Kelemen, Klementina

„Szeretem, amit csinálok”

2016.12.05. 08:23

Programkereső

Helmuth Rilling korunk legismertebb karmesterei közé tartozik. Tevékenységének középpontjában elsősorban J. S. Bach művészete áll. Több kiváló együttes alapítása fűződik a nevéhez, közöttük a világhírű Gächingi Kamarakórus és a stuttgarti Bach Akadémia. A 83 éves karmesterrel legutóbbi budapesti látogatásakor beszélgettünk Magyarországhoz fűződő kapcsolatáról, legemlékezetesebb koncertjeiről, a zene „lényegéről” és arról, hogy milyen zeneművel ünnepli a karácsonyt.

- Rendszeresen koncertezik Magyarországon, legutóbb november elején Mozart Requiemjét vezényelte a Magyar Rádió Zenei Együttesei élén. Mi vonzza Budapestre?

- Valóban nagyon sok hangversenyem volt és van is az önök hazájában, de ez nem véletlen. Magyarországon olyan zenei hagyományokra lelhetünk, amelyek alapjaiban határozzák meg az európai zenei kultúrát, és amikre érdemes építeni.

A kapcsolatom például a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával hosszú évekre vezethető vissza, sok mindenen keresztülmentünk együtt, és számos sikeres koncertet adtunk. Mindig nagy öröm velük dolgozni, legutóbb Brahms Német Requiemjét adtuk elő közösen. Ugyanez igaz egyébként más magyar együttesekre is, amelyek szintén professzionális minőséget nyújtanak, értjük egymás nyelvét, és számomra ez az egyik legfontosabb dolog.

- Miből merít energiát, amikor színpadra áll, és adott esetben már számtalanszor előadott műveket kell egy együttesnek betanítania?

Helmuth Rilling
Helmuth Rilling
Fotó: Holger Schneider

- Nagyon egyszerű a válasz. Szeretem, amit csinálok. Lenyűgöz a zene, amit dirigálok, újra és újra képes vagyok rácsodálkozni egyes zeneszerzők zsenialitására, az ötletekre. Számomra nagyon fontos az együttzenélés, és talán ez sokkal inkább igaz, ha egy kórussal vagy szólistákkal dolgozom együtt. Örömet okoz, ha olyan művészekkel találkozhatok, akikkel még nem hozott össze a sors. Nagyon is számít, ha valaki eltérő nyelven beszél, más zenei környezetből érkezik. Mindig izgalmas az a folyamat, amikor az eleinte szokatlanból fantasztikus egység, egyfajta közös zenei gondolkodás alakul ki.

- A zene mint híd, közös nyelv az Ön életében mindig is fontos szerepet játszott.

- A művészetnek és azon belül az zenének különleges ereje van, amit mindig megpróbáltam kihasználni annak érdekében, hogy különböző emberek képesek legyenek kapcsolatot teremteni egymással. Nem egy koncertre emlékszem, ahol minden résztvevő úgy érezhette, hogy történt valami, tettünk valamit, ami talán nem volt nagyon tudatos, de az előadás által, ha úgy tetszik, egy kicsit szebbé tudtuk varázsolni a világot. Ilyen volt, amikor az Izraeli Szimfonikusokat dirigáltam Izraelben, vagy amikor Dél-Amerikában koncerteztünk az együttesemmel, de a volt a Szovjetunióban is rendeztünk közös hangversenyeket az ottani művésztársakkal.

Helmuth Rilling
Helmuth Rilling
Fotó: Müpa

- Kiemelne egy koncertet, amit a legemlékezetesebbnek tart?

- Azt hiszem, az izraeli koncertet mondanám. Én voltam az első karmester, aki a II. világháború után az Izraeli Filharmonikusokat dirigálta. Elkezdődtek a próbák, majd a koncert előtt néhány nappal a zenekar igazgatója odajött hozzám, és azt mondta, hogy a hangversenyen jelen lesz Izrael Állam vezetése, ezért szeretne felkérni, hogy vezényeljem el az izraeli himnuszt. A felvetésre azt válaszoltam, hogy ha már magammal hoztam a kórusomat, akkor nekik is betanítom a himnusz szövegét. Elérkezett a koncert napja, és este, mikor belépett a terembe Golda Meir, Izrael Állam miniszterelnöke, a közönség egy emberként állt fel a tiszteletére, ahogy a német kórus is, amely az irányításommal énekelni kezdte az izraeli himnuszt. Azt hiszem, senki nem fogja elfelejteni ezt a koncertet, ahol néhány percre felül tudtunk emelkedni a 20. századi történelem borzalmain.

Helmuth Rilling
Helmuth Rilling
Fotó: Holger Schneider

- Mit tart a legfontosabbnak a próbafolyamat során, és mit szeretne mindenképpen megvalósítani egy előadás kapcsán?

- Elengedhetetlen, hogy a próbák alkalmával, ahogy fokozatosan rakjuk össze a zenei szövet egyes elemeit, a muzsikusok megértsék a zene lényegét. Olvasni kell tudni a zenei szövegben úgy, ahogy a kórus is olvassa a szöveget. Gondoljon csak bele, milyen nehéz megtanulni egy idegen nyelvű szöveget, ha nem pontosan értjük annak minden szavát. Itt ugyanez a helyzet, fontos megérteni, hogy mi miért van, és mi miből következik, meg kell próbálnunk a zeneszerző fejével gondolkodni.

helmuth rilling foto
Fotó: Holger Schneider

- Élete nagy részét Bach munkásságának szentelte. Ha a közelgő karácsonyi időszakra egyetlen művet kellene választania, amit szívesen hallgat, tőle választana?

- Ehhez kétség sem férhet. Bach Karácsonyi oratóriuma az a mű, amelyben szinte mértani pontossággal, részletesen megtalálható az ünnepkör minden lényeges momentuma úgy, hogy a hangzóanyag rendkívül bensőséges marad, és az ünnepvárás felfokozott hangulatával képes belső megnyugvást közvetíteni. Bach zenéje mindennek a kiindulópontja, példa arra, hogyan lehet nagyszerű, mégis fontos zenét komponálni. Legközelebb egyébként Händel Messiását vezénylem majd, amely szintén egy prototípus, amit nemcsak a már említett Mozart, de még a romantikusok is alapul vettek oratorikus műveikhez.