Jácint

Örökmozgó létrehozása

2016.02.26. 08:04

Programkereső

Kurtág György 90 éves. Egy különleges életművet ünnepelt a zeneszerző tiszteletére rendezett fesztivál, melynek két koncertjét hallhattam. De miért kell egy koncertprogram összeállításakor számolni a tömegtüntetéseken jelentkező stresszel?

Ahhoz, hogy mindvégig érdekfeszítő est szülessen Kurtág apró zongoradarabjaiból, a Játékokból, Kocsis Zoltán kell, és az ő hangjegyfüzete, az a nagy eszmei értékkel bíró füzet, melybe 1974-től kezdve maga a zeneszerző jegyezte be Kocsis számára a ciklus válogatott darabjait, és amely azóta megjelent már fakszimile kiadásban is az EMB-nél. Kocsis beszélgetőpartnere Wilheim András volt, a kortárs magyar zene szakavatott ismerője. Kettejük ellentétéből – a szabados előadó és az akadémikus – kiváló beszélgetés született, üdítő kitérőkkel és kissé akadozó vetítéssel. Kocsis nem gyakorolt túl sokat az est előtt, és ezt be is vallotta: néhányszor félreütött, és többször árgus szemekkel, hosszasan kereste a füzetben a megfelelő darabokat („Nagyon bénák vagyunk” – kommentálta).

AND7959s p
Fotó: Felvégi Andrea

De bénázás ide vagy oda, Kocsis pompás csomagolásban adta át a Kurtág-művek szellemességét és invenciózusságát. Kurtág Játékai elsősorban tanító művek: zenében gondolkodni, a hangszerjátékban bátornak lenni tanít, kreatívvá tesz. Még többet ad a művelt hallgatónak: elemeire bontja a zenét, a zenetörténetet ismerőkre is kikacsint (lásd: Hommage á Bartók), minimális eszközökkel keresi a legnagyobb hatást. (A nagy pályatárs, Ligeti Musica Ricercata című, vékonyabb gyűjteményében próbálkozott némileg hasonlóval.) Kocsis humorát, színészi kvalitásait csillogtatta meg a Veszekedés, a Veszekedés II (Némajáték) és a Totyogós című darabokban – utóbbiban a zongora körül sertepertélve kell néhány hangot leütni, és határozottan viccesebb, mint így leírva. Bámulatos, hogy Kurtág már a hetvenes években megsejtett valamit abból a gyümölcsöző tanítási módszerből, melyről a mai oktatási rendszernek még mindig alig van fogalma.

AND8030s p
Fotó: Felvégi Andrea

A születésnapi fesztivál befejező koncertjére a BMC-ben került sor vasárnap. Az est első felében Kurtág kevéssé ismert műveiből kaptunk ízelítőt. A 1950-51-ben komponált négykezes Suite zenei mintáit a magyar zenei élet intézményesülése előtt, a 18. században kell keresnünk (Ligetinek is van hasonló műve, a Régi magyar társastáncok). Wilheim András és Borbély László adta elő, meglehetősen unalmasan. A duó két basszetkürttel egészült ki az op. 32-es Életút című kvartettben, melynek meghatározó jellemzője, hogy a két zongora negyedhangot eltér egymástól. (A hazánkban csaknem ismeretlen Charles Ives írt hasonlót két zongorára, Ligeti Ramifications című művében pedig egy vonósegyüttest osztott ketté hasonló elv mentén.)

Klenyán Csaba és Szűcs Péter basszetkürt játékosok ihletett hangon szólaltak meg a zongorák monoton akkordlépegetései felett. Az op. 14-es Herdecker Eurythmie a kurtági kamarazene egyik gyöngyszeme, cimbalomra, fuvolára, hegedűre és tenor beszédhangra íródott. (Ebből született aztán a hegedűre és zongorára írt Három darab). Márton László recitációja néhol pontatlan volt ugyan, de a német szövegben feküdt a zenedarab humorossága.

