Jácint

„A szív ékszere” – Minden idők talán leghíresebb hegedűversenye

2017.03.09. 13:39

Programkereső

A csillagok állása ezen a héten különösen kedvez Mendelssohn e-moll hegedűversenyének, amelyet a hétvégén két koncerten is meghallgathatnak az érdeklődők: szombaton Baráti Kristóffal a MOM-ban, vasárnap Joshua Bell előadásában a Zeneakadémián, a napokban pedig Pauk György mesterkurzusa is napvilágot látott.
Felix Mendelssohn-Bartholdy
Fotó: Boston Public Library / flickr

„A következő télen szeretnék írni Önnek egy hegedűversenyt. Egy e-moll mű jár a fejemben, amelynek az eleje nem hagy nyugodni” – írta Felix Mendelssohn-Bartholdy 1838. július 30-án kelt levelében nagyra becsült kollégájának, a hegedűművész Ferdinand Davidnak, aki a lipcsei Gewandhaus Zenekarának volt a koncertmestere, amikor a zeneszerző vezető karmesterként irányította az együttest.

A darab befejezésére végül még hat évet kellett várni, amely késlekedésnek igazából nem tudjuk az okát, de a komponálás konkrét fázisában a szerző folyamatos levelezésben állt a hegedűművésszel, gyakran kérve tőle tanácsokat a hegedűtechnikára vonatkozóan. Ez volt az egyik első olyan együttműködés zeneszerző és előadóművész között, amelyre aztán számos alkalommal sor került a zenetörténet során különösen versenyművek születésekor, hiszen mindig is fontos volt egy komponistának, aki esetleg nem birtokolta kellőképpen az adott hangszert, hogy kihozza az instrumentumból és az előadóból is a maximumot.

A hegedűverseny kéziratán az 1844. szeptember 16-os dátum szerepel, de egészen az 1845. március 13-án megtartott premierig folyamatosan javítgatta a darabot Ferdinand David tanácsainak megfelelően. Mendelssohn betegség miatt nem tudta vezényelni a premiert, ezért a dán zeneszerző, Niels Gade dirigálta az ősbemutatón a Gewandhaus zenekarát, a szólista pedig természetesen Ferdinand David volt.

A darab hamarosan igen népszerű lett és hatással volt egyéb zeneszerzőkre is. Bár felépítése követi a hagyományos gyors-lassú-gyors tételrendet, formailag számos újítással találkozunk a műben, hiszen már mindjárt a versenymű indítása is szokatlan, ugyanis a kor concertói mindig zenekari bevezetővel kezdődtek, amelyben meghallgathattuk a témákat, itt viszont rögtön a hegedű lép be minden idők egyik leglíraibb főtémájával. De újszerű volt a tételek egybekomponálása, attacca összekötése, valamint a cadenza helye, amely megelőzi a visszatérést (rekapituláció). Ezt később Csajkovszkij és Sibelius is átvette saját hegedűversenyében.

Mendelssohon e-moll hegedűversenye tulajdonképpen már a XIX. század végére az egyik legnépszerűbb hegedűverseny lett, Joachim József a négy legnagyobb német hegedűverseny között emlegette és úgy utalt rá, mint a „szív ékszerére”.

A hétvégén két nagyszerű előadásban is meghallgathatja a budapesti közönség Mendelssohn darabját, hiszen szombaton a MOM Központban Baráti Kristóf játssza az Anima Musicae Kamarazenekarral, vasárnap pedig Joshua Bell adja elő az örökzöld művet (aki általában saját cadenzáját szokta játszani a darab előadása során) a Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekara közreműködésével, Andrés Orozco-Estrada vezényletével a Zeneakadémia nagytermében. És akinek még ez sem elég, a napokban jelent meg a mesterkurzusokat tartalmazó iClassical Academy-n egy videó, amelyen a Londonban élő hegedűprofesszor, Pauk György tanítja a darab első tételét egy fiatal hegedűsnek, Elena Kawazunak.