Előd

Mit keres a klasszikus zene egy kocsmában?

2016.08.29. 08:22

Programkereső

A londoni székhelyű Age of Enlightment kamarazenekar számára ez nem kérdés, ahogy az a The New York Times beszámolójából kiderült.

Képzeljük el azt a szituációt, amikor egy zsúfolt kocsmában, már alkoholbefolyásoltság alatt álló fiatalok között egyszer csak felcsendül egy Beethoven-vonóstrió. Mi történik ilyenkor? A kamarazenekar tapasztalatai szerint nem az, amire egy normál koncert vagy egy happening esetében számítani lehet: a szórakozó tömegnek esze ágában sincs felháborodni, sem elcsendesedni. Ehelyett táncolni kezdenek a zenére. Micsoda tiszteletlenség! Kiálthat fel néhány olvasónk ezen a ponton, de a zenészek ezt élvezik. A zenei szünetekben kommunikálnak és viccelődnek a közönséggel, akik pedig veszik a lapot.

Louis Mortimer, a zenekar dél-afrikai születésű zenésze szerint nagy szükség van ezekre a helyzetekre: „Én zenész vagyok, de át tudom érezni, milyen ijesztő és merev tud lenni az a hagyományos koncertszituáció, amikor rettegned kell, hogy beleköhögsz a darabba, vagy rossz helyen tapsolsz, esetleg WC-re kéne menned, de nem tudsz. Itt nincs ilyen: itt oldott körülmények között lehet élvezni a zenét, ráadásul még az az elvárás sincs, hogy felkészülten érkezz a koncertre. Mégis -ha akarsz, ha nem- művelődsz, miközben szórakozol” - mondta.

                      

Amivel a zenekarok és a koncerttermek szerte a világon küzdenek, hogy különböző marketingfogásokkal a fiatalabb réteget is megszólítsák, az itt egy pillanat alatt megtörténik. Persze más kérdés, hogy azok közül, akiket egy ilyen helyzetben megérint a klasszikus zene szépsége, hányan válnak később valódi klasszikus-zenefogyasztóvá.

Mindenesetre az Age of Enlightment esete nem egyedi. Az Egyesült Államokban mintegy 30 olyan program működik a Classical Revolution keretén belül, ami a klasszikus zenét hasonló módon elviszi éjszakai bárokba, szórakozóhelyekre. Az első ilyen csoport tíz éve indult San Fransiscóban, majd 2007-ben hasonló csoportot alapítottak Opera On Tap néven operaénekesek Brooklynban. Most egy berlini székhelyű csoport törekszik arra, hogy start-up alapon létrehozzanak egy európai hálózatot.

A zenészek általában arról számolnak be, hogy szeretnek ilyenkor kilépni a koncerttermi keretek közül, hiszen ezáltal ők spontaneitást tanulnak, ami még egy klasszikus zenész számára is hasznos képesség.

Sok más hasonló, a mozgalomban élenjáró csoport mellett Szergej Prokofjev unokája, Gabriel is sokat tett a klasszikus zene klubéletbe való bevezetése érdekében. Szerinte nincs ebben semmi különös:

Természetes dolog, hogy minden művész, még a klasszikus zenészek is, szeretnének kommunikálni művészetükön keresztül a saját korosztályukkal”.

Hihetünk neki, hiszen ő tapasztalatból beszél: miután a klasszikus zenei világ már frusztrálta őt, elkezdett szabadidejében kocsmai rockkoncerteket adni barátaival. Később az itt szerzett tapasztalataira és kapcsolataira alapozva előállt a Nonclassical elnevezésű program ötletével, ami pontosan a klasszikus zene befogadási körülményeinek íratlan szabályait szerette volna eltörölni a műfaj éjszakai klubokba való integrálásával. Három év után London rendszeres színfoltjává vált ez a program, sőt Párizsban, Berlinben, Tokióban is meghonosodott, Prágában pedig ősszel tervezik elindítani.

Elektroakusztikus zene Prokofjev-módra

Gabriel Prokofjev volt az egyik kiemelt vendége a Sziget Fidelio színpadának. Meg is szólaltattuk. Nézd meg vele készült videóinterjúnkat ide kattintva!

„Mostanra ért meg a zenészeknek az a nemzedéke, akiket már zavar a klasszikus zene elszigeteltsége. A legtöbb ilyen klasszikus zenész már belekóstolt más műfajokba is. Úgy látom, a közönség oldaláról is egyre inkább igény van az izgalmasabb, befogadói oldalról is nagyobb kihívást jelentő élőzenére” - fogalmazott. 

John Holmes, a The Night Shift zenei igazgatója szerint a művészek és a közönség közötti kölcsönhatás hiánya -ami olyan, mint a színházban a negyedik fal- vezet oda, hogy a közönség nagyon kevés zenész vagy karmester nevét ismeri. Egy kutatásból pedig az is kiderült, hogy a fiatalok közül sokan azért nem mennek klasszikus zenei koncertekre, mert úgy érzik, hogy oda valamilyen klasszikus zenei vagy zenetörténeti tudás kell”- mondta.

Nos, mindez már a múlté! Ahogy azt London, Párizs, Berlin és néhány amerikai város kocsmáinak közönsége is bizonyítja.