Emma

Ötven éve hunyt el Kodály Zoltán

2017.03.06. 10:10

Programkereső

Népdalgyűjtő utak, barátság Bartókkal, a Háry János, relatív szolmizáció. Annyi minden jut eszünkbe Kodály nevét hallva. És még mindig van felfedeznivaló ebben a páratlan életműben.
Emlékszem, amikor a 333 olvasógyakorlatot először a kezemben tartottam szolfézsórán. Nem tűnt túl izgalmasnak, a kötet viseltes is volt, ráadásul szöveg sem volt a kotta alá írva. Enyhe rosszallással tekintettem fel a falon függő Kodály-képre. Ő meg bölcs szelídséggel nézett vissza rám (úgy volt az arca megrajzolva). Aztán az énekkönyvben felfedeztem néhány, a szívemnek különösen kedves népdalt, ami alá ez volt kanyarítva: „Kodály Zoltán gyűjtése” – és arra gondoltam, hogy ezt nem ismerhetném, ha nem lett volna ez a kedves, szakállas öregúr.
Kodály Zoltán 1930s

A 20. századi magyar zene fontos eseményei Kodály nevéhez fűződnek. 1905-ben megismerkedett Bartókkal, a két fiatal pedig kötelességként folytatták az előző generáció népdalgyűjtőinek munkáját. Miközben Bartók zeneszerzői fejlődése jól követhető, Kodály észrevétlen árnyékként tűnt fel tehetségével: „Egyszerre mint kész, kiforrott művész jelent meg a pódiumon cselló-zongoraszonátájával, vonósnégyesével és zongoradarabjaival” – írta róla Csáth Géza 1910-ben a Nyugat hasábjain. Csáth már ekkor jól ismeri fel a két művész különbségét: miközben Bartók radikális újító, Kodály összegző művész. Nem olyan progresszív, "ellenben a füle, a meghallásai, a mód ahogyan a magyar faji ízt elkeveri a muzsikájában, óvakodva minden közönségességtől, a zenéjének előkelő, fölényes és komoly stílusa: közös a Bartókéval."

Az 1918-as polgári forradalom idején a Zeneakadémia aligazgatója volt, a következő évben a zenei direktórium elnöke volt. Ennélfogva néhány évig mellőzött szerzővé vált, de 1923-ban a Buda és Pest egyesítésének évfordulójára komponált Psalmus Hungaricus újra a legnagyobbak közé emelte. Hamarosan bemutatták a Háry Jánost, nem csak itthon, a milánói Scalában is. Világszerte ismerték és becsülték,

Casals, Toscanini, Menuhin és Sosztakovics barátjuknak mondták. Kodály azonban nem vált meg Magyarországtól,

mindvégig itthon maradt, feleségével, Emmával bujkálva vészelték át a nácik rémuralmát.

1945-ben a Missa brevis volt a háború utáni Budapest első zenei bemutatója, a mostoha körülmények miatt az Operaház ruhatárában. Három évvel később Kodály megkapta első Kossuth-díját. Sérthetetlen volt a Rákosi-korszakban és az volt Kádár ideje alatt is. Illyés Gyulával együtt utasította el a felkérést egy új magyar himnusz írására („Meg van az már írva” – ezt mondta az író). Kodály azt kérte Kádártól, amit megkaphatott: hetente eggyel több énekórát az iskolákban. Utolsó éveiben elhalmozták tisztségekkel – felsorolni is hosszú lenne őket –, 1947-50 között az Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt, 1960-ban az oxfordi egyetem díszdoktorává avatták. 

Kodály hitt abban, hogy a zene jobbá teheti az embereket, jobbá tehet egy nemzetet.

Szigorú volt, minden téren a maximumra törekedett. Idős napjaiban sem hanyagolta el napi sétáit, szűkszavú volt, de kifogyhatatlan gyakorlati és zenei tanácsokból. „Volt, hogy a Lukács uszodában találkoztam vele, ahova rendszeresen járt úszni, de többször mutatott nekem tornagyakorlatokat is” – emlékezett vissza Vásáry Tamás, aki húsz évesen lett a tanársegédje. Perényi Miklós felidézte, hogy Kodály arra biztatta, végezzen fekvőtámaszokat a jó fizikai kondíció megtartása érdekében, amiket aztán be is mutatott a csellistának.

Az ötvenes évek jelentős részét gyengélkedő feleségének, Sándor Emmának szentelte.

Az asszony nem csak szerelmese, hanem barátja, legfőbb bizalmasa és titkárnője is volt, akivel mindvégig magázódtak.

Emma halála után Kodály még egyszer szerelmes lett: hetvenhetedik születésnapja után két nappal a tizenkilenc éves Péczely Saroltával esküdött meg. Kodály nyolcvanötödik évében hunyt el 1967. március 6-án. A MTA aulájában felállított ravatalához tízezrek zarándokoltak el, a Farkasréti temető megtelt a gyászolókkal az öt nappal később tartott szertartáson.

Az alábbi felvételen Kodály egyik tanítványa, Doráti Antal vezényli a Páva-variációkat a Philharmonia Hungarica élén.

Az évforduló kapcsán összegyűjtöttünk néhány történetet Kodályról. Olvasson tovább!