Péter

Bábokkal elevenedik meg a legkarácsonyibb klasszikus

2016.12.20. 09:49 Módosítva: 2016-12-20 09:50:15

Programkereső

A Müpa és a Nemzeti Filharmonikusok évek óta Csajkovszkij balettjével, A diótörővel köszöntik a karácsonyt. December 23-án és 27-én 11.00 órakor és 18.00 órakor a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a Budapest Bábszínház művészeinek közreműködésével, valamint a a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gyermekkarával kel életre a történet.

„Az összhatás evidenciaként tükrözi a balett hagyomány megkerülésének jótékony és frissítő szándékát – írta a produkcióról Csengery Kristóf zenekritikus. "E szándék az utat a bábszínházzal társított speciális mozgásszínház keretei között keresi, bábot és embert egymás egyenrangú társaként kezelve, egyes eszközökkel a vásári színjátékok harsányabb világát hozva be zárt terembe, máskor a cirkusztól kölcsönzött szolid akrobatikával kötve le a figyelmet, megint máskor pantomimként működve, egészében véve heterogén összhatással, ám kitűnő eredménnyel. Naiv humor, üde játékosság, sok ötlet, vonzó képi világ, mely soha nem mond ellent a zene szellemének. A díszletek egyszerűen, de találékonyan használják ki (horizontális és vertikális dimenzióban egyaránt) a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiumának hatalmas belső terét, a tarka jelmezek a mesevilágot varázsolják elénk. (...) A diótörő színpadi mű, melynek persze története van, s mint ilyen, konfliktust, drámai fordulatokat is megjelenít. Mégis úgy éreztem, ennek az előadásnak nem Diótörő és Egérkirály »mítoszi összecsapása« alkotta a magvát (bár természetesen ez is lezajlott), hanem a mindenfajta narráción túlmutató, időtlen összhang, az öröm, a szépség, az egymást követő táncok dallami és harmóniai leleménye és kecsessége”.

E. T. A. Hoffmann, a német irodalmi romantika egyik vezéralakja (aki mellesleg zeneszerzőként és zenekritikusként is működött) 1816-17-ben írta A diótörő és Egérkirály című elbeszélését, amelyet saját illusztrációival adott közre. Az elbeszélés sokrétűbb, mint első pillantásra látszik: gyermekek is élvezhetik, de igazán csak felnőttek értik meg. Főként az elbeszélés iróniája az, ami a későbbi feldolgozások során elveszett.

Diótörő
Diótörő
Fotó: Kotschy Gábor

A balettszínpadra id. Alexandre Dumas némileg felhígított verziójában jutott el A diótörő; ezt adaptálta tovább Ivan Vszevolozsszkij, a szentpétervári udvari színház igazgatója Marius Petipával, a színház hírneves, francia származású balettmesterével együttműködve. Amikor Csajkovszkijt felkérték, hogy írjon zenét az új produkcióhoz, kezdetben mérsékelt lelkesedést mutatott, és csak fokozatosan kapott kedvet a projekthez. Komoly fenntartásai voltak a librettóval kapcsolatban; ezenkívül a küszöbön álló, 1891 tavaszi amerikai útja sem engedte meg, hogy azonnal munkához lásson, így a mű csak a következő évre készült el. A bemutató (1892. december 18-án) csak közepes sikert aratott. A kritikusok a drámai cselekményt hiányolták, míg a koreográfia színvonalának határt szabott, hogy a főszereplők gyerekek voltak.

Az egyetlen felnőtt balerinát a kritikusok túl kövérnek és kevéssé vonzónak tartották, és azt írták, hogy az egyetlen, ami szép volt rajta, elegáns külföldi neve volt: Antonietta Dell'Era.

A produkciónak mindössze egy része aratott osztatlan sikert: a zene, és természetesen ez biztosítja A diótörő helyét a repertoárban immár 115 éve.