Friderika

Új hangot kaptam

2015.12.30. 06:04

Programkereső

Ötéves korában kezdett hegedülni, tíz év múlva pedig már jól ismerték a nemzetközi zenei életben. Novemberben a japán fővárostól Bécsig ívelő koncertturnén vett részt a Tokió Metropolitan Szimfonikus Zenekarral. Vagyim Repinnel februári budapesti fellépéséről a bécsi Konzerthausban beszélgettünk.

- Szívesen látogat Magyarországra. Mik a legemlékezetesebb élményei?

Vagyim Repin
Vagyim Repin
Fotó: Kasskar DG

- Nem egyszer játszottam már Budapesten sőt vidéki városokban is. Az egyik legkedvesebb kamarapartnerem eddig a Liszt Ferenc Kamarazenekar volt, akikkel többször felléptem. Számomra igazán Brahms jelenti a klasszikus zenét, és talán mondanom sem kell, hogy őt is megérintette a magyar zenei kultúra. Meg kell említenem egy közel tíz éve történt fellépést Kocsis Zoltánnal, akivel mint zongoristával dolgozhattam együtt. Máig ez az egyik legfelejthetetlenebb koncertélményem, de ott van Roby Lakatos, akivel szintén nagyon hangulatos koncerteket adtunk együtt. Nagy örömmel térek most vissza.

- Milyen kapcsolata van a Magyar Virtuózok Kamarazenekarral?

- Először lépek fel velük, bár már régóta kerestük a lehetőségét egy közös fellépésnek, hiszen ahogy említettem, rendkívül jó tapasztalataim vannak a magyar kamarazenekarokkal kapcsolatban. Boldog vagyok, hogy meghívtak, tudom, hogy ezen a koncerten is nagyszerű élményekkel fogok gazdagodni.

- Egy igazán személyes darabbal készül a budapesti koncertre.

- A nagyszerű koncertre garancia Max Bruch I. hegedűversenye is, amelyik az egyik legkedvesebb darabom. Nagyon szeretem játszani és a tavalyi évben is szinte mindig része volt a koncertjeimnek. Felléptem vele a tengerentúlon, de a Távol-Keleten és európai koncertkörutam során is. Érzelmileg nagyon gazdag, ugyanakkor technikás darabról van szó. Bécsben ötödszörre játszottam a Rode néven jegyzett Stradivarin, ez az első hangszer, amiért képes voltam megválni a Guarneri del Gesú hegedűktől. Talán a legjobb, ami valaha a kezem ügyébe akadt.

- Melyek azok az előadói gyakorlatok, amelyekre példaként tekint?

- Zakhar Bron volt a tanárom, aki később iskolát is teremtett. Úgy gondolom, én is ennek a szellemiségnek a képviselője vagyok, ugyanakkor az orosz hegedű-előadóművészeti gyakorlatot és tradíciót is a magaménak érzem, amelyre büszke vagyok. Sokat köszönhetek személyesen Menuhinnak is, aki megtanított arra, hogyan reagáljak a közönségre és a zenésztársaimra egyaránt. Bár a művészek mindig kötődnek egy-egy módszerhez, mégis minden műhöz, amivel pályája során találkozik, másként közelít. Itt van például a Bruch-versenymű, amivel kapcsolatban fontosnak tartom az előadói hagyományt és azt, hogy az adott kor eszméi alapján tekintsek rá. A szabadság itt tehát kisebb, mint amikor egy kortárs művet játszom, hiszen utóbbira még nem rakódtak rá előadói tapasztalatok, több lehetőség van formálni a darabot. Az interpretációk persze folyamatosan változnak, de a hangszer, az előadó és a közönség hármasát tekintve szeretek a hagyományokra támaszkodni.

- A Transzszibériai Nemzetközi Fesztivállal, mondhatjuk úgy is, hogy egy álma vált valóra?

- Nem feltétlenül az én álmom volt. A két éve indult fesztivált együtt hoztuk létre a barátaimmal és kollégáimmal, akik hosszú évekig kérleltek, hogy fogjuk össze a művészeti életet szülővárosomban, Novoszibirszkben. Először voltak félelmeim, később aztán fokozatosan kezdtem magaménak érezni a feladatot, és a felelősség inkább motiválni kezdett. Ma már nagyon fontos része az életemnek, amire büszke vagyok, sok időt és energiát áldoztam rá, hogy létrejöhessen egy zenei mozgalom a nyugat-szibériai régióban. Novoszibirszk, Szibéria modernkori kapuja tulajdonképpen az országon belül is kelet és nyugat összekötő kapcsaként van jelen. A cél nemcsak az volt, hogy Oroszország harmadik legnagyobb városaként kulturális hidakat építsünk Moszkvával és Szentpétervárral, de véleményem szerint fontos, hogy a művészeteken keresztül kezdjünk párbeszédeket a világ több országával is. A 2017-es fesztiválra örülnék, ha magyar művészbarátaim közül is néhányan elfogadnák a meghívásomat.

Vagyim Repin budapesti koncertjéről itt írtunk bővebben.