Orsolya

Fáy Miklós: Menjél már!

2017. február

2017.02.01. 11:25

Programkereső

Új állandó rovattal bővült a Fidelio nyomtatott programmagazinja, amelyben Fáy Miklós kritikus hónapról hónapra izgalmas kulturális eseményeket, lemez- és könyvújdonságokat ajánl Olvasóink figyelmébe. Íme a havi kínálat!

Szemüveges igric

A népzene ünnepe – SEBŐFERI 70, Müpa, február 11.

Mi nem öregszünk, de az intézmények feltétlenül. Onnét lehet tudni, hogy Sebő Ferencnek már a hatvanadik születésnapját is a Müpában ünnepeltük, most meg már a hetvenedikre mehetünk. De ő azért most is Feri azoknak, akik ismerik, akik nem, azoknak meg marad Sebő. Ugyanaz a szemüveges, furcsa szerzet, aki régen a fekete-fehér tévéken tutult, énekelte a népzenét meg a verseket, és az ember csak nézte, hogy hát ez meg mi. Aztán észrevette, hogy nahát, neki ezek a cönögemadarak meg József Attilák, Nagy Lászlók és Szécsi Margitok sokkal többet jelentenek, mint az osztálytársak által hallgatott dalok. Néha megpróbálom összeszámolni, mennyivel több verset tudok kívülről, csak azért, mert Sebő megzenésítette és elénekelte őket. Egyre több jön ki.

Sebő Ferenc
Sebő Ferenc
Fotó: Perger Ferenc

Liszt-transz

Transcendental, Trifonov plays Franz Liszt – Deutsche Grammophon, 2016

Azt írja a zeneszolgáltató programom, hogy ha szeretem Richtert, akkor valószínűleg Daniil Trifonovot is szeretni fogom – és milyen igaza van. Nem mintha két hasonló alkatú zongoristáról volna szó, de azért Trifonov 25 éves korára mindent tud, amit tudni kell vagy tudni lehet a zongorázásról. És többet. Azt is tudja, hogy Liszt nem puszta virtuóz, hanem ugyanúgy a legnagyobbak legszűkebb körében van, mint Beethoven. Csak úgy kell tudni játszani, ahogy ő. Kifinomultan és odaadással, tökéletes virtuozitással, és közben tudni, hogy ezek nem ujjgyakorlatok, hanem zeneművek. És mindez a másik oldalról is igaz: miközben a darabok, Trifonov szavával, egzisztenciális meditációk, közben mégis etűdök, az ujjak mozgatására is szolgálnak. Valószínűleg az elmúlt év legfontosabb zongoralemeze, vagyis: aktuális. És az lesz húsz év múlva is.

Daniil Trifonov
Daniil Trifonov
Fotó: Alexander Ivanov

Erdős rögény

Menyhért Anna: Egy szabad nő – General Press

Erdős Renée - Egy szabad nő

"Jászi Oszkár megint fejfájásra és erekcióra ébredt."

Azért lehet jó életrajzi regényt írni, mert gond nélkül le lehet írni ilyen fantasztikus mondatokat. Meg nyilván célja is lehet vele az embernek. Például, hogy történjen végre már valami Erdős Renée-vel, adják ki, olvassák, vitatkozzanak róla. A baj nyilván az, hogy nem egy Erdős Renée van, hanem tíz. A lány, aki a szexről versel a századfordulón, a megtért nő, aki katolikus szellemű regényeket ír. Fülep Lajos felesége és két leánygyermek anyja, és Bródy Sándor héjatársa. Firenzei és római lakos, majd a nyilasok elől bujkáló, utóbb a villájából a Felsőerdősor utcai másfél szobába költöztetett nő.

És ez még mindig csak az élet, még egy sort sem olvastunk tőle.

Akarva – nem akarva

Eötvös Péter: A szerelemről és más démonokról – Magyar Állami Operaház, február 2., 5., 8. 19:00

Az Operának nyilván nincs más választása, ha komolyan akarja venni magát. Van a világban egy zeneszerző, akinek mindenfelé játsszák, elemzik, szeretik az operáit, nem lehet Budapest az egyetlen hely, ahol nem játszanak Eötvös Pétertől operát. Nem is az. De ettől még nincs okunk arra, hogy magunkra nézve is valami nehézkes kötelességnek érezzük A szerelemről és más démonokról előadását. Mert akkor majd halasztjuk, húzzuk, ráérünk még, majd tavasszal, aztán egyszerre csak lemaradunk az egészről. Elolvassuk majd könyvben. Furcsa módon ez akár igaz is lehet, ami Verdinél vagy Wagnernél aligha működött volna megoldás gyanánt, az a 20. századtól kezdve egyre inkább járható út. Már ha nem hiszünk abban, hogy a zene azt mondja el, amit a szavak nem tudnak.

A szerelemről és más démonokról
Fotó: Magyar Állami Operaház

Fáy Miklós oldalán napi bejegyzéseket olvashat ide kattintva.