Kelemen, Klementina

Átírás, s nem ámítás

2015.12.14. 07:57

Programkereső

Balladák és parafrázisok között kalauzolta közönségét Farkas Gábor december 10-én, hogy zongoraestjének végén ne csak Verdi, Gounod és Saint-Saëns zongorára átkódolt hangjegyei éljenek tovább, hanem a mi lelkünkben is megváltozzon valami.

Megkérdezték egyszer Kocsis Zoltánt, hogy ha lenne mesebeli három kívánsága, mi lenne az? „Bachot szeretném hallani orgonálni, Chopint zongorázni... Érdekes módon Chopint, és nem Lisztet, mert Lisztnél talán tud az ember következtetni a tanítványok játékából, és egyáltalán abból a sok külsőséges, külsődleges megnyilvánulásból, amivel Liszt élt, és amit remekül ábrázoltak, fotóztak, karikatúráztak, de számomra Chopin valahogy nagyobb titok.”

„Leülök a zongorához és megérint a túlvilág szikrája. (...) Eltűnik minden, eltűnik maga a zongora is; megjelenik a lényeg... a többit nem lehet szavakba önteni, az uralmat innentől átveszi egy magasabb tudás” – írta Bogányi Gergely Chopin összes zongoraművét tartalmazó felvételének kísérőfüzetébe. Számos pillanat volt, amikor valami ehhez hasonló megfejthetetlen, földöntúli hangulat derengett át Farkas Gábor Chopin-játékában is. Azzal együtt, hogy amint bejött, meghajolt, helyet foglalt a zongoránál, és leütötte a kezdő c oktávot, már lehetett tudni, hogy ez az este nagyon rendben lesz.

Farkas Gábor
Farkas Gábor
Fotó: Maik Schuck

A 19. századi zongorazene esszenciáját hallhattuk az MVM Koncertek – A Zongora sorozat teltházas, idei záró koncertjén, melynek első felét Chopin négy Balladája adta. Kezdésképp természetesen a Schumann által „a legszebb Chopin-mű”-nek titulált g-mollt hallhattuk, széles, lassú indítással, álmodozó, később kellőképp áthevített első témával. A második téma tempója mintha kissé túl álmodozóra sikerült volna, mindenesetre kellő idő jutott minden hangszín- és különleges szépségű akkordváltásra. A Presto con fuoco résznél soknak éreztem a pedált és a bal kéz intenzitását, de az ez után jövő, leereszkedő jobbkéz-futam kipergetése és a darab zárása igen meggyőző volt. Az F-dúr hatalmas legato ívei alatt lüktető hatnyolcados ritmus összefogott, a drámai dinamikai váltások pedig kellőképp kontrasztosak voltak. A négy közül a legderűsebben, az Asz-dúrban végre kellőképp csillogott a jobb kéz, különösen fényesen csilingelt a mezza voce rész szólamanyaga. Miközben az f-moll deklarált, elbeszélő kezdősorait hallgattam, a zongorista eszköztelensége tűnt föl.

Nincs semmilyen hatásvadász mozdulat, divatos, színes öltöny, de van érzékeny és ihletett előadás, melyet a közönség ütemes tapssal jutalmazott, így kísérve az ajtóig a szünetre távozó művészt.

A Zeneakadémia előterében időzve feltűnt, hogy a komolyzenei hangversenyekhez képest a szokásosnál több fiatal van jelen ezen az estén. A 34 éves muzsikus szakmai teljesítményén túl talán a Zeneakadémián folyó tanári tevékenységének is köszönhető ez, vagy közvetlenséget sugárzó személységéből fakad, de a diákok körében is népszerű kaposvári fesztiválélmények hatása is lehet. Tény az, hogy a második félidőben maga a Liszt-díjas muzsikus is érezhetően otthonosabban érezte magát a színpadon, s hogy ez a két Liszt-tematikájú lemezének vagy a Liszt-kortársak témakörében írt disszertációjának készítése miatt kialakuló, Liszt műveihez fűződő bensőséges viszonyának, esetleg a felszabadultságnak köszönhető, nem tudom. Érdekes volt hallani, hogy a Verdi-opera ihlette Trubadúr-parafrázis az An Evening with Liszt című album felvételéhez képest is mennyit változott.

Farkas Gábor

Farkas Gábor (1981) a Liszt Ferenc Zeneakadémián szerezte diplomáját (2005) és doktori fokozatát (2014), mentora a mesteriskolában Kocsis Zoltán volt. A Zeneakadémia elvégzése után William Grant Naboré növendéke lett a Como-i Nemzetközi Zongora Akadémián, Olaszországban.

2015-ben megnyerte a New York Concert Artist & Associates által kiírt verseny fődíját, melynek eredményeképpen 2016-ban lehetősége lesz bemutatkozni New York-ban a Carnegie Hallban. 2009-ben ő lett az első helyezettje a Weimarban megrendezett 63. Nemzetközi Liszt Zongoraversenynek, ugyanitt elnyerte a verseny közönségdíját és a Haydn-szonáta legjobb előadásáért járó díjat is, 2003-ban megnyerte a Magyar Rádió Zongoraversenyét, 2000-ben a Baden bei Wien-ben rendezett Bartók Béla zongoraversenyt. 2012 márciusában Liszt-díjjal tüntették ki, 2009 májusában Gundel Művészeti díjat, 2008 novemberében Prima Junior Díjat, 2008 márciusában Márciusi Ifjak kitüntetést kapott, 2015. október 23-án Ózd díszpolgára lett.

Első albuma, "An Evening with Liszt" címmel jelent meg a Warner Music Hungary gondozásában 2008 novemberében. Az album "Grand Prix" díjban részesült és a Franz Liszt International Society neki ítélte a "2009 legjobb Liszt felvétele" elismerést. Második albuma a Liszt év nyitókoncertjének élő lemezfelvétele Kocsis Zoltánnal és a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral, szintén a Warner Music gondozásában. Az említett kiadó mellett felvételeket készített a Brilliant Classicsnak, a Hungarotonnak, valamint 2016-ban új szólóalbuma a Steinway & Sons Records gondozásában fog megjelenni.

Sokkal érettebb, virtuózabb és határozottabb interpretációt hallhattunk most, pedig már a hat évvel ezelőtti felvétel is felkeltette a külföldi szaklapok figyelmét, elnyerte a Grand Prix díjat és „2009 legjobb Liszt felvétele” címet. A koncert soron következő darabja, a Gounod operájára reflektáló Faust-keringő talán az előadó kedvence lehetett, mert olyan élvezettel vetette bele magát a különböző futamokba és dallamívekbe, mint az este során semmikor. Az Aida-parafrázis operaszínpadi színváltozásokat jelenített meg, utolsóként pedig a Haláltánc Horowitz által is átszabott verziója hangzott el nagyszerű előadásban. Két ráadás, Schumann–Liszt Widmungja és a szomorkás, könnyes, de utolsó hangjával mégis kikacsintó Chopin–Liszt: Tavasz zárta a hangversenyt.

Farkas Gábor
Farkas Gábor
Fotó: Óbudai Danubia Zenekar

Farkas Gábor fiatal kora ellenére sok mindent tett le az asztalra és persze számos kihívás vár még rá. Jövőre a Carnegie Hallban mutatkozik be és elkészül harmadik, ezúttal Schumann-műveket tartalmazó lemeze is a Steinway & Sons Records gondozásában. Bízzunk benne, hogy a számos tennivaló (melyek között ott szerepel az apai is) csak még fénylőbbé teszi majd azt a Tavasz végi, előadót és hallgatót összekapcsoló mosolyt, amivel sok-sok pillanat átformálható.