett tagjaként rendszeresen hallható Fenyő László. A szólószonáta már csak azért is különleges helyet foglal el Kodály életművében, mert a hangszerek közül sok zeneszerzővel ellentétben ő a csellót ismerte leginkább, így szinte az összes létező játékmód feltűnik a három tételes műben. Az estet, amely Kodály kevésbé ismert kamarazenei oldalát mutatja meg a zeneszerző II. vonósnégyese zárja.

A Zeneakadémia hallgatóiból közel ötven éve alakult Kodály Vonósnégyes 1972-től viseli a zeneszerző nevét, akinek művei különösen fontos szerepet játszanak az együttes életében. A Falvay Attila, Bangó Ferenc, Fejérvári János és Éder György alkotta együttes Európa, Észak-Amerika és Ázsia koncerttermeinek és zenei fesztiváljainak állandó vendégeként ma este földrajzi távolságok helyett időben utazva, a Waldbauer-Kerpely Kvartettet közel száz év távlatából megidézve lép közönség elé.