Vendel

Farkas Gábor: „Ez nem búcsúkoncert!”

2017.05.02. 08:31

Programkereső

A zongoraművész májustól két éven át Tokió rangos zenei egyetemének vendégprofesszori állását tölti be, de ez nem jelenti azt, hogy nem hallhatjuk itthon. Május 10-én a Nemzeti Filharmonikusokkal játszik a Müpában. A koncertről, lemezkészítésről, illetve Lisztről és Schumannról is beszélgettünk vele.

Fidelio: Március végén a Steinway-család tagja lett. Mit jelent ez Ön számára?

Farkas Gábor: A történet 2015-ig nyúlik vissza, amikor megnyertem a NYCA versenyének fődíját, és bemutatkozhattam a Carnegie Hallban, illetve rögzíthettem a Steinwaynél egy lemezt New Yorkban, a Steinway Hallban. A legtöbb díj egy visszajelzés arról, hogy a szakma figyelemmel követ, a Steinway Artist cím viszont valóban egy közösség befogadását jelenti, akik számára nagyon fontos a minőség. Gyakorlati haszna is van az elismerésnek: bárhol legyek is a világban, a Steinway helyi kirendeltsége hangszert biztosít számomra, koncertek szervezésében segít, és további lemezfelvételekre is felkértek már.

F: Egy magyar művész számára ez rendkívül fontos...

FG: Nálunk nincsenek nagy múltú, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező nagy menedzsmentek. Sokkal könnyebb lenne úgy előre jutni, ha a világ vezető zenei menedzsereit elhívhatod a koncertedre és később, ha érdemesnek tartanak, segítenek a karrieredben. Régen a Filharmónia végzett hasonló feladatot, később Bíró Csilla megalapította a Starlet Music Managementet, így kerültünk hozzá Várdai Istvánnal, Baráti Kristóffal és Fülei Balázzsal. Manapság a helyzet kicsit javulni látszik. Nagyobb esélye van egy magyar zenésznek a kitörésre egy nemzetközi zenei versenyen, hiszen világszínvonalú oktatásban részesül itthon.

Farkas Gábor
Farkas Gábor
Fotó: Maik Schuck

F: A Steinway nemrég fejlesztette ki a Spirio nevű modelljét, mely képes visszajátszani a zongorán eljátszott anyagot. Ilyen zongorán készült a legutóbbi Liszt-lemeze is.

FG: Ez az új modell egy rendkívül érzékeny fejlesztés eredménye, több mint ezerféleképpen képes értelmezni egy billentyű leütését. A zenészek nagy álma, hogy meghallgassák magukat kívülről, de archív felvételeket is át lehet dolgozni és meg lehet szólaltatni ezen a zongorán. A gépzongora-tekercsek lényege is az volt, hogy a legnagyobb zongoristák játéka felcsendülhessen az ilyen zongorák tulajdonosainak saját otthonában. Csodálatos hallani a régi Steinway-Welte-tekercseken, hogy micsoda lendülettel játszott Busoni, teljesen ledöbbentett az új Spirio zongorán hallgatva Horowitz Szkjrabin-interpretációja, Gershwin zongorajátéka, amely teljesen élethűen szólalt meg.

A Steinway Spirio

Nézze meg, hogy mennyire nem ül senki a zongoránál, a Spirio meg mégis szól!

F: Hogyan lehet hiteles hangfelvételt készíteni?

FG: A legfontosabb, hogy a tökéletesítés folyamata közben ne vesszen el a mondanivaló, hogy hűen adjam vissza, amit a darabokról gondolok. Felszabadító érzés, hogy ha véletlenül elrontok valamit a felvételen, azt megismételhetem,

viszont a koncerteken jönnek létre azok a pillanatok, amelyek megismételhetetlenek.

2014 óta csak kamaralemezeink készültek Baráti Kristóffal, idén viszont két szólóalbumom is megjelenik, az egyik a Steinway Records által már kiadott Liszt-lemez, a másik Schumann műveit tartalmazza, és a Hungaroton gondozza, illetve hamarosan Farkas Ferenc Concertinóját is rögzítem Takács-Nagy Gábor vezényletével egy angol kiadó számára.

F: A legnevesebb kiadók jelentették meg a lemezeit. Milyen tapasztalatai vannak?

FG: Ahogy egy ház helyiségei különböző hangulatokkal bírnak, olyanok a stúdiók is. A Hungarotonénak igazi békebeli hangulata van, szeretek ott lenni, a Steinway stúdiója drága felszereléseivel, kitűnő mikrofonjaival és akusztikájával nyűgözött le. Megjelent néhány külföldi lemezkritika a Liszt-lemezemről, és mindegyik dicsérte az album hangzását.

F: Egészen más zongoradarabokat írt Schumann, akitől az idei második lemezén játszik majd.

FG: Az ő művei technikailag legalább akkor kihívást jelentenek, gondoljunk csak a Szimfonikus etűdökre vagy a Toccatára. Liszt műveivel koncerten nagyobb sikereket lehet aratni, hiszen rendkívül látványosan vannak megkomponálva.

De nem szeretem a mechanikusan precíz játékot, az interpretáció legfontosabb része, hogy a lélekre hasson,

és a zenész akkor is meggyőzzön a játékával, ha nem értek egyet az értelmezésével. Például a VI. rapszódia végét csinos oktávversennyé lehet alakítani, de nem erről szól Liszt művészete.

F: Májustól a Tokyo College of Music állandó vendégprofesszoraként dolgozik. Hogy találja meg az egyensúlyt a tanítás és az előadóművészet között?

FG: A tanítás hatással van a játékomra, és fordítva, a kettő nem létezik a másik nélkül. Egyensúlyban kell tartanom a kettőt. Nem olyan különleges, ha egy világszerte ismert művész tanít, maga Liszt is ezt csinálta. Tokióban három évvel ezelőtt tartottam először mesterkurzust, a következő évben kétszeres, tavaly pedig nyolcszoros túljelentkezés volt rá. Hatalmas megtiszteltetés, hogy felkínálták nekem ezt a vendégprofesszori állást, két évig fogok Tokióban dolgozni.

16 04 10 Farkas Gabor 002

F: Miért ilyen népszerűek a kurzusai?

FG: Az egyik ok talán az, hogy fiatalabb vagyok és megpróbálok a növendékekkel közvetlen lenni, a másik, hogy mindig mindent megmutatok, még azt is, amit még esetleg nem játszottam, és nem csak az íróasztal mögül kopogom a ritmust és adom az instrukciókat. Igyekszem az érzelmi kifejezés képességét átadni, az ázsiai játékosok nagy többsége ugyanis technikailag kiválóak. Általában mindenki fülig érő szájjal távozik az órákról, aminek nagyon örülök.

F: A májusban a Müpában játszik utoljára...

FG:

Hadd szögezzem le rögtön, hogy ez nem búcsúkoncert,

számos alkalommal fellépek itthon két éves tokiói tartózkodásom alatt is! Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét, egyik legkedvesebb versenyművemet játszom a Nemzeti Filharmonikusokkal. Két éve adtam elő utoljára ezt a művet, akkor Kobayashi Ken-Ichirótól rengeteget jó tanácsot kaptam. Most megint formálódni fog a mű, más zenekarral játszom, már alig várom, hogy kiderüljön, miként.