Gellért, Mercédesz

Berlioz megkísértése

2015.12.11. 09:48

Programkereső

1803. december 11-én, ezen a napon született Louis Hector Berlioz francia romantikus zeneszerző, karmester, író, zenekritikus.

Berlioz orvosi tanulmányait félbehagyva tért át a zeneszerzésre. Miután a párizsi konzervatóriumban tanulva, több ízben pályázott sikertelenül a Római-díjra, 1828-ban megrendezte első nyilvános szerzői estjét. 1830-ban, a Fantasztikus szimfónia befejezése után, Szardanapál utolsó éjszakája című kantátájával elnyerte az áhított elismerést, és Rómába utazott, ahol azonban nem találta helyét, és félbeszakítva az ösztöndíját visszatért a francia fővárosba.

Hector Berlioz
Hector Berlioz

A Rákóczi induló

Berlioz - nem minden pontjában tényszerű, de irodalmi igényű - visszaemlékezése szerint Pest-Budára jövetele előtt egy műkedvelő beszélte rá, hogy a magyaroknak játsszék valami magyarosat, és egy kottagyűjteményt adott neki, amelyben talán ott lehetett Scholl Miklós, az Esterházy gyalogezred katona-karmesterének Festmarscha, a Rákóczi induló a katonazenész hangszerelésében.


Major Ervin, majd Szabolcsi Bence zenetörténeti kutatásai rávilágítottak, hogy az indulót nem Bécsben, hanem már Pesten komponálta a francia zeneszerző, két nappal koncertje előtt, s azt azután egy olyan kottában küldte meg Erkel Ferencnek, amelyben tudtára adja, hogy a darabot kiegészítette. A Berlioz-alkotás két-, illetve négykezes zongoraletétje Erkel Ferenc hagyatékából került az Országos Széchényi Könyvtár zeneműtárába.

1833-tól mint zeneíró és -kritikus működött. Egész élete során úgy érezte, hogy a párizsi közönség nem értékeli kellőképpen művészetét. Nem sikerült tanári állást szereznie a konzervatóriumban, és az Operában sem alkalmazták karmesterként. Zűrös magánéletéből a belgiumi és a németországi hangversenykörutak jelentettek számára menekülést. Később Közép-Európába is eljutott, így többek között Budapestre is.

Berlioz, az irodalmi hős

"...Mihail Alekszandrovics Berlioz, egy vaskos irodalmi folyóirat szerkesztője, és vezetőségi elnöke az egyik legnagyobb moszkvai irodalmi társaságnak, melyet rövidítve TÖMEGÍR-nek szoktak nevezni; társa pedig Ivan Nyikolajevics Ponirjov, a fiatal költő, aki Hontalan néven szokta publikálni verseit."

Berlioz és Hontalan Iván egy moszkvai parkban találkoznak Wolanddal. Megtudják, hogy Woland jelen volt Pilátus és Jézus találkozásánál, sőt egy másik alkalommal Kanttal, a filozófussal társalgott személyesen. A képtelenségek hallatán Berlioz egyenesen kinevette az illuzionistát és őrültnek, kémnek, mindenesetre gyanús embernek minősítette az idegent.

"elszalad a legközelebbi telefonautomatáig, és közli az idegenellenőrző hivatallal, hogy egy külföldi konzultáns nyilvánvalóan meghibbant állapotban ül egy padon a Patriarsije Prudin, intézkedjenek mielőbb, másképp kínos bonyodalmak származhatnak a dologból."

Berlioz alakja Bulgakov Mester és Margarita című regényében egy szilárd hatalmi gépezet egyik vezető ideológusa, a TÖMEGÍR elnöke, vaskos irodalmi folyóirat szerkesztője, s mint ilyen, éppen ideológiai-hatalmi befolyását érvényesíti a regény elején, amikor rábeszéli Ivánt Jézus-ellenes költeményének átdolgozására.

"Berlioz pedig azt igyekezett bizonygatni a költőnek, hogy a probléma nem az, hogy milyen volt Jézus, jó-e, rossz-e, hanem azt kell kimutatni: Jézus mint személy sohasem élt, minden róla szóló történet kitalálás, mítosz, semmi más."

Az író feltehetően a berliozi életmű jellegzetes fausti témái miatt kölcsönözte főhősének a zeneszerző nevét. Gondoljunk csak a Fantasztikus szimfónia tételeire, amelyekben már fellelhetőek a goethei történet zenei motívumai. A fő indok azonban a Faust elkárhozása című kompozíció lehetett, amelyben a fausti cselekmény sajátos megvilágításba kerül, (csakúgy mint a regényben) hiszen míg Goethénél az égi hatalmak feloldozást kínálnak az Ördöggel szövetségre lépett Faustnak, addig a francia zeneszerző kompozíciójának zenei anyaga nem hoz megváltást. Faust Mefisztó áldozata marad.

Berlioz Krisztus gyermekkora című alkotása is az Evangéliumok sajátos bulgakovi interpretációjának adhatott táptalajt , amely szintén a kánontól eltérő értelmezését adja a bibliai történeteknek.

Műveinek java programzene, irodalmi eredetű témák feldolgozása, fantáziadús zenei színekkel. Jellemző vonásuk az egységet biztosító visszatérő téma. Elismert karmester volt. Művei nyitányok, szimfóniák, kórusművek, operák, dalok. Meghangszerelte a Rákóczi-indulót és belefoglalta a Faust elkárhozása című szimfonikus művébe. Leghíresebb műve a Fantasztikus szimfónia, amelyben először alkalmazta a tételeken végigvonuló vezérmotívumot, amely mindig új hangulatot, érzelmet hoz. Az elsők között volt, akik a művész legbensőbb érzéseit, szenvedéseit zenei vallomássá, programzenei alkotássá formálták. Hangszereléstana máig alapvető kézikönyv, ő a máig érvényes, modern szimfonikus hangzás megteremtője: nagy létszámú zenekarra, kórusra írta műveit; és az alapvető ütőhangszerek nála nyerték el állandó helyüket a zenekarban.

Berlioz: Krisztus gyermekkora


A művet az oratóriumok között tartjuk számon, de számos stiláris jegye alapján koncertoperaként is jellemezik. Akárcsak a Faust elkárhozását, ezt a művet is a drámaiság és a filozofikus szemlélődés kettőssége jellemzi. Berlioz a bibliai történet alapján maga alakította ki a mű szövegkönyvét, a Fausthoz hasonlóan a partitúrában színpadi utasításokat is lejegyzett. A darab hangsúlyosan szcenikus jellege különösen erőteljesen érvényesül az első részben. Heródes álmot lát és tanácsot kér bölcseitől: fejtsék meg álma jelentését. Az egzotikum, a baljós légkör, a fenyegetettség nyomasztó érzése különleges zenei eszközökkel rajzolódik ki. A darab különleges, archaizáló zenei nyelvének megteremtéséről így számolt be Berlioz: "Megpróbálkoztam néhány új fordulattal. A skála, amelyet az egyházi énekekben valamilyen görög névvel jelölnek, igen sötét harmóniákhoz és különös zárlatokhoz vezet. Úgy tűnt nekem, hogy ezek jól illenek a szituációhoz."

Élete utolsó szakaszában fordult az operaszínpad felé, ekkor írta meg nagy sikerű nagyoperáját A trójaiak címmel. Az utókorra gyakorolt hatását tekintve az egyik legfontosabb romantikus alkotónak tekinthető, mely hatás a Liszt Ferencen, Wagneren, Verdin és Mahleren át egészen Richard Straussig húzódó szimfonikus ív számos jelentős zeneszerzőjének műveiben megfigyelhető.