AND9140sww
Fotó: Felvégi Andrea

2010-ben született a ...for Steven című rövid csellódarab, a címzett Steven Isserlis, akit felesége, a fuvolaművésznő Pauline Mara elvesztése után vigasztalt Kurtág. Afféle aszketikus expresszivitás uralja a darabot, Zétényi Tamás előadása megrendítő, alapos. A későbbiekben az op. 39-es, szólófuvolára írt Jelenetekről érdemes szót ejteni, melyet Bán Máté játszott el – egyben ez volt a mű bemutatója. Harmadik tétele kísérleteket jelenít meg „örökmozgó létrehozására”. A program ironikus utalás az elmúlt hatvan év kísérleteire, Ligeti, Iannis Xenakis, Luigi Nono és mások a tér-idő tengelyét megragadó kompozícióira. Kurtág azonban ironizál, a játékos ugyanis azonos hangközlépésekből építene (sikertelenül) örökmozgó skálát, közben hümmög, tanakodik – megint a humor. A Hérakleitos-töredékeket (1999) éneklő Darázs Renátáról csak szuperlativuszokban érdemes beszélni, a művet – melyben a hangszerkíséret segítsége nélkül kellett helytállnia – hibátlan szólamvezetéssel, megkapó, meleg hangszínnel adta elő, végig tisztán és pontosan.

AND9176sww
Fotó: Felvégi Andrea

A kedveshez, Kurtág Mártához szólt a Borbély László által előadott zongoraművek java, több mint fél évszázadot átölelve: a Kedves 1952-ben, a Kedves 2-3 2009-ben született. Igazságtalan lenne kijelenteni – ha így is van –, hogy ezeket hallgattam volna legszívesebben a szerző előadásában, mert Borbély remekül játszott, elegánsan, letisztult visszafogottsággal.

kurt

Tűzriadó miatt szakadt félbe a Kurtág György 90. születésnapja alkalmából rendezett február 19-i ünnepi hangverseny a Zeneakadémián.

A Zeneakadémia nagytermében tartott gálakoncert második felében, néhány perccel a szünet után az Új üzenetek című darab tételszünetében szólalt meg a tűzjelző a Liszt Ferenc téri épületben. A hangverseny közönsége percekig zavartalanul ült a helyén, feltehetően azt gondolván, hogy - ahogy Bősze Ádám fogalmazott a Bartók Rádió élő adásában - ezzel az „érdekes zenei eseménnyel” folytatódik a mű.

Az első koncertrészt a Ligatura – Message to Frances Marie című darab zárta, melynek alcíméből (The Answered-Unanswered Question) kiderül, hogy a már emlegetett Charles Ives egy művének párdarabja. Kurtág alkotásában (hasonlóképp Iveséhoz) hangszercsoportok állnak szemben egymással: két hegedű a színfalak mögött vagy a karzaton (ez esetben az előbbi), két cselló középen, és valahol máshol egy cseleszta. Zétényi és Dóry Zsuzsa (csellók), Kruppa Bálint és Tornyai Péter (hegedűk) és Wilheim (cseleszta) előadásában nem volt hiba – az elmélyült figyelem a közönségből hiányzott.

AND9205sww
Fotó: Felvégi Andrea

Nem is csoda, a maratoni első koncertrészt egy hasonlóan hosszú második követte, melyben azok a zeneszerzők kerültek terítékre, akiket Kurtág átdolgozott, illetve akiknek hatása alá került. De hogy miért volt hiba a túl hosszú koncert, arra válaszolhat a kultúrantropológia.

Az utóbbi években vált nyilvánvalóvá, hogy a zsúfolt lakástervezés agresszívvá teszi a lakosokat. A demonstrációk pedig azért torkollnak könnyen erőszakba, mert a személyes terüktől megfosztott tüntetőkben megemelkedik a stressz. A menekülttáborokban szintén a zsúfoltság miatt gyakoribb az erőszakos cselekedet. Egy koncertteremben pedig már egy kétórás koncertfélidő feszültséggel jár – mert a szomszéd zörög, köhög, lapozgat, itt vagyok pár száz idegennel egy helységben, és megfosztottak a személyes teremtől (ami ismeretlen emberek között több mint két méter), mikor beléptem a Budapest Music Center ajtaján. Kurtág György műveinek befogadásához pedig nyugalom és fegyelem kell – az a feszültség, amely este tíz-tizenegy körül már tapintható volt a nagyteremben, könnyen tönkreteszi a műélvezetet.