Eleonóra

Soha nem lehet elég magasan a léc

2016.02.20. 09:25

Programkereső

A fiatal karmester-generáció egyik legtehetségesebbnek tartott képviselője, Sztanyiszlav Kocsanovszkij Hámori Máté felkérésére látogat Budapestre március elsején. A művésszel arról is beszélgettünk, hogy mit tanácsolt neki első magyarországi útja előtt a legendás dirigens, Jurij Szimonov.

- Estéről estére vezényel a Marinszkij Színházban, a magyar fővárosban ez lesz az első vendégszereplése. Milyenek a várakozásai?

- Valóban nem léptem még fel Magyarországon, nem ismerem a magyar közönséget, emiatt is különös izgalommal várom a találkozást az Óbudai Danubia Zenekarral, és hogy végre elkezdhessük a próbákat. Sokaktól hallom, hogy önöké Európa legszebb fővárosa, amelynek hangulatát még csak Bartók, Kodály és Liszt műveiből ismerhetem.

Sztanyiszlav Kocsanovszkij
Sztanyiszlav Kocsanovszkij
Fotó: © 2016 - Stanislav Kochanovsky

Számunkra, oroszok számára egyedülállóvá teszik Magyarország zenei kultúráját azok a művek is, amelyeket Lehár Ferenc vagy Kálmán Imre tudhat magáénak. Épp a minap tudatosult bennem, hogy a kortárs európai karmesteriskola egyik alapítója, Artúr Nikisch is magyar származású volt.

- Hogyan került kapcsolatba egy magyar szimfonikus zenekarral?

- Közel egy éve kaptam felkérést Hámori Mátétól, aki látott és hallott engem vezényelni, hogy idén márciusban az együttese élén dirigáljak egy koncertet. A programot ő ajánlotta, amire rögtön igen is mondtam. Liszt szimfonikus költeményei közül még ma is csak keveset lehet hallani élőben, így a Prométheusz igazi kihívás lesz nekem is és a közönségnek is, Janáček Tarasz Bulba című szimfonikus költeménye pedig egy kiemelkedően egyéni hangvételű mű.

Sztanyiszlav Kocsanovszkij
Sztanyiszlav Kocsanovszkij
Fotó: © 2016 - Stanislav Kochanovsky

Miután mindent egyeztettünk, meséltem a felkérésről egykori tanáromnak és példaképemnek, Jurij Szimonovnak, aki feltűnően meleg szívvel nyilatkozott a magyar együttesekről, hiszen ő maga a Moszkvai Filharmónia karmestereként számtalanszor dirigált már magyar zenekarokat Budapesten.

- Egy fiatal művészt nagyon sok külső behatás ér. Az ön művészete miből táplálkozik?

- A szívemhez szülővárosom, Szentpétervár áll a legközelebb, ahol zenei tanulmányaimat is végeztem, és úgy érzem, hogy művészként is a legtöbb inspirációt a városra egyedülállóan jellemző, szavakkal megmagyarázhatatlan kulturális légkörből tudom meríteni. Nem beszélve arról, hogy mi mindent köszönhetek a Szentpétervári Filharmonikusoknak és személyesen vezetőjüknek, Jurij Tyemirkanovnak, valamint Valerij Gerijevnek, akik nagymértékben hozzásegítettek ahhoz, hogy elindulhassak a saját utamon.

Sztanyiszlav Kocsanovszkij
Sztanyiszlav Kocsanovszkij
Fotó: © 2016 - Stanislav Kochanovsky

- Mit tart elsődlegesnek, amikor egy új darab betanítására készül?

- Tanáraim arra ösztönöztek, hogy merjek kockáztatni és sose utasítsam el az újat. A meglátásom ugyanakkor az, hogy nem véletlen, ami a kottában szerepel, ezért minden egyes koncerten arra törekszem, hogy a hangzó anyag tökéletes összhangban legyen a partitúrával. Itt van például Csajkovszkij és a koncerten elhangzó Manfréd-szimfónia. Örülök, hogy szerepel a műsorban, hiszen tavaly ünnepelte a világ a szerző születésének 175. évfordulóját. Csajkovszkij olyan komponista, aki nem szorul arra, hogy megpróbáljuk újraértelmezni vagy aktualizálni a műveit, egyszerűen csak adekvát módon kell tudni kifejezni azt a belső világot, amit a hangjegyei rejtenek.

Küzdünk - Óbudai Danubia Zenekar
liszt

Nem véletlen, hogy a romantikus zene egyik legnagyobb forradalmára olyan gyakran keltette életre zenéjében a múlt nagy lázadó hőseit, hiszen gyakran saját zeneszerzői munkásságát is ellenkezés és értetlenség fogadta kortársai részéről. Liszt elsöprő erejű Prométheusza ugyanazt a kérlelhetetlen erőt sugározza, mint Janáček szimfonikus költeménye, melynek szerzője – Liszthez hasonlóan – mind a mai napig jelentősen alulértékelt, kiemelkedően egyéni hangú, magányos zseni volt. Csajkovszkij egyetlen programszimfóniájával zárul az este, minden bizonnyal értő előadásban, hiszen a zenekart az egyik legígéretesebb orosz tehetség vezényli majd.

március 1. 19:30 Zeneakadémia - Váltsa meg jegyét ide kattintva!

- Amikor felmegy a színpadra, már lehet tudni, hogy sikeres lesz-e az előadás?

- Minden művészet célja a teremtés, valami új létrehozása, gondolok itt arra is, hogy a hallgató, aki eljön egy koncertre, egészen biztosan nem távozik közömbösen. Ha nem is tudja magának megmagyarázni az adott pillanatban, észrevétlenül mégis érzelmi többlettel hagyja el a koncerttermet. Ez érvényes akkor is, ha Japánban, Koreában vagy Európában adok koncertet, és különösen érvényes akkor, ha otthon, a Marinszkijban vezénylem mondjuk Muszorgszkij Borisz Godunovját vagy Csajkovszkij Anyeginjét.

- Mihez tudná a legjobban hasonlítani a karmester szerepét egy zenekar élén?

- A zene mellett a másik szenvedélyem a lovaglás és a díjugratás, amire mindig igyekszem időt szakítani. E kettő összefügg, hiszen míg a vezénylés során a követező koncertet vagy megtanulandó művet kell legyőznöm, együtt a zenekarral, addig lónak és lovasának is a legfinomabb összhangban kell lennie, hogy magabiztosan meg tudja ugrani az egyre magasabbra kerülő akadályokat.