Gellért, Mercédesz

Ami Kodályt illeti

Ezt gondolják rólunk a lengyelek

2016.09.27. 13:48

Programkereső

Október 1-jén, a zene világnapján tűzi műsorra Magyar Évadának első hazai vonatkozású nagyszínpadi bemutatóját az Opera. Kodály Zoltán Székely fonóját először állítja színpadra külföldi rendező.

Michał Znaniecki feladata nem volt könnyű. A Székely fonó műfaja nehezen meghatározható, Kodály tulajdonképpen új stílust teremtett, amikor népdalfeldolgozásainak füzérét egyfelvonásos zenedrámává hizlalta. Magyar életkép Erdélyből, írta a partitúrára a szerző, a lelkes kritika pedig hol drámai hőskölteményként, hol operaméretű balladaként méltatta. Nevezhetjük-e egyáltalán operának a darabot?

Tudta, hogy Kodály Zoltán édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt?

Hiányoznak a  Háry János ból ismert prózai párbeszédek, a népdalfeldolgozások zárt zenei egységeit összekötő cselekmény pedig – az opera műfajától eltérően – nem recitativókban, hanem zenekari epizódokban és színpadi némajátékokban bontakozik ki.

"Amikor ennek a csodálatos társulatnak elkezdtem tervezni Faust című produkciómat, mindenki nagy szeretettel fogadott, és a munkafolyamat során végig fantasztikus csapatmunka részese lehettem. Amikor ennek a csodálatos társulatnak elkezdtem tervezni Faust című produkciómat, mindenki nagy szeretettel fogadott, és a munkafolyamat során végig fantasztikus csapatmunka részese lehettem."

 A számos díjjal kitüntettet Znanieckitöbb mint kétszáz rendezéssel a háta mögött bátran nyúlt a témához. Elképzelései Európa országaiban szerzett színházi tapasztalataira épülnek. A lengyel művész felkészülése során több szempontból is vizsgálta a Székely fonót: egyszerre keresett egyetemes és jellemzően magyar gesztusokat, motívumokat a kompozícióban. Magyar kollégák segítségével tanulmányozta a honi népművészetet – kiemelt figyelemmel a népzenét, a néphagyományt, a népviseletet és a díszítőművészetet –, valamint Kodály Zoltán életét és munkásságát. Fontosnak tartotta megismerni azt a kort, amelyben e kivételes alkotó élt és dolgozott, illetve Erdély és Magyarország történelmét a 20. század elejétől egészen a rendszerváltásig. 

"Most azt a megtisztelő felkérést kaptam, hogy az új szezonban egy magyar kincset, a Székely fonót állítsam színpadra, amelyet Kodály Zoltán hazája népzenéjéből komponált. Amikor hozzáfogtam a tervezéshez, az első gondolatom az volt, mennyire messze vagyok attól, hogy magaménak tekinthessem ezt a darabot, és mennyi időbe telik majd megértenem ennek a varázslatos kompozíciónak a lényegét."

Egy székely falu fonóházában zajló eseménysort általános emberi élmények mozgatják: a szerelmesek kényszerű elválása, majd boldog egymásra találása; a gazdag legény ármánykodásának   lelepleződése.  A zárt falusi közösség életét sajátos, az év természetes ritmusához kapcsolódó törvények szabályozzák. A külső, a falu szervezeti szintje felett álló (hatósági) kontrollt a zsandárok jelenítik meg. A cselekmény két végpontja közti epizódszerű történések színpadra állítása minden rendezőnek igazi kihívást jelent. A libretto egymást követő folklórszövegei többféle értelmezést is megengednek, balladai homályba burkolva bizonyos részleteket.

"Teljes magabiztossággal nyitottam hát ki az ajtót a Székely fonó világára, de sohasem tévesztettem szem elől azt, hogy valójában mekkora kiváltság ez a feladat."

Michał Znaniecki koncepciójában két külön – térbeli és időbeli – szintet alakított ki a színtérben. Az előszínpadon, egyszerű, sötétebb színekkel ábrázolt környezetben, reális időben, kronologikusan zajlik a darab. Innen indulnak ki, de a kerettörténettől elemelve, egy másik szinten jelennek meg a Háziasszony további élményei, visszaemlékezései. A függöny felemelkedésekor élénk, mozgalmas képekben elevenednek meg a nagyszínpadon a Háziasszony korábbi boldogságának, életének fő momentumaiként értelmezhető epizódok. Az előszínpad komor realitásával szemben a hátul feltáruló jelenetek színesek, tablószerűek. A két színtér kontrasztját a díszlet és a jelmezek tovább árnyalják, és a tervezők – szakítva a hagyományos felfogással – kerülték a népművészet díszítőelemeinek túl konkrét megjelenését, követve a rendezői koncepció térkezelésének kettősségét. A vizuális környezet kialakításában az olasz díszlettervező, Luigi Scoglio, valamint a lengyel jelmeztervező, Magdalena Dabrowska volt a rendező segítségére. Scoglioés Znaniecki 1999 óta dolgozik együtt, gyümölcsöző munkakapcsolatukat számos előadás dicséri.

A végeredmény egy olyan, képi világában és rendezői elképzelésében újszerű, rendkívül izgalmas előadás, amely nem szakít a mű gyökereivel, eredeti elképzeléseivel, sokkal inkább egy új, sajátosan európai nézőponttal gazdagítva mutatja be a magyar kultúra elévülhetetlen értékeit.