Előd

Az emberi hang a legnagyobb csoda

2016.01.04. 07:56

Programkereső

Somos Csaba január 1-jétől tölti be a Nemzeti Énekkar vezető karnagyi posztját. A kórusvezetővel kinevezéséről, elképzeléseiről és a szakma aktuális kérdéseiről beszélgettünk.

- Kinevezésed előtt az egyetemi munka kötötte le az idődet. Hogyan értékeled ezt az időszakot?

- A Magyar Rádió Zenei Együtteseinél eltöltött évek után megtisztelő volt, hogy szinte másnap jelezte a Zeneakadémia rektorhelyettese, Kutnyánszky Csaba, hogy számítanának a munkámra. Belevetettem magam az egyetemi életbe, Erdei Péter tanár úr távozása után megbíztak az Alma Mater kórus vezetésével is.

Somos Csaba
Somos Csaba
Fotó: Felvégi Andrea

A mai napig nagyon élvezem ezt a közeget, örömömre szolgál az a figyelem, amivel a Zeneakadémia kitünteti nemcsak a hallgatókból álló zenekarát, de az Alma Mater kórust is. Az új felállásban, bár elsőbbséget élvez majd a Nemzeti Énekkar, az egyetemi munka a szívügyem marad.

- A Nemzeti Énekkar élére pályáztatás nélkül választottak ki. Hogyan fogadtad a kinevezést?

- Az új karnagyot a Nemzeti Filharmonikusok vezetésének szakmai döntése alapján jelölték ki. A jelölteknek persze át kellett esniük egyfajta megmérettetésen. A márciusi DLA koncertemre, amelyre a Miskolci Szimfonikusok mellett a Nemzeti Énekkart kértem fel közreműködőnek, éppen jókor került sor. A hangversenyen kortárs magyar a cappella művek, majd egy oratórium hangzott el, vagyis igyekeztem karmesterként és karvezetőként is megmutatni magam.

- Milyen kihívásokkal tekintesz az új feladatra?

- Szükségszerűnek vélem, hogy egyszerre több aspektusból közelítsünk a kórus felé. Különösen fontos ez a Nemzeti Énekkar esetében, akiknek számos oratorikus felkérésnek kell eleget tenniük, de más, akár operaprodukciókban is részt kell venniük, gondoljunk csak a Wagner-napokra. Ez a széles skála engem egész életemben vonzott.

Somos Csaba
Somos Csaba
Fotó: Kiss-Kuntler Árpád

Diplomáim után két színháznál voltam karmester és zeneigazgató, mielőtt a Rádióhoz kerültem. Így az előbb említett különböző műfajokat igen közel érzem magamhoz. Az énekhang az, ami leginkább vonz és éltet, ez számomra a legkönnyebben megfejthető csoda!

- Az első néhány hónapban Antal Mátyással dolgozol majd együtt.

- Nem kell nagy műhelytitkokat keresni. Rendkívül európai megoldás az, hogy egy olyan kiváló művész, mint Antal Mátyás, aki hosszú időn keresztül magas nívón vezette az együttest, átmenettel távozik és tapasztalatokat adhat át, nekem pedig van időm, hogy bepillanthassak egy nagy gépezet fogaskerekeinek működésébe.

