Lukács

Bartók életműve a maga teljességében

2017.02.23. 09:16 Módosítva: 2017-02-23 14:30:17

Programkereső

A Bartók-összkiadás most megjelent első kötete, valamint a Bartók valamennyi írását tartalmazó összkiadás negyedik kötete kapcsán az Editio Musica Budapest Zeneműkiadó főszerkesztőjével, valamint a Bartók Archívum tudományos munkatársával, Kerékfy Mártonnal beszélgettünk.

– A 2015. szeptember 26-i bejelentés, valamint hosszas előkészületek után most februárban megjelenhetett az Editio Musica Budapest és a német Henle kiadó által közösen publikált első kötete a 48 kötetesre tervezett kritikai összkiadásnak. Egy ilyen kötet, illetve egy ilyen sorozat létrejötte mekkora jelentőséggel bír a magyar zenetudományban, valamint a magyar zeneéletben?

– Óriásival. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy világszerte Bartókot szokták a 20. század – ha ugyan nem minden idők – legjelentősebb magyar zeneszerzőjének tekinteni. Egy nagy zeneszerző összes művének kritikai kiadása mindig gigászi, több évtizeden át tartó munka eredménye, és rendszerint óriási a kihatása nemcsak a zenetudományra, hanem az előadóművészetre is. Elmélyíti az alkotóval, az életművel, az egyes művekkel kapcsolatos ismereteinket, sok esetben évtizedes vagy évszázados mítoszokat, tévhiteket oszlat el még untig ismertnek hitt művek keletkezéstörténetével vagy autentikus előadásmódjával kapcsolatban is, azonkívül ráirányítja a figyelmünket az oeuvre kevéssé vagy egyáltalán nem ismert darabjaira. Bartók életművének egy, meglehetősen behatárolt része már régóta klasszikusnak számít, állandó helye van a koncert- és lemezrepertoárban. De bőven akadnak olyan művei is, amelyek hazánkon kívül szinte ismeretlenek (például a népdalfeldolgozások vagy a kórusok), nem is beszélve azokról a (nem is csak) fiatalkori darabokról, amelyek még soha nem jelentek meg nyomtatásban. A Bartók-összkiadás fő jelentőségét tehát abban látom, hogy a maga teljességében fogja felmutatni a világnak ezt a nagyszerű életművet, és lehetőséget ad arra mind nekünk, magyaroknak, mind a világ bármely más muzsikusának, hogy Bartók olyan műveihez és műfajaihoz is közel kerüljön, amelyek – mondjuk nyelvi okokból vagy épp megfelelő nyomtatott kiadás híján – mindeddig legfeljebb pár tucat specialista számára voltak hozzáférhetőek.

Kerékfy Márton
Kerékfy Márton
Fotó: Szungyi Anna

– Miért volt szükség arra, hogy a német Henle kiadóval közösen dolgozzon az EMB Zeneműkiadó? Hogyan oszlik meg a munka?

– A müncheni kiadó – a világ egyik legnívósabb, kimondottan összkiadásokra és Urtext kiadásokra szakosodott kottakiadója – már hét-nyolc évvel ezelőtt elkezdett érdeklődni a Bartók-összkiadás iránt; már akkoriban igen előrehaladott állapotban volt jó néhány kötet. Mivel akkor Bartók művei a világ nagy részén még jogvédettek voltak, megkeresték azt a három zeneműkiadót, amelyek a Bartók-művek jogaival rendelkeztek – köztük az EMB-t is –, és elkezdték keresni az együttműködés lehetőségét. A másik két kiadó végül ilyen-olyan okokból nem vállalta az együttműködést, így a Henle és az EMB csak a Bartók-jogok lejártával, 2016. január 1-jétől kezdhette meg az összkiadás megjelentetését. Az első kötet 2016 végére ki is jött a nyomdából. A Henle kiadó több évtizedes szakértelme és tapasztalata az összkiadások terén (ők jelentetik meg a Haydn-, a Beethoven- és újabban a Brahms-összkiadást) garanciát jelent arra, hogy a kötetek mind szerkesztésileg, mind kottagrafikailag, mind nyomdatechnikailag abszolút elsőrangúak legyenek, és bárhol a világon megállják a helyüket. Azonban szükség van a Zeneműkiadó szakértelmére is, hiszen mi már 1950 óta foglalkozunk Bartók-művek kiadásával, ráadásul az összkiadás magyar nyelvű szövegeinek szerkesztésében és tördelésében is nélkülözhetetlen a szerepünk. Praktikusan úgy oszlik meg a munka a két kiadó között, hogy az angol és német nyelvű szövegeket Münchenben szerkesztik és tördelik, a magyar nyelvűeket Budapesten, a kottagrafikát pedig megosztva készíti a két kiadó: a szóló- és kamaraművek kottáit a Henle, a zenekari és kórusművekét pedig a Zeneműkiadó. A nyomtatás és a terjesztés feladatait is a müncheniek látják el, de Magyarország területén mi terjesztjük a köteteket.

