Salamon

Új időknek új dalai

2017.02.08. 13:16

Programkereső

„Az együttesünk magját alkotó tizennyolc vezető játékos a világ legjobb muzsikusai közül való” – áll kissé szerénytelennek ható módon a közel ötven éve fennálló brit együttes, a London Sinfonietta honlapján. A kortárs zenére specializálódott zenekar állításának létjogosultságát február 9-én magunk is megtapasztalhatjuk.

Az 1968-ban alakult London Sinfonietta missziójának tekinti, hogy a legjobb kortárs zene napjaink kulturális életének kiemelt részét képezze, amely célt magas színvonalú, inspiráló előadásaikkal érik el.

Az együttes több mint 350 művet rendelt meg különböző zeneszerzőktől, és ennek többszöröse ősbemutatóik száma.

 A zeneszerzőket – legyenek pályakezdő fiatalok vagy idősebb, nagy mesterek – folyamatosan alkotásra buzdítják megrendeléseikkel, a zenéjükkel ismerkedni vágyó muzsikusoknak oktatási programjukon, a London Sinfonietta Akadémián keresztül adják át a tudást egyhetes kurzus keretében, de a fiatalok bevonzása, a kortárs zenét hallgató laikus közönség kinevelése is célkitűzéseik között szerepel, amit bizonyít az is, hogy a 16 és 25 év közöttiek számára 5 fontért biztosítanak jegyeket koncertjeikre.

Nem tűnik szerénytelennek az a megállapítás sem, miszerint a London Sinfonietta

közel fél évszázados fennállása alatt zenetörténetet írt”.

Zeneakadémiai koncertjükön főképp otthonuk, Anglia legújabb zenéit ismerhetjük meg, valamint olyan, mára már valóban a zenetörténet részét képező alkotásokat, mint a zeneszerzőtől általuk rendelt 2012-es Steve Reich-mű, a Radio Rewrite, amely két Radiohead-számon, a Jigsaw Falling into Place-en és az Everything in its Right Place-en alapszik. A gyors tételek az előbbit, a lassúak az utóbbit dolgozzák fel.

Reichtől egy másik különleges darabot is hallhatunk, a Double Sextet mintájára, rock zenében használatos hangszerekre komponált 2x5 is felcsendül, de hallhatjuk egy másik népszerű angol komponista, Michael Nyman művét is, az In C Interlude-öt. És ha már zenetörténet írás, érdemes megjegyeznünk, hogy Nyman, többek között a Facing Goya című opera és a Zongoralecke című film zeneszerzője volt az, aki először használta a minimalista zene kifejezést.

Zeneakadémiai koncertjén a London Sinfonietta a legújabb generáció képviselőinek is teret ad, hiszen a már több London Sinfonietta-premierrel büszkélkedhető, 1984-es születésű Edmund Finnis és a könnyedebb irányzatokkal is kísérletező izgalmas komponista, Tansy Davies egy-egy alkotása is megszólal. Utóbbiról azt olvashattuk egy helyen, hogy zenéje valahol félúton van Xenakis és Prince között.

Ha a koncert után még mindig kétségei támadnának valakinek a kortárs irányzatokkal kapcsolatban, a nagyterem színpadán az együttes két tagja, a hegedűs Jonathan Morton és a zongorista John Constable rövid pódiumbeszélgetésre várja a közönséget a Zeneakadémia Kóda sorozatának keretében, ahol Mona Dániel zenetörténész kérdezi majd a művészeket ars poeticájukról.