Fülöp, Evelin

Gyász helyett öröm

2017.02.10. 09:15

Programkereső

A Pannon Filharmonikusok február 4-i koncertje méltó emlékezés volt Kocsis Zoltánra. Lefelé hajló dallamok helyett pezsgő, életteli zenét hallgattunk a Kodály Központban.

A koncert előtt Juhász Előd sajátos stílusában beszélt Kocsis Zoltánról, illetve a karmester hatvanötödik születésnapjára tervezett Utolsó beszélgetés című könyvről. (Kocsis állította össze a hangversenyt, és ő vezényelt volna.) Miután Juhász Előd enyhén kudarcos kísérletet tett arra, hogy kiejtse Saint-Saëns szimfonikus költeményének címét, a Phaétont, a zenekar Bogányi Tibor dirigens vezetésével bele is kezdett a műbe.

Bogányi Tibor és a Pannon Filharmonikusok
Bogányi Tibor és a Pannon Filharmonikusok
Fotó: Bublik Róbert

A Phaéton története egy görög monda: hogy a címszereplő elejét vegye a találgatásoknak, miszerint ő csakugyan Hélios fia lenne, megkéri apját, hogy hadd hajtson egy napon át a napszekerén. Hélios beleegyezik, de Phaéton túl közel engedi a Napot a Földhöz (ami a mondában rögtön meg is magyarázza, miért száraz a Szahara és miért barnák az etiópok), Zeus kénytelen közbeavatkozni. Villámjával halálra sújtja az ifjút, akit a Eridanos folyó nimfái siratnak.

Saint-Saënst neoklasszicista zeneszerzőként játszani nemcsak helyes, hanem izgalmas interpretációt eredményez, Bogányi Tibor és zenekara azonban egyaránt eleget tettek a klasszikus és a romantikus stílus követelményeinek. A szimfonikus költemény ritmikus, lóvágtát imitáló részei feszesek, eleinte mértéktartással, majd fokozódó féktelenséggel szóltak, a lassabb részek pedig érzelmesen, melankolikusan. Egyedül a mélyvonósok szólamaiban éreztem némi merevséget a zárószakaszban – a zenekar egyébként energikusan és szépen játszott.

Az „Egyiptomi” zongoraverseny szólistája Balog József volt, akit a legjobb romantikus zongoraművészek emel színes és gondolatgazdag előadásmódja. Az első, Allegro animato tételben rögtön kiviláglik, hogy Balognak milyen érzéke van a zenei építkezéshez. Van egy páratlan egyszerűségű téma, melyet Saint-Saëns ördöngös futamokká variál: Balog képes a virtuóz futamokat is egy egyszerű téma könnyedségével előadni, az egyszerűbb futamokat pedig expresszivitással súlyossá tenni.

Legnagyobb erénye, hogy nem a technikai nehézség határozza meg a zenei gondolatot, hanem technikás játékát a teljes egészében a forma és az arányok szolgálatába állítja.

A tétel második fele a concerto legizgalmasabb szakasza: egy egzotikus, lassú téma elemeire bomlik, majd a vonósokon éled újra. Balog kiválóan játssza az impresszionizmust előlegező Lisztet, és most kiválóan játssza az impresszionizmust előlegező Saint-Saënst is.

Balog József
Balog József
Fotó: Bublik Róbert

Az Andante egy núbiai dallamon alapul, egyébként nem könnyed egzotikum, hanem expresszív hangvétel jellemzi a tételt, Balog József pedig megmutatja, hányféleképpen tud megszólaltatni egy zongorát: Saint-Saëns most csapongó, eklektikus, de sosem széttartó. A záró Molto allegro a virtuozitás színhelye, dörgő, egyre sebesedő motívumokkal indul a tétel, melyet helyenként a fafúvó könnyedebb futamai szakítanak félbe. Balog egyenesen felugrott a zongorától a zárófutam után – igazi virtuózt hallhattunk, aki a legteljesebb mértékben képes kontrollálni a hangszerét. A zongoraművész ráadásként Mozart C-dúr zongoraszonátájának (K330) Andante cantabile tételét adta elő – lassan és énekelve.

Beethoven Pastorale-szimfóniája személyes kedvencem, nagy örömet szerzett hát a Pannon Filharmonikusok ezzel a kiváló előadással. Leginkább erre a műre vonatkozott a koncert címe is: Ihlető természet. Nem könnyű darab, áttetsző, kristálytiszta hangzása ugyanis a legkisebb hibát is megmutatja. Az első tétel klasszikus mértéktartással, bár a tételt záró szakaszban kevéssé feszes dinamikával szólt. De hogy micsoda finomság volt a második tétel, a patakparti jelenet dallamaiban, öröm volt hallgatni. Szép, éneklő hangon szólt a fagott, pontosan és bájosan a hegedűk, két fuvola futott össze félrefújt hangon, de van, hogy a hiba sem zavaró.A Scherzo tétel a nagybőgőkön és a csellókon nyugodott, akik élénk, mozgékony alapot szolgáltattak a zenekar számára. A viharjelenet elementáris erővel szólt, az ötödik tétel pedig feltette a szimfóniára a koronát: kiegyensúlyozott, szép hangzással szólt a zenekar.

A vihar elvonult, az állatok és az emberek megkönnyebbülve bújnak elő a napsütésre.