Kelemen, Klementina

130 éve született Arthur Rubinstein

2017.01.28. 09:59

Programkereső

A múlt század egyik legismertebb és legvirtuózabb zongoristája több mint nyolc évtizeden át ajándékozta meg zenéjével a közönséget.

Arthur Rubinstein az akkor Oroszországhoz tartozó Lódzban (ma Lengyelország) látta meg a napvilágot 1887. január 28-án. Egyszerre kezdett beszélni és zongorázni, hétévesen lépett fel először nyilvánosan. Zenei képzését tízéves korától a nagy hegedűművész és zenepedagógus, Joachim József személyesen felügyelte. Csodagyerekként 1900-ban adta első szólókoncertjét a Berlini Filharmonikusokkal, 1904-ben már Párizs ünnepelte. Itt ismerte meg Ravelt és Saint-Saëns-t, akinek második zongoraversenyét a szerző jelenlétében játszotta. Amerikában először 1906-ban turnézott, akkor még hűvösen fogadták. Londonban hat évvel később debütált Pablo Casals kíséretével, az első világháború kitörése is a brit fővárosban érte. A háború alatt Spanyolországban és Dél-Amerikában turnézott, megtanult spanyolul, több spanyol szerző művét is műsorára tűzte.

Arthur Rubinstein
Arthur Rubinstein
Villa-Lobos neki írta Rudepoema című szerzeményét, a legnehezebb zongoradarabok egyikét, a fiatal Astor Piazzolára pedig olyan hatást gyakorolt, hogy neki ajánlotta zongoraversenyét.

Rubinstein anyagilag és művészileg megerősödve bukkant fel újra Párizsban, ahol Picasso és Cocteau társaságában belevetette magát a társasági élet forgatagába. 1932-ben megnősült, egy híres lengyel karmester húsz évvel fiatalabb lányát vette el, és a házasság révébe evezve lecsillapodott. Négy évre eltűnt a nyilvánosság elől, vidékre költözött, első gyermeke születését követően napi 12-16 órát gyakorolt. A legenda szerint amikor megkérdezték tőle, hogy kifinomult technikája ellenére kell-e még gyakorolnia, azt válaszolta: ha egy napot hagy ki, azt csak ő érzi meg, ha kettőt, a zenében járatosak is, három gyakorlás nélküli nap pedig már az egész közönségnek feltűnik.

Arthur Rubinstein
Arthur Rubinstein
Fotó: Erich Auerbach / Getty Images Hungary

A New York-i Carnegie Hallban 1937-ben, művészi erejének teljében lépett fel ismét, Chopin műveivel. A koncert után nemcsak a félelmetes technikájú művészt, hanem a komponista alkotásainak forradalmian új értelmezőjét is ünnepelték, és a legjobb Chopin-előadónak kiáltották ki. Amerikából a fasizmus fenyegetése miatt nem tért haza, családjával Los Angelesben telepedett le, az állampolgárságot 1946-ban kapta meg. Lódzban maradt rokonait megpróbálta kimenekíteni, de nem járt sikerrel, szinte mindannyian a holokauszt áldozatául estek. A második világháború után hosszú ideig nem volt hajlandó Németországban fellépni, előadásaival Izraelt támogatta.

Romantikus zongorista volt, saját bevallása szerint szívből játszott, az érzelmeket akarta kifejezni.
Arthur Rubinstein
Arthur Rubinstein
Fotó: Erich Auerbach / Getty Images Hungary

Bár koncertfelvételei is készültek, jobban szeretett a stúdióban dolgozni. Lemezre vették vele Chopin teljes életművét, ő népszerűsítette elsőként a spanyol és dél-amerikai, valamint a maguk korában modernnek tartott, mára "klasszikussá szelídült" francia komponisták (mint Debussy) szerzeményeit, egyik kedvenc komponistájának Brahmsot tartotta. A nyolc nyelven beszélő, rendkívüli emlékezettel megáldott zongorista egész repertoárját fejből tudta. Emlékiratai szerint César Franck Szimfonikus variációk című művét, amelyet korábban soha nem játszott, a koncertre tartva, a vonaton tanulta meg, és tomboló sikerrel adta elő.

Közel a nyolcvanhoz vonult vissza, de akkor is csak a koncertezéstől, utoljára 1976-ban Londonban lépett a közönség elé.
Arthur Rubinstein
Arthur Rubinstein
Fotó: Erich Auerbach / Getty Images Hungary

Ezt követően teljesen megvakulva is oktatott, előadásokat tartott. Nőcsábász és bonviván hírében állt, jeligéje a "nők, bor és zene" volt, saját bevallása szerint 80 százalék nő, 20 százalék bor és zene megoszlásban, feleségét a kilencvenhez közel hagyta el egy fiatal nő kedvéért. Az autóvezetést gyűlölte, állítólag pocsékul vezetett. Kilencvenöt éves korában, 1982. december 20-án halt meg Genfben, hamvait egy róla elnevezett, Jeruzsálemhez közeli erdőben temették el.

Számtalan elismerés birtokosa volt, több Grammy-díjjal büszkélkedhetett, és Grammy-életműdíjjal is kitüntették. Viselhette a francia Becsületrendet, megkapta a washingtoni Kennedy Központ díját, a brit birodalmi rend tiszteletbeli parancsnoka cím és a legmagasabb amerikai polgári kitüntetés, a Szabadság-érdemrend tulajdonosa volt.

Párizsi lakását 1940-ben a megszálló német csapatok kirabolták. Az ott talált kottákat - köztük olyan művekét is, amelyeket kifejezetten számára komponáltak - elvitték, majd a háború végén a szovjetek tették rá a kezüket a gyűjteményre. Az értékes kollekció egy része 2006-ban került elő, azóta a híres New York-i Juilliard School őrzi a becses anyagot.

Rubinstein nevével 1974-ben zongoraversenyt alapítottak, amelyet Izraelben háromévente rendeznek meg a fiatal tehetségek számára.

Szülővárosában, Lódzban szobra áll, amely a zongoránál ülve ábrázolja, a hangszer felnyitott teteje szárnyat formáz. Az életéről készült dokumentumfilm 1969-ben Oscar-díjat nyert a legjobb dokumentumfilm kategóriában. 2010-ben neves karmesterek - a többi közt Daniel Barenboim és Zubin Mehta - visszaemlékezéseinek felhasználásával forgattak róla francia ismeretterjesztő filmet.