– Ez még az első kötet a tervezett negyvennyolcból. Mit lehet tudni az ütemezésről?

– Egy összkiadáskötet elkészítése annyi munkával jár, hogy a világon bármely kottaösszkiadás sok évtizedes projekt. Mi azért vagyunk jó helyzetben, mert Somfai László vezetésével már évtizedekkel ezelőtt megkezdődött az előkészítő munka, és így mára már jó néhány kötet csaknem készen áll. Ezért jelenleg évi két kötet megjelenését tervezzük, habár az első 2-3 évben még nem biztos, hogy fel fogjuk tudni venni ezt a tempót.

– Bartók-daraboknak már korábban is jelentek meg sokfelé Urtext kiadásai, gyakran a zeneszerző fia, Bartók Péter közreadásában. Tulajdonképpen mi a különbség egy urtext kiadvány és egy kritikai összkiadás között?

– A kritikai összkiadás abban nyújt többet, mint egy Urtext, hogy nem csupán arra törekszik, hogy az adott mű kottáját a lehető leghitelesebb alakban tárja a muzsikus elé, hanem bemutatja az alternatív olvasatokat is. Hiszen számos esetben nem csak egyféle olvasat képzelhető el. Nem csupán arra kell gondolni, hogy a Bartók jóváhagyásával készült nyomtatott kiadásokba időnként hibák csúsztak – bár Bartók általában pedáns alapossággal ellenőrizte a nyomtatásban megjelenő kottáit –, hanem például arra is, hogy saját maga sokszor nem pontosan a leírt kottaszöveg szerint játszotta a darabjait. Ilyen esetekben – ha az eltérés szándékosnak, jelentősnek és jellemzőnek tűnik -- az összkiadás közli a szerzői hangfelvétel átírását is. Így a mai játékos összehasonlíthatatlanul több és hitelesebb információ birtokába juthat, mintha csak egyetlen „hiteles” alakot lát. Az összkiadáskötetek bevezetésében továbbá minden olyan tudnivalót megtalál az érdeklődő, amely a kutatás mai állása szerint a művek keletkezési körülményeiről és befogadástörténetéről tudható, sőt egy külön fejezetben a bartóki notáció általános és speciális kérdéseiben is eligazítást kap a muzsikus. A kritikai kommentár végül a művek összes – kéziratos, nyomtatott és hangzó – forrását bemutatja, részletesen dokumentálva a komponálás folyamatát és a felmerülő szövegproblémákat. Ezáltal az érdeklődő kutató és előadó Bartók munkamódszerébe is betekintést nyerhet.

Természetesen egy összkiadáskötet vastag, nehéz és drága: általában csak könyvtárak és gyűjtők vásárolják meg. Itt jutnak nagy szerephez az Urtext kiadások, amelyek a vaskos összkiadáskötetekben megjelent művek kottáit praktikus használatra alkalmas formában és bárki számára elérhető áron teszik hozzáférhetővé. Természetesen a Bartók-összkiadásból is készülnek majd ilyen „praktikus” kiadások: az Allegro barbaro és a Szonatina már meg is jelent, és számos további zongoramű Urtext kiadása van folyamatban.

Hiába rejtegette Bartók ezt a zongoranégyest, most lemezre vették

Bartók, Dohnányi és Kodály alig ismert műveit rögzítette a Notos Quartett, ami azt is jelenti, hogy egy német kamaraegyüttes jobban beleásta magát a magyar zenei örökségbe, mint mi magunk.

Tovább>>>

– A tudományos hátteret, a közreadást az MTA BTK Zenetudományi Intézet Bartók Archívuma végzi, amelynek szintén munkatársa vagy, így magad is részese vagy a közreadói, filológiai munkáknak. Mesélnél ennek a munkának a folyamatáról és mennyiségéről?

