Eszter, Eliza

Várjon Dénes New Yorkban

2017.05.18. 13:29

Programkereső

De aztán jöjjön haza, mert imádjuk hallgatni! A zongoraművész és Simon Izabella új lemezt készített, Várjont ráadásul New Yorkban magasztalják.
Simon Izabella és Várjon Dénes új lemeze
Simon Izabella és Várjon Dénes új lemeze
Fotó: Hungaroton

A Hungarotonnál holnap megjelenő lemezen  A nagy fúga  című Beethoven-vonósnégyes négykezes átirata is hallható, melyet a zongorás házaspár tavalyi kamarafesztiváljukon már megszólaltatott. Szinte lejátszhatatlan, elképesztően nehéz műről van szó, így a hangfelvétel is kuriózumnak számít. A CD-n Schumann, Schubert és Mozart művei is hallhatók.

„Nem akarunk különbséget tenni kamarazene vagy szólójáték között. Zenélésről beszélhetünk, amelyen belül a kamarazene egy mélyről jövő zenei kommunikáció. Hálásak vagyunk, hogy olyan korban voltunk a Zeneakadémia növendékei, amikor ezt Kurtágtól és Radostól lehetett tanulni, hiszen olyan szintű tanítást kaptunk, ami mindmáig az egész világon referencia. A legnagyobb külföldi zenészek is hozzájuk fordulnak inspirációért, amikor lehetséges; ha pedig nem, akkor valamilyen módon ezt a szellemiséget keresik. (...)

Ezek után nem lehet téma, hogy a kamarazene fontos-e nekünk vagy nem. Ez a mindennapi kenyér”

– írta a két művész a lemezről.

Május 7-én Várjon a Lincoln Centerben lépett fel egy rangos koncertsorozat egyik fellépőjeként. (A sorozat 1965 óta létezik, a közelmúltban egyébként a Takács Kvartett is részt vett benne.) Várjon Beethoven op. 90-es e-moll szonátáját, Bartók Két elégiáját és Liszt h-moll szonátáját játszotta.

Kétség nem férhet hozzá, hogy a negyvenes éveiben járó zongorista generációjának legérdekesebb szólistája és fantasztikus kamarazenész

írja róla Roman Markowicz kritikus, aki a Beethoven-szonáta kapcsán Schiff Andráshoz és Wilhelm Kempffhez hasonlította játékát. (De hát miért kell őt Kempffhez és másokhoz hasonlítani, ha a zongorista már az első és egyetlen Várjon Dénes, teszem hozzá.) A Liszt-szonátában a zongoraművész intelligens játékát és virtuozitását méltatta a kritikus, melynek hála a legnehezebb részek is kristálytisztán, apró nüanszokkal díszítve szólaltak meg.