Fábián, Sebestyén

Újra valóra vált Várjon Dénes álma

2016.10.21. 16:14

Programkereső

Anda Géza, a világhírű zongoraművész emlékére második ízben rendeztek fesztivált Budapesten. A Svájcban 1976-ban, mindössze 55 évesen elhunyt magyar zenész emléke viszonylag későn ébredt fel szülőhazájában, így ez volt mindössze a második Anda Géza Fesztivál Budapesten.

Az elsőt 2013-ban rendezték, s még jelen lehetett rajta Anda özvegye. A fesztivál akkor Robert C. Bachmann professzor kezdeményezésére jött létre. Anda 1943-ban Svájcba emigrált, a svájci Bachmann pedig 1993 óta Magyarországon él, s annak idején volt szerencséje hallani és ismerni Anda Gézát, aki első nagy koncertjét Willem Mengelberggel adta (18 évesen Brahms B-dúr zongoraversenyét játszotta vele – a világirodalom egyik legnagyobb technikai igényű versenyművét). Wilhelm Furtwängler, akinek oldalán Anda a Berlini Filharmonikusokkal lépett fel, a zongora trubadúrjának aposztrofálta.

1943-ban Anda Svájcban telepedett le. Olyan karmesterekkel maradtak feledhetetlen felvételei, mint Fricsay Ferenc (a három Bartók-zongoraverseny azóta is az egyik etalon) vagy Herbert von Karajan, s a Deutsche Grammophon vele jelentette meg 1961-69 között a világon először Mozart valamennyi zongoraversenyét (amelyeket a zongora mellől maga vezényelt).

Az első és a mostani Anda-fesztivál közös vonása, hogy mindkettőnek Várjon Dénes a művészeti vezetője, valamint az is, hogy a fellépő művészek az Anda Géza Zongoraverseny nyertesei. Idén a brazil Rolando Rolim, az olasz Pietro de Maria, az orosz Alekszandr Sajkin és – a zárókoncerten – Várjon Dénes lépett pódiumra. Akkor és most is Keller András és zenekara, a Concerto Budapest kísért.

A gálakoncerten négy zongoraverseny hangzott el. Elsőként Mozart kétzongorás versenyműve, amelyet egyetlen Köchel-szám választ el a hegedűre és brácsára írott sinfonia concertantétól. A két mű rokonsága nyilvánvaló, s ez a mostani interpretációban még kiugróbbá vált: a 29 éves orosz zongoraművész játszotta az első szólamot, a mindössze egy évvel idősebb brazil pedig a másodikat – előadásuk mégis olyan volt, mint a fiatal, kissé szeles diák és a megfontolt, finom professzor párbeszéde. Mintha a két zongora hangszíne legalább annyira különbözött volna, mint a hegedűé és a brácsáé.

Liszt A-dúr zongoraversenyében Várjon Dénest csodálhattuk meg, aki méltóan Anda hagyatékához színpompásan jelenítette meg a mű különféle karaktereit.

Szünet után következett Bach C-dúr versenyműve, Rolando Rolim partnere az első zongoránál ezúttal az 1993-as Anda-verseny győztese, Pietro de Maria volt. E műben a zenekar valóban kísér, színez, a középső tételben nem is jut szerephez, így alkalmunk nyílt a két zongorista lefegyverző zeneiségét megcsodálnunk.

A koncert zárószámaként Bartók 3. zongoraversenye hangzott el, ismét a kiváló Várjon Dénes szólójával. A Keller András vezényelte Concerto Budapest megfelelő kíséretet biztosított, különösen a rézfúvósok és a precíz, de nem tolakodó ütős szekció érdemel külön említést.

A kissé maratoni gálahangversenyen négy eltérő technikájú és zenei felfogású, de mindenképp figyelmet érdemlő zongoraművészt ismerhettünk meg (a három külföldi a háromnapos fesztiválon egy-egy szólókoncertet is adott a Solti-teremben), akik közül a hazai közönség többsége alighanem csak a „vendéglátót”, Várjon Dénest ismeri, aki 1991-ben nyerte meg az Anda Géza Zongoraversenyt.

Ha a következő fesztiválok is a Svájcban 1979 óta évente megrendezett zongoraverseny kiválóságaiból kerülnek ki, s ha e megmérettetésen továbbra is követelmény lesz a mély zeneiség, akkor okkal remélhetjük, hogy a következő Anda-fesztiválon is érhetnek minket pozitív meglepetések.