Jácint

Polihisztor és kultúrsznob - Anthony Burgess 100

2017.02.25. 12:03

Programkereső

Ó testvéreim, ha szlúsáltatok már Anthony Burgessről, erről a sztárüj íróról, vígyeltétek a regényéből készült filmet, talán azt is tudjátok, hogy zeneszerző is volt a cselovek. Ha nem is olyan, mint az isteni Ludwig van, de azért prímán horrorsó. Tátjátok a rótotokat és meresztitek a glázotokat rendesen, mi?

Nem érti, miről gavarittyoltam a vastagbetűvel szedett fenti szövegben? Így beszél a Gépnarancs Alexe, akit Beethoven szimfóniái hangolnak az erőszakra. Éppen száz éve született a kultuszregény alkotója, a 20. század egyik legjelentősebb polihisztora. Mintegy harminc regénye mellett színdarabokat, forgatókönyveket, irodalmi tanulmányokat írt, műfordítással és nyelvészettel foglalkozott. Személyes beszámolók szerint mindezt gyakran egyszerre végezte: míg a teavíz forrt, Burgess lejegyzett egy szépirodalmi ötletet, aztán eszébe jutott valami egy tanulmányhoz. Vagy hozzáírt pár ütemet készülő szimfóniájához.

Anthony Burgess (1917-1993)
Anthony Burgess (1917-1993)

Burgess ugyanis zeneszerzéssel is foglalkozott, sőt, többször kifejezte, hogy

szívesebben venné, ha zeneszerzőként emlékeznek rá, aki mellékesen irodalommal is foglalkozott.

Édesapja bárzongorista volt, édesanyja énekesnő, a fiatal Burgess pedig már tizenévesen komponált. Lenyűgözte Beethoven és Debussy, a színvak művész beszámolója szerint A faun délutánja rádióközvetítését hallgatva érzékelt először színeket.

Több mint 250 zeneművet írt, és ahogy az törvényszerű egy ilyen tudós művész esetében, zenéje rendkívül eklektikus. Éppúgy merít a klasszikus korszakokból, mint a jazzből és a popból. Természetesen az angol későromantikus iskola hatott rá legerőteljesebben: Elgar, Delius, Holst, Walton és Vaughan-Williams. Komponált a tévé és a színház számára, sőt a Gépnarancs színpadi adaptációja számára is írt kísérőzenét.

Kultúrsznob volt. Feldolgozta a modern irodalom két legmagasabb presztízsű művét. Musicalt írt Joyce Ulysseséből, kamaradarabokból álló szvitet T. S. Eliot Átokfölde c. költeményéhez. Elítélően nyilatkozott a popzenéről, amelyből – lévén a fiatalok műfaja – hiányzik az élettapasztalat. Nem volt híján önbecsülésnek sem.

Három sírhelyet foglalunk önnek. Egyet a testének, egyet a könyveinek, egyet az egójának

– írta valaki neki egy gyűlölködő levélben. Gyakran beszélt a tévében, egyik nap a Canterbury mesékről, másik nap zenéről, harmadik nap újságírásról. „Nem tartozott a szerény emberek közé” – mondta róla Alan Roughley, az Anthony Burgess Alapítvány elnöke. Ugyanakkor lenyűgözően közvetlen volt, akárkit és akármikor meghívott egy beszélgetésre a lakására.

Anthony Burgess (1917-1993)
Anthony Burgess (1917-1993)

A lusta reggeleket nem ismerte, többnyire komponálással kezdte a napot:

utánozom Bachot, és legalább az expozíciót megírom egy fúgához.

Amikor bemutatták III. szimfóniáját, első nyilvánosan előadott zenekari művét, már megírta a Gépnarancsot, sőt elkészült Kubrick sikeres és botrányos filmje is. Mégis, ahogy mondta: „az első pillanat volt, amikor művészi sikert éreztem.”

Burgess zenei hagyatékának mostoha sors jutott. Az 1970 előtt született művei elvesztek, de a későbbi alkotásoknak is csak töredéke elérhető. Burgess zeneszerzőként korántsem olyan eredeti, mint íróként, viszont érdemes nála megfigyelni a művészeti ágak fúzióját. Írásai zenei gondolkodásról árulkodnak – Napoleon Symphony c. regénye például az Eroica struktúrája alapján készült –, zeneművei pedig gyakran irodalmi ihletésűek.

Mégis, Burgesst a kedvenc koktélja leírásával tudnám a legjobban jellemezni, amelyet a hóhér vérének hívnak (The Hangman's Blood).

Egy korsóba duplákat töltök az alábbiakból: gin, whisky, rum, portói és brandy. Ezt egy kis üveg barna sör követi, és az egészet felöntöm pezsgővel...

Lágy íze van, eláraszt az eufória és nagyon ritkán okoz másnaposságot.”

Hallgassuk meg Mr. W. S. című balettzenéjének zárótételét, az indulót. A Brown Egyetem zenekarát Paul Philips vezényli.