Somos Csaba

  • Született 1970. szeptember 8-án Szolnokon.
  • Első diplomáját 1994-ben a Zeneakadémia karvezetés szakán szerezte. Tanárai: Jobbágy Valér és Erdei Péter
  • 1993-1998-ig a Zeneakadémia karmester-képzőjét végzi. Tanárai: Lukács Ervin és Gál Tamás
  • Karmesteri diploma hangversenyét 1998-ban abszolválja.
  • Mesterkurzusokat végzett Jürgen Jürgens, Johannes Moesus, és Jurij Szimonov irányításával.
  • 1992-2009-ig (2 év megszakítással) a Vasas Művészegyüttes Énekkarának karnagya.
  • 2002-ben megalapítja a Vass Lajos Kamarakórust, melyet a mai napig vezet.
  • Kamarakórusával számtalan hazai és nemzetközi verseny helyezettje. Többek között 2002-ben a görögországi Prevezában I. Díjat, 2009-ben a macedóniai Ohrid-ben I. díjat és legutóbb a 2014-ben a Velencében rendezett "Venezia in Musica" nemzetközi kórusversenyen I. díjat és Nagydíjat nyert. Több mint 20 éve rendszeres vendég karmestere és karnagya számos magyar szimfonikus zenekarnak és hivatásos kórusnak, gyakran zsűrizik versenyeken, fesztiválokon.
  • 2000-2003-ig a debreceni Csokonai Színház karmestere, 2004-től zeneigazgatója.
  • 2004-2007-ig a Pécsi Nemzeti Színház zeneigazgatója.
  • 2009-2013-ig a Magyar Rádió Énekkarának vezető karnagya.
  • 2012-től a Kóta Művészeti Bizottságának elnöke.
  • 2013-tól a Zeneakadémia tanára és Alma Mater Kórusának karnagya.
  • Karmesterként vendégszerepelt a Salernoi Filharmonikus Zenekarnál /Olaszország/ és a Szakatai Filharmonikus Zenekarnál /Japán/.
  • Karnagyként sikeresen vendégszerepelt többek között Spanyolországban, Olaszországban, Oroszországban, Romániában, Görögországban, Macedóniában, Ausztriában, Németországban. 2002-ben Rubányi-díjat, 2014-ben Liszt-díjat kapott.

- Milyen új elképzeléseid vannak?

- A kórus profilja markánsan ki van jelölve, a legfontosabb koncepció számomra a minőség, hogy minden megjelenés olyan színvonalon és felkészülés mellett valósuljon meg, hogy a zene átütő ereje minden pillanatban érvényesülni tudjon. A zenekarral való együttműködés kihívás, hiszen Kocsis Zoltán zeneigazgató egy rendkívül izgalmas személyiség, akinek az elképzelései mindig új irányba mutatnak. Az önálló műsorainkat tekintve fontosnak tartom, hogy szélesítsük az a cappella repertoárt. A zeneakadémiai munkámból adódóan szoros kapcsolatot építettem ki a kortárs szerzők minden korosztályával, így a legfiatalabbakkal is, amelyet ezután is ápolni szeretnék.

Somos Csaba
Somos Csaba
Fotó: Toozok

- A kortárs darabok bemutatása felelősség is. Milyen tapasztalataid vannak?

- Az elmúlt években, különösen a Rádiónál arra törekedtem, hogy minél több jó kortárs zene kerüljön színpadra. Sok esetben tematikus koncerteket állítottam össze. A Vass Lajos Kamarakórussal legutóbb egy Dante-hangversenyünk volt, ahol nyolc zeneszerzőt kértem fel, hogy Dante-szövegekre írjanak műveket. Tavaly a Debreceni Kodály Kórussal új francia szövegek megzenésítését vittük színre Vajda János, Soltész Árpád vagy Hollós Máté műveivel.

- Az előadói gyakorlat változóban van, amit több nemzetközi verseny már szentesített is. Fel tudja venni ebben a versenyt Magyarország?

- Valóban szükség van arra, hogy megújuljon az előadói gyakorlat. Nem azt mondom, hogy feltétlenül a mozgás és a performanszok felé kell eltolódnunk, talán nem is véletlen, hogy utóbbi nem igazán megy nekünk. Kettészakadt a hazai gyakorlat, amit generációs hatások is befolyásolnak, ugyanakkor mindkettőnek megvan a létjogosultsága. Nagyon közel tartva magunkhoz a tradíciókat merni kell továbblépni a kodályi útról ahhoz, hogy a jövőben újra erősek lehessünk.