Jusztina

A születés előtt kilenc hónappal

Zenetanulásról kicsiknek és nagyoknak – In memoriam Halász Ferenc

2016.06.10. 10:00 Módosítva: 2016-06-13 10:56:20

Programkereső

Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődjék a gyermek zenei nevelése, azt találtam felelni: kilenc hónappal a születése előtt. Első percben tréfára vették, de később igazat adtak. Az anya nemcsak testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel... még tovább mennék: nem is a gyermek: az anya születése előtt kilenc hónappal kezdődik a gyermek zenei nevelése.” – egy 1948-as párizsi konferencián hangzottak el ezek a mondatok attól a Kodály Zoltántól, aki egész életében hitt a zenepedagógia fontosságában, a gyermekek zenei nevelésében.

Már a legelemibb pszichológiai és pedagógiai tanulmányok során megtudjuk, hogy az első lépések a legfontosabbak: a legszűkebb környezet mintája, hatása van a legnagyobb befolyással

Kokas Katalin
Kokas Katalin

a fejlődésre, tanulásra. Talán legfőképp a zenei nevelésre igaz a „nem lehet elég korán elkezdeni” elv, amint azt Kodálynál is olvashatjuk. Általában az oktatással kapcsolatban gyakran hangoztatjuk, hogy minden alsó fokon dől el, meghatározó az általános iskola, nagyon fontosak a módszerek és a tanár személye is. A zene esetében is fontos, hogy megfelelő tanárok megfelelő módszerekkel tanítsák a kezdő muzsikusokat. A Fesztiválakadémia ezért is fektet nagy hangsúlyt a koncertek mellett a mesterkurzusra, ami a szokásostól eltérően most nemcsak a konzisoknak és a zeneakadémistáknak szól, hanem a legkisebbeknek és a pedagógusoknak is, bármely korosztályt is tanítsák.

A Fesztiválakadémia Halász Ferenc Emlékkurzusa a zenét tanulók, a zenepedagógusok és a nemzetközi szinten elismert szólisták közös szakmai fóruma kíván lenni, amelyen olyan kiváló, a zenepedagógia iránt elkötelezett hegedűtanárok tartanak előadást, mint az egykori Rados Dezső-tanítvány, Dénes László, akit hegedűiskolák és módszertani könyvek szerzőjeként, közreadójaként is ismerünk, valamint Ácsné Szily Éva, aki már több mint húsz éve foglalkozik a gyakorló tanárjelöltek mentorálásával. Ők ketten Kokas Katalinnal együtt a Koncz János Hegedűversenyre készülő fiataloknak tartanak kurzusokat, de passzív hallgatóként látogathatják a résztvevők az egyetemisták hegedű mesterkurzusait (Alina Ibragimova, Kelemen Barnabás, Lendvay József), valamint a többi jeles művésztanár kurzusát is. De a próbák, az előadások és a koncertek is nyitottak az érdeklődők számára.

És hogy miért éppen Halász Ferenc? A mesterkurzust tartó tanárok közül mindhárman szoros kapcsolatban álltak vele: Dénes Lászlónak az egyik legközelebbi kollégája és legjobb barátja volt, Ácsné Szily Évát pedig ő hívta el Budapestre annak idején. Kokas Katalinnak tizenkét éves korától volt mentora, sőt mestere Halász Ferenc, aki egész életét a zenepedagógiának szentelte. Felkarolta a pedagógusokat, mesterkurzusokat tartott és ő volt annak a Koncz János Hegedűversenynek a zsűrielnöke, amelyen megismerkedett Kokas Katalinnal, az akkori megosztott első díjassal. Olyan szoros volt kapcsolatuk, hogy a fiatal hegedűművész-jelölt szinte második apjának tekintette Halász Ferencet, akinek konkrétan fájt, ha növendéke nem gyakorolt.

Kelemen Gáspár és Kokas Katalin
Kelemen Gáspár és Kokas Katalin
A győri születésű Halász 1953-ban, Gábriel Ferenc és Zathureczky Ede növendékeként végezte el a Zeneakadémiát, és már a kezdetektől fogva főleg a hegedűtanítás kérdései foglalkoztatták. Tanított alapfokon, középfokon és felsőfokon is, utóbbit a Zeneakadémián, több mint három évtizeden keresztül: 1962-től 1994-ig bekövetkezett haláláig. A Bartók „Konzi” igazgatója is volt, valamint a különleges tehetségekkel foglalkozott. Ahogyan olvashatjuk rövid életútjában fia, Halász Péter zenetörténész tollából: „törekvéseinek középpontjában a pályára való zavartalan felkészülés körülményeinek megteremtése mellett a közismereti és zenei tárgyak »kibékítése«, a művelt muzsikus és művelt ember egységének ideálja állt.”

A hegedűtanulásról szokták mondani, hogy különösen az első években kínszenvedés, amit nemcsak a környezet nem élvez igazán, de maga a tanuló sem. Halász Péter érzékletesen fogalmazza meg gondolatait a nagy tanárról: „Egyedülálló mélységben ismerte a hegedűjáték élettani feltételeit, de pontosan tudta azt is, milyen lépésekben, milyen tanulási folyamatok révén lehet ezeket elsajátítani. Rövid távú kurzusokon páratlan diagnosztaként ismerte fel az eléje kerülő növendékek hangszerkezelési problémáit, és olyan azonnal ható recepteket kínált, amelyek nyomán valóságos »varázsló« hírében állt.” Tanítványai között egyaránt találunk elismert szólistákat, elkötelezett zenekari muzsikusokat és kiváló pedagógusokat is.

Ahogyan Kokas Katalin visszaemlékezett rá:

Olyan ember volt, aki odafigyelt a kollégáira, felpezsdítette maga körül az alapfokú zenei oktatást és tulajdonképpen az egész országot.