Iván

Brahmsot szeretnék játszani

2016.11.02. 08:05

Programkereső

Kocsis Krisztián alig töltötte be a tizenkilencedik életévét, de a zongorajátékot máris édesapjához, Kocsis Zoltán zongoraművész-karmesterhez hasonlóan magas szinten műveli. Első nemzetközi megmérettetésére szeptemberben került sor Budapesten, a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyen. A Fidelio Fortissimo programba is bekerült tehetséggel zeneszerzői tevékenységéről is beszélgettünk.
Kocsis Krisztián a beszélgetésünk után vehette át a minden évben tíz fiatal tehetségnek járó Junior Prima-díjat. A részletekért kattintson ide!

- Mennyire volt egyértelmű, hogy a zongora lesz a te hangszered?

- Hároméves korom óta tudom, hogy a zenével szeretnék foglalkozni. Eleinte ütőhangszeres szerettem volna lenni, aztán volt egy korszakom, amikor a hegedűsöket utánoztam, végül felismertem, hogy a zongora az, amin szinte mindent el lehet játszani. Ebben persze édesapám hatása is benne van. Minden nap hallottam, ahogy gyakorolt, és ezen keresztül nemcsak a vonzalom alakult ki, de a repertoár jelentős részét is megismerhettem.

- Mi az első zenei élmény, amire vissza tudsz emlékezni?

- A zenetanulást Becht Erika irányításával kezdtem, akit ma is mentoromnak tekintek. Amikor először eljött hozzánk, négyéves voltam csak, kitettem Stravinsky Tavaszi áldozatának partitúráját és azt mondtam, hogy ezt szeretném lejátszani. Nem voltak kétségei, nem nevetett ki. Azt mondta: tessék, kezdjem el. A zenét nagyjából innentől érzem mindennapi kötelességemnek, van egyfajta belső késztetésem, hogy naponta leüljek a zongorához. Örülök, hogy soha senki sem erőltetett rám semmit, egyet azonban megtanultam, hogy mindig a maximumra kell törekednem és rendre egy kicsit többet kell elvárnom magamtól. Ilyen volt a Liszt-verseny is.

Kocsis Krisztián
Kocsis Krisztián

- Milyen tapasztalatokat szereztél a nemzetközi mezőny legfiatalabb indulójaként?

- Másfél évet készültem, hogy végre megtapasztaljam, milyen nemzetközi porondon szerepelni. Nem vagyok versenyző típus és egyelőre rutinom sincs benne. Az elmúlt időszak nagyon hasznos volt, főleg a repertoárnak örülök, amit már a magaménak tudhatok.

- Liszt végigkísérte pályád indulását, és a Zeneakadémián is szakavatott kezekbe kerültél.

- Közel áll hozzám Liszt, ő a modern zongoraművészet megalapítója, nyelvezetével minden zongoristának tisztában kellene lennie. Az idén diplomázom Dráfi Kálmán vezetésével, aki nagy egyéniség, és ha mondhatom így, hatalmas figura, a kisujjában van az egész magyar zongoraiskola. Személyes ismerője volt Cziffra Györgynek, így ő is annak a liszti zongorázásnak a művelője, amit egyszer a sajátomnak szeretnék érezni.

Kocsis Krisztián
Kocsis Krisztián

- Mi az, amit a repertoárbővítés során elsődlegesnek tartasz?

- Vannak hiányosságaim, Brahms, Schubert és furcsa mód Bach is. Brahms az egyik kedvenc zeneszerzőm, de még nem igazán játszottam. Eltérő a tanulási folyamat is, Bachnál sok idő kell a memorizálásra, Lisztnél a zenei szövet feletti uralom a döntő. Sokszor előfordul, hogy egy kiváló előadás miatt megtetszik egy darab, amit aztán meg akarok tanulni. Így volt ez Rachmaninov Karneváljával, de például Liszt h-moll szonátáját többször halottam modorosan, helytelen beidegződésekkel – ilyenkor ez az „élmény” sarkall, hogy megmutassam az én elképzelésemet. Édesapám, ha egy darab már majdnem kész, örömmel ad tanácsot, hozzáteszi azokat a pluszokat, amelyek felteszik az i-re a pontot és megtérülnek a koncertszínpadon.

- Nemcsak a zongorajáték, a komponálás is szerves része az életednek. Mi az, ami vonz a zeneszerzésben?

- Kisgyermekként sokat bíbelődtem kottaíró programokkal, számos befejezetlen művet írtam, de egészen a tavalyi év elejéig nem éreztem valódi késztetést, hogy alkotói tevékenységet végezzek. Végül a zongora mellett jelentkeztem Barta Gergely osztályába a Zeneakadémiára. A felvételire el is készítettem egy zongoraszonátát f-mollban. Van, hogy hajnali háromkor vagy akár ebéd közben jut eszembe egy ötlet, amit azonnal le kell írnom, de ugyanilyen kiszámíthatatlan, hogy mikor vagyok olyan szellemi fázisokban, hogy gyakorolni tudjak. A zeneszerzés az egyéniség legközvetlenebb leképezése. Kurtág György jut eszembe, aki azt mondta, hogy a mai zeneszerzők vagy leporolják a régi formákat és kerekítenek belőle valami újat, vagy teljesen más irányt vesznek. Én nem tudok azonosulni a mai nyugati zeneszerzés szemléletével, de azt sem mondom, hogy konzervatív vagyok. Egy újfajta, kortárs szellemiséget, egy alternatívát szeretnék látni, ami persze nagyban alakulhat a régi zeneművek újragondolásán, de mindenképpen az esztétikumot tekinti irányelvnek.

- A Liszt-verseny kapcsán számos különdíjban részesültél. Mik az újabb kihívások a közeljövőben?

- Jelenleg szükségem van a pihenőre, a repertoárt fogom építeni és új szerzőket megismerni. Már annak is nagyon fogok örülni, ha az említett hiányosságokat be tudom pótolni. A feltöltődés időszaka következik, a következő koncertem is csak márciusban lesz.