Vendel

Carlos Kleiber üzenete egy fiatal karmesternek

2017.02.18. 16:01

Programkereső

A neves dirigens az évezred végén jól csengő paradoxonba foglalta munkájának lényegét: "Ha megtanulja az illemet, illetlenkedhet!"

Ha egy sikeres embert megkérdezünk a szakmája titkáról, válasza csak kevés esetben fordítja ki a sarkából a világot. Hiszen a siker mögött tehetség és tettek állnak, frappáns mondatokban pedig alig van mit összefoglalni. Még akkor sem, ha olyan nagyöregről van szó, mint Carlos Kleiber, aki a huszadik század egyik legnagyobb karmestereként tudna mit mondani a dirigensi munkáról. A 2004-ben elhunyt Kleiber különleges muzsikus volt: a hetvenes években csak olyan fellépéseket vállalt el, melyekhez kedve volt, hírhedt volt rapszodikus viselkedéséről és meg nem alkuvásáról. Kollégáival apró cetliken, ún. Kleibergrammok formájában érintkezett. Nehezen lehetett kijönni vele, a zenészek mégis rajongtak érte, a kritikusok pedig rendre tökéletesnek ítélték a munkáját.

Carlos Kleiber
Carlos Kleiber

A Slipped Disc közölt a napokban egy 1999. június 29-i levelet, melyben a maestro egy fiatal kollégájának válaszol.

Kedves Ms. Wright!

Soha nem tanítok senkit! (És már alig vezénylek bárhol is.)

A CD felvétel alapján Ön korántsem kezdő. A zenekarok* mindent megtanítanak majd, amire csak a dirigensi munkában képes.

Próbáljon meg korrepetitori pozícióra szert tenni egy amerikai operatársulatnál. Amikor a karmester megbetegszik, átveheti az előadást. Ha nem rontja el, meg is van. A szimfóniák várhatnak. A szimfonikus zene főleg próbákat jelent. Az opera technikára tanít, a szó tág értelmében. Ha jó a technikája, elfelejtheti a technikát. Olyan ez, mint a viselkedés. Ha megtanulja az illemet, illetlenkedhet. Ez a szórakozás! (Legalábbis én így képzelem.)

Sok szerencsét!

Üdvözlettel,
Carlos Kleiber

* És ha karmestereket néz, főleg az ügyetleneket! (Mindenhol ott vannak!)

Ui. Ez minden, amit én tenni tudok Önért.