Máté, Mirella

A zeneterápia mindenkinél alkalmazható

2015.12.18. 09:07

Programkereső

Tóth-Vajna Zsombor orvos és zenész, aki két hivatását gyönyörűen ötvözi. Bár mostanában orvosi praxisa kissé háttérbe szorult, a gyógyítás továbbra is része a mindennapjainak: szenvedélyesen kutatja a zeneterápiában rejlő lehetőségeket. Az 50 tehetséges magyar fiatal program résztvevőjeként a zenei élet gyakorlati fortélyait igyekszik elsajátítani. Közben pedig reménykedik, hogy egyszer harmadik szerelméhez, a párbajtőrözéshez is lesz lehetősége visszatérni.

- Melyik vagy inkább: egy orvos, aki a zenéjével gyógyít is, vagy zenész, aki mellesleg orvosként is praktizál?

- Úgy mondanám, hogy jelenleg az életemben a zene, a koncertszervezés az, ami inkább hangsúlyos. Mellette ugyan idén elkezdtem egy orvosi PHD képzést a Semmelweis Egyetemen, de ha választanom kéne, akkor inkább a zenére helyezném a hangsúlyt.

- Orvosegyetemi szakdolgozatodban a zeneterápiának a modern pszichiátriában elfoglalt helyét kutattad. Mire jutottál?

- Szakdolgozatomban azt vizsgáltam, hogy a különböző sebészeti, onkológiai beavatkozásoknál milyen szinten használják a zeneterápiát relaxáció, illetve stresszcsökkentés céljából. Arra jutottam, hogy ez valójában egy semmibe nem kerülő, nyugtató gyógyszer. A jövőben mindenképpen szeretném népszerűsíteni ezt a típusú gyógymódot, kutatni a zene és a lélek, illetve zene és az orvoslás kapcsolatát.

Tóth Vajna Zsombor
Tóth Vajna Zsombor
Fotó: Olivér Hargitay

- Mesélnél arról, hogy hogyan kell a gyakorlatban elképzelni a zeneterápiát?

- Két nagy csoport van. Az egyik a passzív zeneterápia, amikor a páciens ül és hallgatja a zenét. Ez remekül alkalmazható relaxáláshoz, illetve hipnózishoz. A másik típus az aktív zeneterápia, amikor a páciens egy hangszeren játszik, ez legtöbbször ütős hangszer. Gyerekeknél remekül lehet vizsgálni a különböző lelkiállapotokat, miközben improvizálnak egy ütős hangszeren, a terapeuta következtetéseket tud levonni a játékból. A zeneterápia univerzálisan mindenkinél alkalmazható. Persze, van, aki fogékonyabb rá, van, aki kevésbé. Azt hiszem Kodály mondta anno: „Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes”.

- A zeneterápia kizárólag klasszikus zenével működik?

- Nem feltétlenül. Nagyon fontos, hogy minden páciens olyan zenét hallgasson, amit szeret. A terápia során felajánlják a választás lehetőségét. Ha az illető az adott műfajt szereti, könnyebb terápiás célokat elérni. A legtöbb ember azt gondolja, hogy csak klasszikus zenével lehet gyógyulni. Egyes feltételezések szerint a csecsemők jobban fejlődnek klasszikus zene hatására, de ennek a pontos szakmai hátterét nem ismerem. Ha választani kéne, magam is a klasszikus zene mellett tenném le a voksom.

- Az életedet mostanában egyre inkább a zene tölti ki, azon belül is a komolyzene. Van olyan stílus, esetleg zenemű, amely különösen közel áll a szívedhez?

- A műfaj, amely a leginkább közel áll hozzám, az a régi zene, vagyis a középkortól a korai romantikáig terjedő időszak. Leszűkítve azt mondanám, hogy a barokk, a reneszánsz és a bécsi klasszikus zene. Abszolút kedvencem Johann Sebastian Bach, de Georg Friedrich Händel is nagy favorit.

- A klasszikus zene szeretete nem feltétlenül jellemző a fiatalokra. Nálad honnan indult a vonzalom?

- Az ikertestvéremmel, Tóth-Vajna Gergellyel együtt kezdtünk zenélni. Közel laktak az unokatestvéreink, akik zongoráztak. Erre kitaláltuk, hogy mi is szeretnénk zenélni. A szüleim azt akarták, hogy szaxofonozni tanuljak, de a zeneiskolában azt mondták, hogy elsőként meg kell tanulni furulyázni, majd klarinétozni, és aztán jöhet a szaxofon. Elkezdtük a furulyát, egy év után abbahagytuk, majd jött a zongora. A véletlennek köszönhető, hogy a második évben orgonálni kezdtünk. A rokonainkat elvittük a miskolci Deszka templomba, ahol ott állt egy frissen felavatott orgona. A gondnok egyszer csak odajött és megkérdezte, hogy tudunk-e játszani. Mondtuk, hogy nem, erre kérdezte, hogy melyikünk a bátrabb, mire Gergely rám mutatott. Így kipróbáltam. Szerelem volt első látásra. Ezután kezdődött az orgonatanulás, majd a csembaló.

Tóth Vajna Zsombor
Tóth Vajna Zsombor
Fotó: Tóth Ági

- Az 50 tehetséges magyar fiatal program résztvevőjeként korábban azt nyilatkoztad, hogy mentorod, Lőrinczy György oldalán elsősorban a zenei élet gyakorlati aspektusaiba szeretnél betekintést nyerni. Jó úton haladtok?

- Nagyon szerencsés vagyok. Két zenekarom van, a Harmonia Caelestis és a Musica Florens. A kettő menedzselése elég bonyolult, és ehhez rengeteg tanácsot kaptam – mit tartalmazzon egy portfólió, hogy nézzen ki egy önéletrajz, milyen promóciós felvételt küldjünk és kinek. Sokat tanultam szervezésről, menedzselésről, de a mentorom kapcsolatrendszerén keresztül sok fontos emberhez is el tudok jutni. Abszolút elégedett vagyok, és nagyon szerencsés. Sok érdekes embert ismerhettem meg a program során, amelyekből akár életre szóló barátság is lehet.

- Úgy hallottam, mindemellett ígéretes párbajtőröző is vagy.

- Sajnos a párbajtőrözés most szünetel, nincs rá időm. De remélem, ha nyugalmasabb lesz az élet, újra lejutok a terembe. Ez a sport nyolc éven keresztül fontos része volt az életemnek, remélem lesz lehetőségem visszatérni hozzá.

- Milyen terveid vannak a jövőre, legyenek azok orvosi, vagy zenei aspektusúak?

- Mindkét területen vannak terveim. Ami az orvoslást illeti, szeretném három éven belül befejezni a PHD-képzést. A zene területén elsősorban a szólókarrieremre szeretnék koncentrálni, szeretnék több helyen fellépni, szeretnék színes programsorozatokat. És persze remélem, hogy mindkét zenekarom megállja a helyét mind a hazai, mind a nemzetközi porondon.