Kelemen, Klementina

78 éve hunyt el Maurice Ravel

2015.12.28. 10:19

Programkereső

A francia zene minden jellegzetes vonása: kultúra, szellem, sokoldalú érdeklődés, humor és a kiváló formaérzék fellelhető Ravel életművében, aki éppen ma 78 éve hunyt el.

A Pireneusokban levő Ciboure-ban született, 1875. március 7-én. Kevesen tudják, hogy apja feltaláló volt: legnagyobb találmánya a "halál forgószele" néven elhíresült cirkuszi masina volt. De ő volt az is, aki elültette fiaiban a zene szeretetét. Családja születése után nem sokkal Párizsba költözött. Itt kezdett Ravel zenét tanulni, hétéves korában, majd 1889-ben a Conservatoire növendéke lett, ahol legkedveltebb tanára, egyben pártfogója a szintén zeneszerző Gabriel Fauré volt. Ő azon kevesek közé tartozott, akiket Ravel őszinte tisztelettel illetett; a legtöbb zeneszerzőről azonban határozott véleménye volt: több helyen leírja, hogy Beethovent "elkeserítőnek", Wagner zenetörténeti hatását "kétségbeejtőnek", Berlioz harmóniáit pedig "ügyetlennek" tartja.

Ravel a kilencvenes években jelentkezett első kompozícióival, amelyekben félreérthetetlenül megmutatkozik egyéni stílusa, amelyet később egyesek Debussy plagizálásának tartottak, pedig még akkor kialakultak eredeti jellegzetességei, amikor Ravel nem ismerte Debussy muzsikáját. Mindazonáltal vitathatatlanul rivalizáltak egymással, miközben persze inspirálták is egymást. Ravel sokszor kritizálta Debussyt, egyszer például azt mondta, hogy ha lenne ideje, legszívesebben újrahangszerelné A tengert, mert borzalmas harmóniákat használ Debussy.

Maurice Ravel
Maurice Ravel

Ravel fiatal korában társaságkedvelő, gyakran bohém életvitelű művész volt, magatartása alapján dandynek számított. 1901-től kezdve próbálkozott a fiatal francia zeneszerzők nagy álmának számító Római díj elnyerésével, de a bizottság minden alkalommal elvitatta tőle az első díjat, csak a második fokozatott kaphatta meg. Pedig Ravel ebben az időszakban már ismert és elismert zeneszerzőnek számított, 1902-ben bemutatott F-dúr vonósnégyesével pedig még Debussy bámulatára is számot tarthatott.

A Miroirs című zongoraciklust, a Szonatinát, továbbá a Lúdanyó meséi című balettet is ekkoriban írta. Érdeklődéssel harmonizált népdalokat, így többek között görög, héber és orosz dallamokat. 1909-ben Gyagilev megbízására megírta a Daphnis et Chloé című balettet, amelyben Nizsinzskij és Gyagilev együtt táncoltak. A fogadtatás nem volt lelkes, később azonban Sztravinszkij a francia zene legnagyobb remekművei közé sorolta ezt a darabot. Két operája is ekkoriban született: a Pásztoróra (L'heure Espagnole) 1911-ben, A gyermek és a boszorkányok (L'Enfant et les Sortiléges) című gyermekopera 1925-ben került színre.

Az első világháború, mint annyi más művészt, Ravelt is alkotói válsággal fenyegette. A német offenzíva felébresztette benne a hazafiságot, mindenáron a francia hadsereg tagja akart lenni. Az egészségügyi vizsgálatokon eleinte megbukott nem megfelelő fizikai állapota és kis testmagassága miatt. Miután mégis bekerült, repülőgép-pilóta szeretett volna lenni, de végül teherautó-sofőrnek osztották be. Az is zavarta, hogy ekkoriban nem tudott haladni az eltervezett zeneművekkel. Egyetlen ekkor befejezett műve a Le Tombeau de Couperin, amit egyik háborúban elhunyt barátjának írt.

Általános pesszimizmusához anyja halála is hozzájárult. Csak a húszas években talált ismét magára. Műveiben az impresszionizmusra jellemző, elmosódó, foltszerű harmóniák helyébe ekkor lépett a tiszta, puritán dallamvonal. Érdeklődése kiterjedt az egész világra: meghangszerelte Muszorgszkij Egy kiállítás képei című zongoraciklusát, az amerikai Coolidge asszony felkérésére írta Madagaszkári dalait, a magyar Arányi Jelly hegedűművésznőnek a Tzigane című hegedűrapszódiát ajánlotta, de tanulmányozta és műveiben felhasználta az amerikai jazzmuzsika elemeit is. A jazzel egyébként egy négy hónapos amerikai turné során ismerkedett meg behatóbban, amikor Gershwin személyesen kísérte el őt Harlembe, ahol akkoriban virágzott a műfaj, valamint New Orleans-ba is ellátogatott. 

A harmincas évek kiemelkedő alkotásai zongoraversenyei, továbbá a Saljapin számára írt – végül is befejezetlenül maradt – filmzene (Don Quichotte à Dulcinée). A zeneszerző utolsó koncertturnéja során 1932-ben Budapestre is eljutott. Az eseményre a pesti Vigadóban került sor. Műsorra került a Boléro, a Couperin sírja, az Egy kiállítás képei, a G-dúr zongoraverseny Marguerite Long szólójátékával és a La Valse. A koncertet részben Ravel dirigálta. A szerzőt nem sokkal ezután súlyos autóbaleset érte 1932 októberében. Sérüléseiből felépült ugyan, ám agyát egy mind a mai napig nem egészen tisztázott kór támadta meg, amely fokozatos és könyörtelen szellemi leépüléssel járt. Egy idő után leveleit is csak szótár segítségével volt képes megírni. 1937-re állapota odáig súlyosbodott, hogy agyműtéttel próbáltak meg segíteni rajta. Az operáció azonban kudarcot vallott: beszámolók szerint az agy nem mutatott kóros elváltozást, a beteg pedig kómába került. Csaknem egyhetes eszméletlenség után Maurice Ravel 1937. december 28-án távozott az élők sorából. December 30-án temették el Levallois-ban.

A francia zene minden jellegzetes vonása: kultúra, szellem, sokoldalú érdeklődés, humor és a kiváló formaérzék fellelhető Ravel életművében. Dallamainak tiszta vonalrajza, harmóniáinak változatossága különösen zongoraműveiben tűnik fel. Érdekes módon Ravel, aki a modern hangszerelés egyik legragyogóbb virtuóza, legtöbb művét először zongorára képzelte el, s csak ezután írta át zenekarra. Színpadi alkotásait főként a tánc inspirálta. A Daphnis és Chloé című táncjátékot, a Lúdanyó meséit, valamint a La Valse című tánc-szimfóniát balettszínpadra szánta: ezek a művek azonban már világszerte tért hódítottak a hangversenytermekben is.