Ákos, Bátor

„Tartozol magadnak a kíváncsisággal!”

2016.09.20. 11:52

Programkereső

A zenetörténet egyik ritka és izgalmas hangszeres találkozásának lehetnek szemtanúi azok, akik szeptember 25-én beülnek a Budapesti Fesztiválzenekar koncertjére az Európai Hidak fesztiválon. A ritka randevú egyik résztvevője a francia cimbalomművész, Françoise Rivalland lesz. Vele beszélgettünk.

- A cimbalom és a cselló találkozása igazi ritkaságnak számít a zenetörténetben. A Budapesti Fesztiválzenekar szeptember 25-i hangversenyén épp ebben lesz részünk. Georges Aperghis Le Reste du temps (A hátralévő idő) című darabját játssza Sonia Wieder-Athertonnal. Cimbalmosként szokatlannak találja ez a párosítást?

- Igen, tudomásom szerint ez az első csellóra, cimbalomra és zenekarra írt darab. Aperghis komponált egy második, átvezető jellegű tételt is; ez tulajdonképpen egy „kadencia cimbalomra és csellóra”, amelyet a még meg nem született harmadik tétel előtt kéne játszani.

chemin-sable-blanc-2-b-©-
Fotó: Jooseon-Francoise

- Ez a különös darab az Európai Hidak fesztiválon hangzik el, ahol idén minden a francia kultúráról szól majd. Mit gondol, képes a zene közelebb hozni egymáshoz a különböző kultúrákat?

- Természetesen, és remélem, ez a híd nem csak európai. A cimbalom a különböző népek, kultúrák és vallások keveredéséből létrejött Közép-Európa jellegzetes hangszere. Emellett a vándorló cigányzenészek tipikus hangszere is, akik ezáltal a mai napig hozzájárulnak a különböző kultúrák közvetítéséhez, keveredéséhez és életben tartásához.

- Sokszor játszik Aperghis-műveket. Ezek szerint jól érzi magát a zenéjében.

- Aperghis egy igen szerves és összetett világú zeneszerző, aki valóban embereknek komponál, hogy eljátsszák, meghallgassák és megértsék. A zenéje emellett mindenki számára befogadható. Ha történetet mesélnék róla, akkor az az életről, találkozásokról, feszültségekről, emberekről szólna, akik minden ismert nehézség ellenére a megegyezésre törekednek.

- Dutilleux Mystère de l'instant (A pillanat misztériuma) című műve a másik, amelyet életre kelt a koncerten. Milyen hangulatú ez a darab?

- Ez a mű már inkább köthető a francia hagyományokhoz, nagyon érzékeny, kifinomult és elegáns zene, átszőve az emberiség nagy álmaival.


- Zömében kortárs zenéket játszik. Mivel győzne meg egy fiatalt, hogy beüljön egy ilyen hangversenyre?

- Egyszerűen azt mondanám neki, hogy ez róla szól. Tudnia kell, mi történik vele. Ez az ő valósága. Tartozik annyival saját magának és a fejlődésének, hogy kíváncsi legyen. Emellett azt is elmondanám, hogy a művek szándéka, esztétikuma és formája rendkívül változatos. Ami igazán szórakoztató tud lenni!

- Mi jut eszébe először Magyarországról?

- Amikor először ott jártam, éjszaka utaztam, autóval. Láttam fentről a Dunát meg a hidakat, hatalmasnak és erősnek tűntek, telítve a valaha megszólalt zenékkel, leírt szavakkal, az emberek álmaival.