Tekla

Érdi Tamás: Kocsis Zoltán megkereste nekem a legjobb zongoratanárt

2017.07.12. 12:08

Programkereső

Balatonhoz és a Dunához viszik el a klasszikus zenét Érdi Tamásék. A zongoraművész és édesanyja, Érdi Szabó Márta az idei fesztivál szervezéséről, a gyermekek oktatásáról és Kocsis Zoltánról meséltek, illetve arról, hogyan tanul meg tizenkét zongoraversenyt valaki, aki nem lát.

Harmadszor szervezitek meg a Klassz a pARTont, és úgy tudom, tavaly több település is hívott titeket. Eleget tudtatok tenni ezeknek a kéréseknek?

Érdi Szabó Márta: Idén már válogatnunk kellett, hogy merre megyünk, merre terjeszkedünk. Egy fesztivált rendezni sok pénzbe kerül, idén kétszer két hétig leszünk jelen nyáron, a fő helyszínek most is Balatonalmádi és Balatonfüred. December 16-án, Kodály születésnapján zárunk a Müpában.

Balaton
Balaton
Fotó: Érdi-Harmos Réka

Célunk változatlan:

a fiataloknak szeretnénk elvinni a klasszikus zenét.

Úgy érzem, méltatlanul keveset foglalkozunk ezzel Kodály és Bartók országában. Ha elmegyek egy koncertre a Zeneakadémián, vagy máshol, főként a negyven feletti korosztályt látom. Ezzel a több mint harminc koncerttel szeretnénk új híveket szerezni, új közönséget nevelni, mert úgy tapasztaljuk, hogy a nyáresti sétálók velünk maradnak. Füreden a mólóról is hallgattak minket, köztük rengeteg fiatal.

És nemcsak a fiatalok, hanem a legfiatalabbak is, sok gyerekprogramotok van.

ÉSzM: Erre négy évtizedes televíziós életem kötelez. Amikor szervezni kezdtem a Klassz a pARTon!-t, rögtön megláttam a lehetőséget, hogy a Cimbora Alapítvány a fesztiválon keresztül kiteljesítse a munkáját. A kezdetektől velünk voltak a MOL által felkarolt tehetségek, Bolla Milán zenekara, a Solti György Zeneiskola vonószenekara, Demel Eszter és a Gárdonyi Kamarazenekar. Csopakon, Gyenesdiáson és Balatonalmádiban Veszely Lajossal képzőművészeti foglalkozásokat szervezünk, Vígh Balázs pedig könyvbemutatókat tart a gyerekeknek, az ő hatására nincs az a gyerek, aki nem kezd el olvasni. Korhecz Imola a Cimbora Együttessel Weöres Sándor és Kányádi Sándor verseit tanítja, énekli, és táncol is a legkisebbekkel. A gyerekekkel való foglalkozásra sohasem volt nagyobb szükség, mint most, amikor már csak a kijelző köti le őket. Ebben is megvan a lehetőség, érdekel minket, hogy hogyan lehetne okoseszközökre alkalmazni azokat a feladatokat, amiket a Cimbora táborokban kidolgoztunk.

Kocsis Zoltán helyett a fia, Krisztián játszik majd a fesztiválon. Sikerült nektek feldolgozni a halálesetet? Hogy fedezted fel Krisztiánt?

ÉszM:

Krisztiánt először a Bartók-házban hallottam úgy Bartókot játszani, ahogy azt nem játssza senki más.

Tizenéves gyerek, de az volt az érzésem, hogy most, a megszólalással születik meg a darab – ilyet nagyon ritkán érez az ember. A szívembe zártam őt, és örülök, hogy az első szóra igent mondott.

ÉSzM: Borzasztóan fáj nekem az az emlék, amikor a Müpában meghívtam Zolit a fesztiválra. Sebő Ferenccel léptek fel együtt, varázslatos volt! Feri a népdal útját mutatták be a zenekari hangszerelésig. A koncert után bementem az öltözőbe, és Zoli rögtön azt mondta nekem: „Miért nem mondtad nekem, hogy ez a Sebő ennyi mindent tud?” Két olyan ember találkozott ekkor, sajnos túl későn, akik fantasztikus dolgokat csináltak volna még együtt.

Tamás, úgy tudom, te is sokat köszönhetsz Kocsis Zoltánnak.

Érdi Tamás: Igen, és nehéz elhinni, hogy nincs többé. Valóban sokat köszönhetek neki, többek között a tanáromat, Becht Erikát, hogy a számtalan együttmuzsikálást ne is említsem. Még beszélni sem tudtam, de minden hangnemben lejátszottam a Marseilles néhány taktusát. Erről mesélt anya Zolinak egy televíziós forgatás szünetében, aki nagyon meglepődött, és elmondta, hogy a tehetség önmagában semmi, azzal foglalkozni kell. Megígérte, hogy utánanéz, hogy ki a legjobb zongoratanár a városban, aki kicsikkel foglalkozik, és már másnap telefonált. Becht Erikát ajánlotta.

ÉSzM: Volt, hogy New Yorkban futottunk össze az utcán. Tamás ekkor mutatkozott be a Carnegie Hallban, Zoli pedig meghallgatta a fiatalok koncertjét, hogy majd kiválaszthasson valakit a legtehetségesebbek közül. A koncert végén pedig azt mondta Tamásnak:

Tudod, olyan voltál ezek között, mint a söröshordóba töltött franciabor.

