György

Mihail Pletnyov 60 éves

2017.04.14. 17:32

Programkereső

A zongoraművész-karmester születésnapja alkalmából összegyűjtöttünk néhány válogatott szidalmat, mellyel a magyar kritikusok az utóbbi időben illették.
Mihail Pletnyov
Mihail Pletnyov

"... Pletnyov a teljes versenyművet úgy játszotta végig, mintha a személyiség a test körvonalait sejtető, ám az arc vonásait elhomályosító, vékony tüllfüggöny mögé rejtőzne, vagy mintha az,

aki zongorázik, lélekben nem is volna jelen..."

(Csengery Kristóf, Muzsika, 2014. január)

Hétévesen kezdett zongorázni, és tizenhárom évesen már Moszkva egyik jelentős zenei iskolájában tanult. Rövidesen beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a következő évben az International Jeunesses Musicales fődíját nyerte el Párizsban.

"... Ez itt már a zene megerőszakolásának hatott, nehezen megbocsátható önkényességnek. Aztán a g-moll balladát olyan felületesen, mondhatni vázlatosan játszotta, hogy

a nézők közül sokan a távozás mellett döntöttek."

(csont, Magyar Narancs, 2006/24.)

"Pletnyov, elvitathatatlan erényei mellett, megfejthetetlenül unott arckifejezéssel, olyan sajátos tolmácsolásban adta elő a művet, ami ahhoz hasonlított,

mintha egy versenylovat inkább simogatott volna a megülése helyett."

(Csillag Katalin, Kultúra és Kritika, 2016. június 11.)

Huszonegy évesen ő lett a negyedik Csajkovszkij-zongoraverseny győztese, melyben nem kis része volt tanárának, Yakov Fliernek. A kritikusok New Yorktól Tokióig dicsérték...

 "Kremer Csajkovszkij Hegedűversenyét játszotta (kottából), Plenyov vezényelt (fejből). E munkamegosztás biztosította, hogy a szétesésre érzékeny koncertműfaj afféle obligátszólós szimfonikus műként szólaljon meg, a zenekar eme becses darabot félálomban is eljátssza.

Hogy most szunyókáltak-e, kérdés,

a masszív és telt tónus ennek ellentmond, a legjobb esetben is tenutónak játszott staccatók viszont mégiscsak valamiféle lustaságról árulkodtak." (Molnár Szabolcs: Volt jobb. Fidelio.hu, 2010. december 17.)

Scarlatti-, Liszt-, Mozart, Beethoven- és Chopin-interpretációi eseményszámba mentek, Michelangelihez és Horowitzhoz hasonlították.

"Mihail Pletnyov és Alekszandr Szladkovszkij beszélgetve jött be a színpadra, mint akik épp azt tárgyalják ki, hogy az a fekete ottan egy zongora, ez a sok ember meg azért üldögél itt, mert játszani kellene nekik valamit rajta. És elkezdődött valami iszonyatos szenvedés." (Benke Péter, zene.blog.hu, 2016. május 26.)

A Szovjetunió összeomlását követően Pletnyov egyre szívesebben állt karmesteri pódiumra, és az évezred végéig az Orosz Nemzeti Zenekar karmestere volt. Karmesteri és zongoraművészi minőségben is többször megfordult Magyarországon, legutóbb tavaly, Gidon Kremerrel a Müpában. E koncert után mondta egy kritikus, hogy...

... Azonban a csalódás ekkor következett...

Hát boldog születésnapot, Mihail! Ez pedig itt Csajkovszkij b-moll zongoraversenye.