Előd

Ez az egyetlen lehetséges válasz az erőszakra Bernstein szerint

2017.05.24. 14:34 Módosítva: 2017-05-24 14:37:01

Programkereső

„Ez lehet minden jóakaratú ember célja: hogy lankadatlanul, önmagát unásig ismételve is ragaszkodjon ahhoz a nagyszerű emberi vívmányhoz, hogy az ész győzedelmeskedhet az erőszak fölött” – mondta Leonard Bernstein JFK meggyilkolása után 1963-ban. Szavai ma, egy nappal a manchesteri tragédia után fájóan aktuálisak.

1963. november 22-én J. F. Kennedy ellen merényletet követtek el. Három nappal később New Yorkban szokás szerint jótékonysági gálát rendeztek, mely emléknappá alakult. De Lyndon B. Johnson nem szeretett volna felszólalni. A legendás zeneszerző és karmester, Leonard Bernstein viszont szívhez szóló és emlékezetes beszédet intézett ahhoz a 18 ezer művészhez és közéleti személyiséghez, akik megjelentek. Beszéde nem egyszerűen szenvedélyes emlékezés volt JFK-re, hanem elmélkedés azokról a kérdésekről, melyeket Gandhi és Tolsztoj, Einstein és Freud is tárgyal: miért bántjuk egymást? Milyen az emberi természet?

Kedves Barátaim,

Tegnap a New York-i Filharmonikusokkal Mahler II. szimfóniáját, a Feltámadás-szimfóniát játszottuk szeretett elnökünk emlékére. Azokhoz, akik kérdezték: miért a Feltámadás-szimfóniát, mely a remény és a fájdalom látnoki megrajzolása, ahelyett, hogy egy rekviemet játszottunk volna, vagy az Eroicából a gyászindulót? Miért? Nem csak azért játszottuk a Mahler-szimfóniát, mert egy olyan lélek feltámadására akartunk emlékeztetni, amelyet szerettünk, hanem azért is, mert hiszünk a remény feltámadásában mindazon emberekben, akik szerették az elhunytat. A döbbenet, a szégyen és a kétségbeesés ellenére, melyek egy ilyen ember elvesztését követik, össze kell szednünk az erőnket, hogy felemeljük egymást, és elérjük azokat a célokat, melyeket ő szeretett volna. Gyászunk közben méltónak is kell lennünk hozzá.

Leonard Bernstein
Leonard Bernstein
Fotó: Susesch Bayat

Nem ismerek olyan zenészt Amerikában, aki ne szerette volna John F. Kennedyt. Az amerikai művészek már három éve szokatlan szeretettel és melegséggel tekintenek a Fehér Házra. Szerettük azért a megbecsülésért, melyben a művészetet és minden kreatív gondolatot, látomást részesített, legyen az szó vagy kép vagy matematika. Az ész iránti hódolatát fejezte ki utolsó beszédében:

»Amerika vezetésének a tanulásra és az értelemre kell támaszkodnia!«

Tanulás és értelem: pontosan az a két dolog, amely hiányzott abból az emberből, aki képes volt meghúzni azt a ravaszt. (...) Tanulás és gondolkodás: a mottó, melyet ma estétől kétszer annyi makacssággal a magasba kell tartanunk, hogy minden cselekedetünknek ez legyen az alapja.

Természetesen a veszteség miatt érzett fájdalom mellé rögtön az erőszak láttán érzett kétségbeesés társul. Honnan származik ez az erőszak? Az előbbi két fogalom szöges ellentétéből, melyek a tudatlanság és a gyűlölet. Tanulás és értelem: John F. Kennedy e két fogalma nem eresztettek még gyökeret, hogy megmentsék az életét, de minden embernek meg kell szívlelnie őket, magunkévá kell tenni ezeket, mert ezek nélkül nem maradhat fenn a világunk. Ez lehet minden jóakaratú ember célja: hogy lankadatlanul, önmagát unásig ismételve is ragaszkodjon ahhoz a nagyszerű emberi vívmányhoz, hogy az ész győzedelmeskedhet az erőszak fölött.

Leonard Bernstein beszédének sajátkezű vázlata (forrás: nyphil.org)
Leonard Bernstein beszédének sajátkezű vázlata (forrás: nyphil.org)

Minket, zenészeket, mint mindenki mást, megbénít a szomorúság, és dühössé tesz egy ilyen bűntett értelmetlensége. De ez a szomorúság és harag nem indít megtorlásra minket; helyette tüzet önt a művészetbe. A zenénk nem lesz teljesen ugyanaz.

Ez lesz a válaszunk az erőszakra: legyen a zenénk még erőteljesebb, még gyönyörűbb,

még elkötelezettebb a szépség felé, mint eddig. És minden egyes hang, mellyel John F. Kennedy bátorságára emlékezünk, megerősíti a hitünket az Értelem Győzelmében.”

Forrás: The Leonard Bernstein Letters (szerk.: Nigel Simeone). Yale UP, 2013. (BrainPickings.org)

A beszéd kéziratát itt tekinheti meg.