Anna, Anikó

Heti hat napot dolgozik a világ egyik legidősebb és legelfoglaltabb karmestere

2017.07.11. 16:01 Módosítva: 2017-07-11 16:04:28

Programkereső

Herbert Blomsted ma kilencven éves, de még mindig közel száz koncertet vezényel évente. Nem iszik, nem dohányzik, és vegetáriánus, de úgy véli, mégsem ez a hosszú, aktív élet titka.

A karmesteri szakma kedvez az egészségnek, számos dirigens még nyolcvan felett is aktív. Sir Neville Marriner kilencven éves volt, amikor még vezényelt a Promenade-koncerteken, a februárban, Stanisław Skrowaczewski életének kilencvenharmadik évébenn hunyt el, de utolsó éveiben is dolgozott. Még idősebb Ed Simons, aki február 1-jén töltötte a százat, és még mindig nem tette le a pálcát.

Herbert Blomstedt ma kilencven éves, de

ez nem akadályozta meg abban, hogy erre az évre mintegy kilencven koncertet írjon a naptárába,

melyeket csupa rangos együttesek élén vezényel. Az Amsterdami Concertgebouw zenekarát, a Berlini és a Bécsi Filharmonikusokat, a San Francisco-i Szimfonikusokat irányítja, de fellép majd itthon is, november 3-án a Lipcsei Gewandhaus Zenekarát dirigálja a Müpában.

Blomstedt vezénylését hallgatni különös élmény. „Abbéli vágya, hogy egyensúlyt teremtsen a zeneiség és az intellektualizmus között, még mindig hajtja őt” – írja a Gramophone magazin a júliusi számában.

A karmester 1927. július 11-én született az egyesült államokbeli Massachusettsben, de svéd szülei két év múlva visszaköltöztek Göteborgba. Talán ezért vezényel úgy, mint aki „mindenütt polgár” – írja a Gramophon. Igor Markevitchcsel Salzburgban, Leonard Bernsteinnel Tanglewoodban tanult együtt, később skandináv zenekarok élén dolgozott, 1975 és '85 között pedig a Drezdai Állami Zenekar vezetője volt.

Blomstedt számára Beethoven a legfontosabb zeneszerző, különösen a Kilencedik szimfónia, mely még ma is foglalkoztatja. „Sohasem hagy nekem nyugtot, legfeljebb akkor, ha egy másik művön dolgozom intenzíven. Ott van, amikor aludni próbálok – hogy

mit tehetnék, hogy még szebb legyen, hogy segíthetnék a zenészeknek a játékban?

Állandóan dolgozik bennem ez a mű.”

Nem úgy tűnik, hogy Blomstedt lassítani szeretne kilencvenen túl. Néha megesik vele, hogy a próbákon ülve irányítja a zenekart, de ilyenkor is ugyanolyan aprólékos, mint máskor. Köztudomású róla, hogy hetednapi adventistaként szombatonként nem dolgozik, nem eszik húst és nem fogyaszt alkoholt, illetve kávét.

„A szerelmem a zene” – felelte a NY Timesnak arra a kérdésre, hogy mi a hosszú élet titka. –

Hogyan tagadhatnád meg az időt annak, amit így szeretsz?

Sok újságíró szeretné azt hallani, hogy biztosan azért, mert nem dohányzok, vagy vegetáriánus vagyok, vagy megtartom a szombati pihenőnapot. De nem ez az oka. Ez egy ajándék. (...) Churchill rengeteg whiskeyt ivott, nagy szivarokat szívott, mégis túlélte a kilencvenedik születésnapját.”

Amikor még kevésbé volt elismert, nehéz volt számára megtartani a Sabbathot, hiszen az olyan elfoglalt együtteseknek, mint például a Berlini Filharmonikusoknak, nagyon sűrű próbarendjük van. Ma már nincs ilyen probléma. Blomstedt koncertezni egyébként koncertezik ezen a számára szent napon: „A Sabbath napján már nem tanulunk [nem próbálunk], hanem eljátsszuk azt, amit megtanultunk. Ez pedig egy áldásos tevékenység.”