Katalin

A Maestro - 150 éve született Arturo Toscanini

2017.03.25. 17:35

Programkereső

Solti György miatta lett karmester, de Zubin Methának és Doráti Antalnak is példaképe volt. Toscanini művészetének célja a tökéletesség volt, a próbákat zsarnoki habitussal vezette, de magával szemben is kérlelhetetlen volt, a zene iránt pedig mindig alázatos. Néhány történettel emlékezünk rá.
Arturo Toscanini
Arturo Toscanini

Toscanini természetes, mint minden művész. Előadásában soha sincs kényeskedés, sem affektálás. Azt mondják, hogy egyszer egy karmester megkérdezte tőle, mi Verdi egyik művének a helyes tempója. – A helyes tempó? – válaszolt. – Menj el egy vendéglőbe, ahova parasztok és fuvarosok járnak, kínáld meg őket egy pohár borral és énekeltesd el velük ezt a melódiát. Jól figyelj rájuk, ne felejtsd el, amit hallasz,

az lesz a helyes tempó, mert ezek az emberek sohasem vétik el a tempót.

– Sergio Failoni

Egyszer Bruno Walter feltette egy Toscanini-próba lemezfelvételét. Nagyon szórakoztatónak találta a maestro dühkitöréseit, különösen, hogy állandóan kiabált: „No! No! – anélkül, hogy megmondta volna, mi nem tetszik neki. Aztán a háttérben megszólalt egy hang: – De maestro, mit kéne csinálnunk? – A „No! No! No!” azonban csak ment tovább. Néhány évvel később Chicagóban megkérdeztem az első csellistámat, Frank Millert, aki Toscanini idején az NBC Symphony Orchestra tagja volt, hogy kinek a hangját hallottam. – Én voltam – válaszolta –, tényleg nem tudtuk, mit akar a maestro.
– Sir Georg Solti

A lenti hangfelvételen meghallgathatja, milyen khm, olaszos hangnemben próbált a zenekarral Toscanini.

Beethoven Hegedűversenyét vettük végig a Hotel Astorban lévő lakosztályában. A lassú tételben jártunk, amikor a második tutti után megszólalt a telefon. Természetesen nem törődtem vele, apám se, aki szerényen a sarokba húzódott, és Toscanini sem, aki a billentyűket böködte (mert nem volt nagy zongorista). Aztán másodszor is csörgött. Tovább játszottunk, de én emlékszem, hogy úgy éreztem, egyre nő a feszültség a szobában.

A harmadik csöngetésnél Toscanini felállt a zongoraszékről, és könnyű, határozott léptekkel nem a telefonhoz, hanem a fali dugaszhoz ment, és egy rántással kitépte az egészet.

A borítást, a csatlakozót, a kábelt, mindent. Aztán egyetlen szó nélkül visszament a zongorához, és derűsen folytatta, ahol abbahagyta. Amikor a harmadik tétel végére értünk, halk kopogás hallatszott az ajtó felől. Toscanini nyugodt, vidám hangon kikiáltott: – Avanti! Egy aggódó trió zúdult be: a felesége, a szállodatulajdonos és egy villanyszerelő.
– Yehudi Menuhin

Puccini és Toscanini barátsága enyhén zűrös volt, gyakran összevesztek. A zeneszerző szokásához híven minden karácsonykor tortát küldött a barátainak, egyik évben azonban összeveszett Toscaninivel. Hiába próbálta megállítani a torta küldését, az már megérkezett a karmesterhez. Sértődött táviratot küldött hát: "A tortát véletlenül küldtem!" Jött is a válasz: "A tortát véletlenül megettem..."

 A fenti felvételen Wagner Tannhäuserjének nyitányát vezényli az NBC Szimfonikusok élén.

Egy életpálya mérföldkövei

  • 1867. március 25. Pármában megszületik Arturo Toscanini. Apja szegény szabó, egykori szabadságharcos, anyja nem sokat foglalkozik a gyerekkel.
  • 1886. június 30. A zenészek Rióban összevesznek a helyi dirigenssel, az impresszárió a függöny felgördülte előtt a csellista Toscanini kezébe nyomja a karmesteri pálcát, aki partitúra nélkül, emlékezetből vezényeli az Aidát.
  • 1887: A milánói Scala zenekarában lett gordonkásaként játszik Verdi Otellójának premierjén.
  • 1898: átveszi a csőd szélén álló, egy éve zárva tartó Scalát, és az intézményt néhány év alatt a világ legjobbjai közé emeli, olyan énekes-tehetségeket fedez, mint Enrico Caruso és Fjodor Saljapin.
  • 1908-tól a Metropolitan karmestere, igazi sztár az amerikaiak számára.
  • 1914-18: Hazatér Olaszországba, katonazenekarokat vezényel a frontvonal közelében, jótékonysági hangversenyeket ad.
  • 1926. április 25. A Turandot ősbemutatóján a komponista által leírt utolsó ütemnél félbeszakítja az előadást, a teljes mű csak másnap hangzik el. Ugyanezen a napon megtagadja Mussolini parancsát, hogy előadják a fasiszta himnuszt.
  • 1929-ben újra a fasiszta zaklatás elől tengerentúlra szerződik, a New York-i Filharmonikusok karmestere.
  • 1937: az NBC rádiótársaság zenekart alapít számára.
  • 1954-től látása és memóriája megromlik.
  • 1957. január 16-án, néhány héttel kilencvenedik születésnapja előtt hal meg New Yorkban.