Orsolya

186 éve született Hans von Bülow

2016.01.08. 11:11

Programkereső

Hans Guido von Bülow német zongoraművész, karmester 1830. január 8-án született Drezdában.

Lipcsében 1848-ban jogot, közben zongorázni Wiecknél tanult, végül 1849-ben lépett művészpályára. 1850-ben Zürichbe utazott a Drezdából ismert Richard Wagnerhez. Ekkor kezdte meg karmesteri pályáját: Sankt Gallenben színházi karmester lett. 1851 után Liszt Ferencnél Weimarban fejezte be a zongoratanulmányait. Liszt Ferenc lányát, Cosimát 1857-ben vette feleségül.

1853-tól nagy hangversenykörutakat tett, majd 1854-ben Berlinben telepedett le, ahol a Stern konzervatórium tanára volt; 1858-ban udvari zongoraművész címet nyerte II. Lajos bajor királytól és Münchenbe ment, a Wagner terve szerint létesített zeneiskola tanárául, nagy tevékenységet fejtvén ki a nagyobb szabású zenei előadások vezetése körül. 1866-ban hirtelen megvált mindettől, járt Berlinben, Baselben; 1867-ben mint udvari karnagy tért vissza Münchenbe és a zeneiskola vezetője lett. E működését családi viszonyai miatt szakította meg 1869 tavaszán.

A felszarvazott Bülow

“Mindenfelé azzal a kérdéssel gyötrik az embert: mit tart ön Wagnerről? Rendkívül jellemző erre az újnémet -porosz birodalmi muzsikusra: ő és neje (az, aki elvált Bülow-tól), toábbá a felszarvazott Bülow, továbbá közös apósuk, Liszt Bayreuthban egyetértésben lakoznak együtt négyesben, ölelgetik, csókolgatják és imádják egymást és jól megvannak. Ha ráadásul meggondoljuk, hogy Liszt pápista szerzetes, madame Wagner (keresztnevén Cosima) a madame d'Agoult-tól ...született természetes lánya – akkor keresve se találni jobb librettót Offenbach számára, mint ezt a családi csoportosulást a maga patriarchális viszonylataival. Ennek a csoportnak a viselt dolgait – akárcsak a Nibelungokét – szintén tetralógiában lehetne ábrázolni." – írta Jenny Marx, Karl Marx felesége. 1876. augusztus végén egyik vejének Charles Longeutnak Karlsbadból.

Nejétől, Cosimától elvált és kizárólag művészi körútjainak élt. 1877-ben Hannoverben, 1880-ban a meiningeni hercegnél lett udvari karnagy; egész diadalút volt, amikor az 1880-as évek közepén a feloszlatás küszöbén álló zenekarral a nagyobb városokban (Budapesten is) hangversenyeket rendezett.

Bülow vándoréletet élt, hol mint hangverseny-igazgató, hol mint zongoraművész szolgálván eszményeit. 1892 – 1893 folyamán rövid ideig ideggyógyintézetben kellett tartózkodnia. A Neue Zeitschrift für Musikban írt több cikket a Liszt-Wagner-féle új német zenei irány érdekében; zenei alkotásai is ehhez az irányzathoz tartoznak; mint előadóművész, a legnagyobb klasszikusok legszigorúbb, legklasszikusabb tolmácsa volt.