Katalin

„Játsszuk Bachot kortársként, Kurtágot klasszikusként”

2017.07.09. 10:18

Programkereső

Kemenes András zongoraművész a kollégájával, Csalog Gáborral workshopot tart Ligeti György és Kurtág György műveiből. A Zeneakadémia tanárát e két szerző örökségéről és a kortárs zenéről kérdeztük.

Sokkal többet tanít, mint amennyit koncertezik. Jobban élvezi az előbbit?

Ez egyszerűen így alakult. Nem sokat teszek azért, hogy koncertezhessek, és ha hívnak, megválogatom, hogy mit vállalok el. Ha egy-két szólóestem van évente, az már elég. Lehet, hogy lusta vagyok, de sok energiát követel tőlem egy koncert, viszont a tapasztalat az, hogy amit összegyűjtöttem a tanításban, sok pluszt már nem igényel. Talán elegendő, ha ezt a tapasztalatot átadom a tanítványaimnak.

Miért van szükség évről évre a Kurtág–Ligeti Workshopra?

KA: Nincs olyan zeneszerző, aki ne érdemelne hasonló figyelmet. Bach, Mozart vagy Schubert műveihez egy élet is kevés, a mai kor furcsasága az, hogy nekünk az összes zeneszerzőt ismerni kell. Úgy érzem, a Zeneakadémián kötelességünk, hogy foglalkozzunk Kurtággal és Ligetivel.

Adódik a kérdés: volt róla szó, hogy Kurtág személyesen is részt vegyen a kurzuson?

Kurtág a jelenlegi egészségi állapotából kifolyólag nagyon kevés dolgot vállal el. Már tíz évvel ezelőtt előfordult olyan, hogy Csalog Gáborral együtt kellett beugranunk ő és a felesége, Márta helyett egy koncerten Hamburgban. A legfontosabb feladata most az, hogy az operáján dolgozzon. Egyébként ismerem őt, tanított a Zeneakadémián, a nyolcvanas években pedig közelebbi munkakapcsolatba kerültünk a Három régi felirat komponálása idején. Ha nem is voltam a legszűkebb körben, akik számára a Játékok íródott, de már tizenkét évesen, a kotta megjelenése előtt hat évvel hallottam, amikor Kurtág bemutatta a sorozatot Kecskeméten. Gáborral állandóan foglalkozunk a műveivel, ő rögzítette az összes szólózongoraművét, velem kiegészülve pedig a négykezes darabokat.

Máshogy kell a kortárs zenét hallgatni, mint a régi mestereket?

Nem lehet pontosan megmondani, hol kezdődött az a tendencia a komolyzenében, amikor a nem kortárs zenét kezdték előnyben részesíteni. De szerintem nem érdemes azon gondolkodni, hogy máshogy hallgassuk-e az egyiket, mint a másikat. Bachot érdemes kortársként játszani, a kortársat pedig klasszikusként. Ha valaki érdeklődik e művek iránt, akkor már egyenes útja van hozzájuk. Az érdeklődés, a kíváncsiság a kulcs, ahogy minden másnál. Ne gondoljuk, hogy egy Mozart-művet azon nyomban be lehet fogadni, ugyanolyan erőfeszítés kell hozzá, mint Kurtághoz vagy Ligetihez.

Mi a véleménye arról, hogy az utóbbi időben sok zeneszerző – mintegy bűnbánó gesztussal – visszalép a darmstadi iskola szemléletétől, és a közönség kegyeit igyekszik keresni?

Nem hiszem, hogy az előadóművész feladata lenne megfejteni, hogy egy zeneszerző keresi-e vagy miért keresi a közönség kegyeit. Bár én inkább azok közé tartozom, akik számára nem a közönség tetszése az elsődleges szempont. Igaz, hogy az előadó és a komponista teljes szétválasztása sem ideális.

Milyen módszerei vannak a tanításban?

Csalog Gáborral nagyon különbözőek vagyunk, de szeretünk együtt tanítani, egymás szavába vágva, egymás mondatait befejezve. Más szemlélettel, de azonos gyökerekkel rendelkezünk. Én inkább a racionalitás hívének tartom magam, de legalább ilyen értékesnek tartom az ő intuícióját.

Nemcsak tanár, hanem négy gyerek édesapja is. Tanította zenére, zenei ízlésre a gyerekeit?

Öt-hat évvel ezelőtt katasztrófaként éltem meg, hogy amit át szerettem volna adni a gyerekeimnek, azt ők egy egészséges lázadás következtében látszólag nem fogadták be. Ma épp fordítva érzem, amikor például hazajön az egyetemista fiam, és leül Bachot játszani. Kifinomult, ragyogó ízléssel rendelkeznek, és ők is mutatnak nekem zenét. Az egyik lányom Pentatonix-rajongó, és én is nagyon érdekesnek találom ezt a zenét.

Min múlik, hogy valaki jó tanár lesz-e?

Nem azon kell lemérnünk a tanítás sikerét, hogy hány versenygyőztes növendékünk van. Én sikeresnek tartom magam akkor is, ha lebeszélek valakit a pályáról, aki nem arra való. Nem tudom, hogy tarthatom-e magam jó tanárnak valaha is. Csupán azt érzem a feladatomnak, hogy bevezessem a fiatalokat abba a titokba, amit én is a tanáraimtól kaptam.