Huba

Vallási türelemre szólít Christoph von Dohnányi

2017.02.07. 13:34

Programkereső

A nyolcvanhét éves karmester honlapján közzétett bejegyzése szerint a félelem és az intolerancia erkölcsi és politikai válságba taszítja az Egyesült Államokat.

Christoph von Dohnányi nagyapja a magyar Dohnányi Ernő, apja Hans von Dohnányi, a neves jogász volt. Ő maga hosszú éveken át dolgozott a legrangosabb német együttesekkel, a nyolcvanas évektől pedig a Clevelandi Zenekar élén töltötte el legemlékezetesebb két évtizedét. A karmester saját honlapján a legutóbbi amerikai eseményekre reagálva békére és elfogadásra intette az Egyesült Államokat.

Principiis Obsta - Mondj nemet, míg nem késő

Családom négy tagját nácik gyilkolták meg. Apám, Hans von Dohnányi, akinek a neve fel van vésve Yad Vashem falára, Sachsenhausenben, egy koncentrációs táborban vesztette életét röviddel a háború vége előtt. Ugyanabban az időben a világszerte ismert teológus, anyám testvére, az én keresztapám, Dietrich Bonhoeffer is meghalt Flossenbürgben, egy táborban. Bonhoeffer 1930-ban New Yorkban teológiát kezdett tanulni, ahol megtanulta szeretni és értékelni az Amerikai Egyesült Államokat.

Azt hiszem, mélységesen bántaná, ha tanúja lenne a most jellemző vallási türelmetlenségnek ebben az országban, melyet egykor szabad és elfogadó légköréért becsült. Sosem tudta volna elképzelni, hogy ez az erős, nagyszerű nemzet ilyen politikai és erkölcsi válságba zuhan. Ez a nemzet érezhet félelmet, fenyegetettséget és borzalmat. De ragaszkodhat bármennyire a saját hitéhez, soha nem tűrheti a falakat, és nem fordulhat el a segítséget kérőktől. Emberek haltak meg a berlini falnál. Sokan meghaltak Hitler munkatáboraiban, mert megingathatatlan hittek erkölcsük értékeiben és társaikban. Sok nyugati országban, sajnos az Egyesült Államokban is, ez a hit veszélyben van. Alig tudom elhinni.

Azt is nehéz elhinni, hogy miközben én egy amerikai vízummal incidens nélkül átjutok egy útlevélellenőrzésen, muzsikus kollégámat, aki ugyanazzal a papírral rendelkezik, feltartóztatják, majd több órás kihallgatás után visszaküldik, mert Iránból érkező muszlim. A keresztényeket azonban nem érintik ezek a rendeletek. (Bonhoeffer, az ökomenikus kereszténység állandó és jeles támogatója, erősen ellenezné ezt.) Ha falakat emelünk, számos tehetséges, képzett és békés szándékú embert zárunk ki az Egyesült Államokból. De még lényegesebb a kérdés, hogy vajon nagyobb biztonságban leszünk-e utána. Mindannyian tudjuk, hogy a félelem és az erőszak csak félelmet és erőszakot szül, semmi mást.

Milyen világban élünk? Egy világban, ahol „Texas az első!”, „Kalifornia az első!”, Ázsia, Afrika, Amerika, Európa vagy Ausztrália „az első”? Vagy egy olyan világban, mely az emberi méltóságot, az emberiességet, a bátorságot és a könyörületességet helyezi minden más fölé? Legnagyobb napjaiban az Egyesült Államok ilyen ország volt.

Abban bízom, hogy a jelenlegi politikai zűrzavar az Egyesült Államokban a kártékony, szélsőjobboldali pártokat is meggyengíti a közelgő európai választásokon.