– A Bartók Archívum ideális helyszín az összkiadás készítéséhez, már csak azért is, mert itt eredetiben vagy másolatban megtalálható Bartók összes ismert kompozíciós kézirata. Ideális esetben a munkafolyamat fő állomásai ezek: a közreadó áttekinti és a legapróbb részletekig menően összeveti egymással az adott mű vagy művek összes kézírásos és nyomtatott forrását, kezdve a vázlatoktól és a fogalmazványoktól a szerzői tisztázatokon, másolói példányokon át a nyomdai korrektúralevonatokig, az első és a későbbi kiadásokig. A keletkezéstörténet felgöngyölítéséhez sok esetben Bartók leveleit is át kell tanulmányozni, főként a kiadóval folytatott levelezését, a fogadtatástörténethez pedig a korabeli sajtót és műsorlapokat kell átböngészni. Mindezeknek az adatoknak, forrásoknak az összegyűjtése és feldolgozása egy-egy hosszabb mű esetében egy-két évet is igénybe vehet. A közreadó ezután értékeli a forrásokat, felállítja a leszármazási rendjüket, „családfájukat”, és eldönti, hogy melyik forrást fogja a fő, vagyis a leghitelesebb, legteljesebb forrásnak tekinteni, amely alapján elkészíti a kottakéziratot a kottagrafikus számára. Elkészíti továbbá az egyes források leírását és a források közti szövegbeli eltérések listáját (ezek a kritikai jegyzetek). Megírja a keletkezés- és fogadtatástörténeti bevezetést és az előadóknak szóló útmutatást. A munka során folyamatosan van lehetősége konzultálni a Bartók Archívumban dolgozó szerkesztőséggel, akik egyébként minden részletre kiterjedően ellenőrzik is a közreadó munkáját. A kottagrafika elkészítése már a kiadók dolga, akárcsak a szövegek nyelvi ellenőrzése és esetleges fordítása. Ha már minden nyelven véglegesek a szövegek, kezdődhet a tördelés, amely a szöveg mennyisége, valamint a sok ábra, kottapélda és táblázat miatt rendszerint tetemes feladat. A közreadó, illetve a szerkesztőség annyi fordulóban korrektúrázza mind a tördelt szöveges oldalakat, mind pedig a kottaoldalakat, amennyire szükség van. Ez három­-négy teljes korrektúrafordulót jelent. Amíg a közreadó által leadott első fogalmazványból végleges, tördelhető szöveg lesz, az legalább 3 havi munkát jelent. Végül a tördelés kezdetétől a megjelenésig további 5­-6 hónap telik el. Egy-egy kötet végül is legalább egy tucat ember munkája, és több éven át készül. Különösen fontos minden részlet alapos és többszöri ellenőrzése, hiszen az összkiadáskötet „az örökkévalóságnak szól”: nem lehet belőle egy vagy két év múlva javított kiadást készíteni.

– Az első kötetet két kiváló Bartók-kutató: Lampert Vera, valamint Vikárius László, a Bartók Archívum vezetője adta közre. Mennyire láttál bele ebbe a közreadói munkába, illetve a további köteteken kik dolgoznak majd?

– A Gyermekeknek után a zenekari Concerto következik Móricz Klára közreadásában, majd az 1914­ és 1920 között komponált zongoraművek Somfai László közreadásában. Ezt követik a kórusművek, amelyeket Szabó Miklós szerkeszt (Pintér Csillával közösen). E kötetek esetében speciális a feladatunk, mert már hosszú évek, évtizedek óta lezárt kéziratokat kell elővennünk, és átszabnunk azoknak az elveknek és gyakorlatnak megfelelően, amelyek végül is az elmúlt év során kristályosodtak ki a Henle kiadóval végzett rendkívül intenzív munka során.

– Kettős bemutatóra került sor február 11-én, hiszen Bartók Béla valamennyi írását közlő kritikai összkiadásnak is újabb kötete jelent meg. Ez a kötet milyen írásokat tartalmaz és hogy-hogy ennyit kellett várni a negyedik kötetre az 1999-ben megjelent harmadik után?

– A 4. kötet a 3. „kistestvére”: mindkettő Bartók népzenei tárgyú írásait tartalmazza, a 3. a hosszabb tanulmányokat, a 4. pedig a rövidebb, ismeretterjesztő cikkeket, lexikoncikkeket, előadásokat. A 4. kötet megjelenésével így végre Bartók összes népzenei írása elérhetővé válik – a két kötet együtt mintegy ezer nyomtatott oldalt tesz ki. A 3. és a 4. köteten párhuzamosan dolgozott a 90-es években Lampert Vera, aki közreadóként jegyzi a köteteket és Révész Dorrit, a Zeneműkiadó egykori főszerkesztője. Révész csak a 3. kötetet tudta véglegesíteni, melynek megjelenése után nem sokkal elhunyt, s így megszakadtak a munkálatok. Két évvel ezelőtt végre egy fiatal Bartók-kutató, Biró Viola vette kezébe a régóta félkészen heverő kéziratot, és az ő segítségével tudta az Amerikában élő Lampert Vera véglegesíteni a kötet anyagát.

– Rád milyen feladatok hárulnak a kétféle összkiadással kapcsolatban?

– Fő feladatom, hogy a kottaösszkiadás munkafolyamatait, menetrendjét koordináljam, valamint, hogy ellenőrizzem és segítsem a közreadók munkáját. Klasszikus szerkesztői feladat ez tehát. Emellett azonban kutatói feladataim is vannak, hiszen Bartók egyetlen operájának, A kékszakállú herceg várának közreadására is készülök. A Bartók Béla írásai sorozat következő kötete egyelőre még nincs a láthatáron, így azzal kapcsolatban egyelőre nincs teendőm.