Gyöngyi

306 éve született Giovanni Battista Pergolesi

2016.01.04. 16:02

Programkereső

A zeneszerző 1710. január 4-én ezen a napon született az itáliai Jesiben.

1723-ban Nápolyba került a Conservatorio dei Poveri di Gesù Cristóba, ahol 1725-től már fiú-szoprán énekes, 1729-30-ban pedig elsőhegedűs és segédtanár volt az intézményben. Operaszerzői pályafutása 1731-ben indult útnak Salustia című opera seriája előadásával. 1732-től Pergolesi Nápolyban Stigliano herceg karmestere lett, és itt került bemutatásra nápolyi dialektusban írt Lo frate 'nnamorato című komédiája, amely Gennaro Antonio Federico nyomán készült.

Giovanni Battista Pergolesi
Giovanni Battista Pergolesi

1733-ban az Il prigioniero superbo című opera seriát vitték színre. Ennek a darabnak a felvonásszüneteibe iktatta be Pergolesi a La serva padrona (Az úrhatnám szolgáló) című buffo intermezzóját, amelynek elsöprő sikere a műnek tartós népszerűséget biztosított.

A mű korszakalkotó jelentősége többek között abban mutatkozik meg, hogy a francia opéra-comique előképe volt, s Párizsban 1752-ben ez a darab robbantotta ki buffonisták harcát.

Buffonisták háborúja

Az operaháborúk a XVIII. század közepének nemcsak kulturális megmérettetései voltak, de mind a zeneszerzők, mind a párizsi közönség számára jelentős politikai tartalommal bírtak.

1752-ben a párizsi operaház itáliai opera buffonistákat hívott meg a szezon idejére, felkavarva ezzel az állóvizet. A egyébkénit is más utakon járó francia operákat már kívülről ismerte a közönség, akár Jean-Baptiste Lully vagy zenei örököse, Jean-Philippe Rameau műveiről volt szó. A buffonista társulat Giovanni Battista Pergolesi Az úrhatnám szolgáló című művével nyitott, amely színes produkciója miatt csaknem két éven át tartó szembenállást eredményezett az olaszbarát buffonisták és a konzervatív francia testület között. A buffonisták élén a híres francia filozófus, Jean-Jacques Rousseau állt, aki a pamfletírók mérgesítette helyzet után 1753-ban gúnyosan ítélt el mindent, amit a francia zene képviselt. Viszonzásképp a párizsi opera zenészei elégették a filozófus képmását.

Utolsó opera seriáját, az Adriano in Siriát 1734-ben mutatták be Nápolyban. Még ebben az évben Pergolesi Maddalani herceg szolgálatába állt Rómában. Ehhez az időszakhoz fűződik F-dúr miséje és L'Olimpiade című operája (1735). Ezt követően a szerző a pozzuoli ferences kolostorba ment, s itt írta utolsó művét, a Stabat Matert. Gyermekkora óta tartó hosszú betegeskedés után itt hunyt el alig 26 évesen.