Jácint

A kortárs zene is lehet mindenkié

2017.02.14. 15:10

Programkereső

A hasonlóan gondolkodó zeneszerzők csoportosulása nem ismeretlen fogalom a zenetörténetben. Elég, ha csak az orosz Ötökre vagy a francia Hatokra gondolunk. Idén pedig öt fiatal magyar komponista mutatkozik be a közönségnek Studio 5 néven.

Magyarországon a hetvenes években tűnt fel az Új Zenei Stúdió (Dukay Barnabás, Eötvös Péter, Jeney Zoltán, Kocsis Zoltán, Sáry László, Vidovszky László), a nyolcvanas években pedig a legújabb amerikai (főleg minimalista) irányzatokat hazánkban elterjesztő 180-as Csoport munkáját kell megemlítenünk, akik előadókként és zeneszerzőkként egyaránt új utakat kerestek.

Február 19-én, vasárnap – történetesen Kurtág György 91. születésnapján – a Zeneakadémia Solti termében egy újabb zeneszerző csoport, a Studio 5 mutatkozik be, amelyet öt fiatal magyar komponista (Bella Máté, Kutrik Bence, Mátyássy Szabolcs, Solti Árpád, Virágh András Gábor) hívott életre azzal a céllal, hogy az európai zenei tradícióból kiindulva olyan új hangversenyeket hozzanak létre, melyek magas művészi színvonalon képeznek hidat tradíció és innováció, patina és progresszió között.

A Studio 5 számára tehát fontosak a hagyományok, hiszen amint ők maguk is mondják, a mai magyar zeneszerzők Y és Z generációja annak a Ligeti György és Kurtág György nevével fémjelzett zenei tradíciónak az örököse, mely Bartók Béla, Kodály Zoltán és Dohnányi Ernő után nemzetközi szintre emelte a kortárs magyar zenét.

Az alapító tagok gondolkodásmódja azonos idiómákra épül, ugyanakkor mindegyik szerző a saját zenei nyelvén alkot. A szellemi közösséget az is erősíti, hogy bár az alkotók szinte kivétel nélkül külföldön is végeztek zenei tanulmányokat (Kanadában, Lengyelországban, Belgiumban, Ausztriában és Svédországban), mindannyian a Zeneakadémiát tartják alma materüknek.

„Szeretnénk újrafogalmazni zenei szerepünket a jelenkorban és közelebb hozni a kortárs zenét a fiatalabb közönséghez” – vallják egyöntetűen a csoportosulás tagjai, akik szerint szemléletmódjukkal a nagyközönség számára ismét befogadhatóvá válhat a mai zene. „Bár nem zárkózunk el semmilyen experimentális kísérlet, happening vagy performansz elől, számunkra az »innováció« és »integritás« kifejezések megférnek olyan fogalmakkal, mint »tradíció« vagy »hagyomány«. Nem tagadjuk a régebbi korok zenei idiómáit, mivel szerintünk időtálló és adott esetben újszerű alkotás is egy folyamat következményeképpen valósulhat meg. Ugyanakkor zenei elképzeléseink fókuszában olyan új koncertdarabok létrehozása áll, amelyek formailag és tartalmilag egyaránt követhetőek, és integrálják az utóbbi néhány évtized zenei eredményeit.”

De vajon hogyan is kell elképzelnünk egy ilyesfajta zeneszerzői műhelyt, hogyan folyik a közös munka? A Studio 5 számára „olyan alkotói közösség létrehozása volt a cél, melynek tagjai bár különbözően gondolkodnak a világról, mégis a köztük létrejövő párbeszéd következtében próbálnak válaszokat találni olyan egyre égetőbb kérdésekre, mint hogy mi is az új zene a XXI. században? Ki a közönségünk? Van-e a létjogosultságunk? A Studio 5 közössége tehát mentes a stiláris előítéletektől, mindenféle hatást szívesen használ és integrál, szándéka szerint pedig ezt a lehető legmagasabb színvonalú megvalósítás keretében teszi. Mindenki kíváncsi a másik véleményére, konstruktív és építőjellegű kritikákat fogalmazunk meg egymásnak.”

Az öt zeneszerző elengedhetetlennek tartja, hogy reflektáljon a mai, változó világ rezdüléseire, úgy gondolják, hogy a zeneszerzőnek is fontos társadalmi szerepvállalása van, és bár szuverén, kortárs alkotókról van szó, odafigyelnek a közönség véleményére is, hogy abból táplálkozni tudjanak és leszűrhessék a számukra fontos kritikákat.

Az egyre kevesebb klasszikus, és még kevesebb kortárs zenét hallgató fiatalok megszólítását kiemelt feladatuknak tekintik, mondván, hogy „ők azok, akik leginkább nyitottak az új dolgokra és egyúttal ők a legkönyörtelenebbek hallgatóság is. Hozzá vannak szokva az azonnali véleményformáláshoz, ha akárcsak egyetlen pillanatra is engedjük, hogy lankadjon a figyelmük, nehéz őket újra megszólítani.” De természetesen a Studio 5 tagjai mindenkit szeretettel várnak a koncertjeikre, aki úgy gondolja hogy a kortárs zene is lehet mindenkié.

A Studio 5 bemutatkozó koncertje előtt 18 órától a Solti teremmel szemközti I-es számú előadóteremben az öt zeneszerzőt és Dobszay Péter karmestert Tóth Endre zenetörténész kérdezi célkitűzéseikről, valamint a koncerten elhangzó darabokról, erre a programra is szeretettel várnak minden érdeklődőt. A koncerten elhangzó öt kompozíció pedig egyetlen univerzumba tartozó öt külön galaxis: a csillagászati metafora annál is inkább találó, mert Bella Mátét éppen a galaxisok struktúrája ihlette Laniakea című műve megírására (a hawaii eredetű szó mérhetetlen égboltot jelent). Virágh András Gábor egy ókeresztény imádságot dolgozott fel Tres Orationes, azaz Három könyörgés című darabjában, Solti Árpád ugyanakkor gyerekdalokat és mondókákat emelt be az új zene közegébe (Kindergartenliedchen). Mátyássy Szabolcs kompozíciója, a Bipolar Etudes két tételével a zenei bipolaritásra kínál példát, míg Kutrik Bence Trembling című cimbalomversenye a Fibonacci-számsor használatával éri el a mű címében jelzett „remegő” hatást.