Minden este kocsmáztak, négykezeseztek, hatalmas sikerük volt. Máskor Zoli elmesélte, hogy az egyik koncertjén elment a villany. Azt mondta Tamásnak, hogy csak úgy tudta befejezni a műsort, hogy rá gondolt.

Nagyon sok koncertet ad Tamás. Egy látónak is megterhelő ennyi hangverseny, ő hogyan bírja?

ÉSzM: Úgy alakult, hogy ebben az évben havonta más műsort játszott. Úgy érzem, ebben kicsit én is hibás vagyok, ilyen nem szabad csinálni, és ezt Erika is szóvá tette. Nem véletlen, hogy Szokolov például ugyanazzal a programmal jön Budapestre, amit már Európa-szerte előadott.

ÉT: Beethoven, Schubert koncert volt a Zeneakadémián, aztán Chopin-Liszt szólóest a Festetics palotában, Weber, Chopin zongoraverseny lesz most nyáron a Danubiával és Farkas Robival Esztergomban, aztán Beethoven zongoraverseny Füreden, és Schumann zongoraötöse a Keller Quartettel, Kodály Bartók, Debussy pedig decemberben újra a Festetics palotában...

Hogyan tanulod meg a darabjait?

ÉT: Ez egy játék ami kialakult Erika és köztem.

Nem hallás után, és nem Brailles-kottából tanulok, hanem Erika a kottám.

Azokban a darabokban, ahol a dallam dominál – Mozartnál, Schubertnél – Erika eljátszotta az első akkordokat, a dallam első felét, aztán megkérdezte, mit gondolok, hogyan folytatódik. Próbálkoztam, voltak nevetések, tévesztések: „Ez is jó, de Mozart másképp gondolta” – mondta ilyen Erika. Remek játék volt, igazi rejtvényfejtés, észre sem vettem, hogy tanulunk. Úgy éreztem ilyenkor, enyém a darab, hiszen együtt komponáltuk újra, beépült a mű szerkezete az agyamba, hogy talán, ezért nem felejtem el. Amikor kicsi voltam, és Mozart d-moll fantáziáját hallottam a rádióban, szaladtam anyához, hogy „valaki az én Mozartomat játssza”. Bartóknál, Lisztnél már nem lehet kitalálni, hogyan tovább, ezeknél a daraboknál Erika elmondja, mi áll a kottában, hangokkal, jelekkel, szünetekkel megyünk lépésről lépésre.

ÉM: Tizenkét zongoraverseny és rengeteg más darab van Tamás fejében, azt hiszem, már az is lenyűgöző ebben, hogy mire képes az emberi agy.

Hogy választottátok ki a fesztivál fellépőit?

ÉM: Évközben bukkanak fel az ötletek, van, hogy Tamás megszakítja a gyakorlást, és rohan hozzám, hogy kire gondol. Ő választotta az Anima Musicae együttest is, a MOM-ban hallotta őket először, és lenyűgözte, hogy micsoda harmóniában játszanak. Nagyon nyitott füllel és kritikusan hallgat koncerteket, ő tényleg csak a zenére figyel. Örülök, hogy idén Lajkó Félix és Balázs János koncertjével indítunk Balatonfüreden: mindketten cimborák voltak, Jancsi fiatal tizenéves volt, amikor már rögzítettük a zongorajátékát. De nincs olyan fellépő, akit nem sorolnék fel ugyanilyen örömmel.

Érdi Márta és Érdi Tamás a tavalyi fesztiválon
Érdi Márta és Érdi Tamás a tavalyi fesztiválon
Fotó: Érdi-Harmos Réka

Milyen terveid vannak?

ÉSzM: Sikeres három év van mögöttünk, jó lenne híres európai vízparti fesztivállá felnőni, keresni a folyó parti, tópari fesztiválokkal való együttműködést.

De legalább ilyen fontosnak érzem, hogy hazai hírességeink vidéken is fellépjenek, és legnagyobbjaink ne csak a fővárosban legyenek ismertek.

Keresem azoknak a támogatását, akiknek fontos, hogy a gyerekekkel foglalkozzunk. A nyár legyen az örömé, a játéké, a szórakozásé. A Kapolcska tehetséggondozó szellemiségét, táborozását kötelező folytatni, mi is szeretnénk írókkal, képzőművészekkel, zenészekkel még több programot szervezni, feleleveníteni a régi Cimbora táborokat. Találkoztam Erdélyben egy nagyszerű muzsikussal, Haáz Sándorral, aki 100 tagú gyerekkórusát utaztatja szerte a világban, most épp a 150 éves Kanadát köszöntötték Ottawában, ők lesznek a jövő nyári vendégeink. Elvarázsolt Fischer Iván és a Fesztiválzenekar TérTánca a Hősök terén, mert mániákus híve vagyok integrációnak, gyűlölöm a megkülönböztetést. Boldog lennék ha jövőre lejönnének velünk Keszthelyre, mert nincs fontosabb a mai világban, mint toleranciára nevelni a gyerekeket. Hátha nekik sikerül majd egy másik Európát varázsolni, mint amilyenre ez a mienk sikerült.