Sámuel, Hajna

Szomora Tibor: „Már kisfiúként sem a többiekkel fociztam”

2017.07.29. 14:00

Programkereső

Japánból való hazaköltözése után most a Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztivál július 25-i koncertjén hallhatta először a magyar közönség Szomora Tibor hegedűművészt hazai színpadon versenymű szólistájaként. A művésszel a koncert után beszélgettünk.

- Hogyan került ki Japánba?

- A feleségem, Yanagisawa Kanako hegedűművésznő révén. A Zeneakadémián ismertük meg egymást, és ahogy mondani szokták, szerelem volt első látásra. A diplomázás után így kézenfekvő volt a gondolat, hogy Japánban folytassuk az életünket.

Szomora Tibor
Szomora Tibor

- Mit csinált, hol játszott Japánban? Hogy érezte magát? Mennyiben más az ottani zenei élet?

- 2011 márciusában az Act City Hall-ban, Japán egyik legjelentősebb, 2700 főt befogadó koncerttermében debütáltam telt ház előtt, a koncertet a Tokyo Radio is közvetítette. Ezután rendszeresen adtam szólókoncerteket Japán számos városában. Nagyzenekarban is játszottam, a Tokyo Chamber Orchestrában, de egy saját, kisebb együttessel is koncerteztünk. Nagyon szimpatikus volt számomra az a tisztelet, amellyel a Tokyo Chamber Orchestra tagjai egymás felé fordultak, és az a megbecsülés, amelyben a zenekar koncertmestere részesült, teljes joggal, hiszen valóban briliáns muzsikusról volt szó.

Jó volt azt is érezni, hogy a teljesítménynek van értéke.

Ha az ember minőségi produktumot tesz le az asztalra, az elég gyorsan megkapja a megfelelő elismerést, akkor is, ha valaki – hozzám hasonlóan – több ezer kilométer távolságból, ismeretlenül érkezik. Azt is el kell mondani, hogy hatalmas a munkatempó, a zenészek ott is nagy terhelésnek vannak kitéve. És nem utolsósorban nagyon jó a zenészek anyagi megbecsültsége, amiben nem is csak az összegszerűségek fontosak, hanem az átlátható, kiszámítható szisztéma is.

- Mi volt az oka, hogy mégis úgy döntöttek: hazaköltöznek?

- A honvágy... egy idő után nagyon kezdett hiányozni a szülővárosom, Budapest atmoszférája, amit egyébként a zeneakadémiai évei alatt a feleségem, Kanako is nagyon megszeretett. Időközben két gyermekünk is született, majd egy harmadik már itt, Budapesten, az ő neveltetésük szempontjából is szerettem volna, hogy magyar környezetben nőjenek fel.

Szomora Tibor
Szomora Tibor

- Miért választotta a Vajdahunyadvári koncert műsorául a Csajkovszkij hegedűversenyt?

- Csajkovszkij hegedűversenye – úgy gondolom – egy mérföldkő minden hegedűs életében. Külföldön játszottam már a darabot, de az, hogy most itt Magyarországon adhattam elő, az én pályámon is fontos állomás.

- Ahogy most a hegedűverseny előadása során is hallhattuk, rendkívüli kifejezőerővel hegedül, ugyanakkor nem feltétlenül tartja be a zenei konvenciókat, hanem saját elképzelése szerint játszik egyes helyeket. Hogyan viszonyulnak ehhez a zenész társai?

- Lehet, hogy túlságosan öntörvényűnek tartanak, de valójában nagyon tisztelem azokat a hagyományokat, amelyeket hegedűs generációk sora adott át egymásnak. Tanulmányozom a régi mesterek játékát, a legnagyobb példaképeim Jascha Heifetz, Fritz Kreisler, Jacques Thibaud és Ivry Gitlis.

Ezek a régi nagy mesterek a zenei idővel, a frazeálással még egészen másként bántak.

Természetesen a régi nagy magyar hegedűiskola képviselői is óriási hatással vannak rám. Nagy megtiszteltetés volt a számomra, amikor Pauk Györgynél (aki Zathureczky Ede növendéke volt – a szerk.) tanulhattam. Viszont nekem az a legfontosabb, hogy ma, az adott pillanatban hitelesen tudjak szólni a közönséghez, minden frázist úgy formáljak meg, hogy érthető legyen, át tudjak adni valamit, ne csak egy konvencionális előadást nyújtsak. Konfliktusok ettől függetlenül néha előfordulnak, magam is meglepődöm azon, hogyan alakulnak ki körülöttem, hiszen sosincs szándékomban bárkit is megbántani. Talán emberként is túlzottan öntörvényű vagyok, az életemet a zene teszi ki.

Már kisfiúként sem a többiekkel fociztam, hanem a Cherbourgi esernyők szólamait kottáztam le hallás után szórakozásként.

Japánból hazatérve, az ottani kiegyensúlyozottabb viszonyok után nem könnyű a mai magyar valóságban kiigazodni, talán ez is okoz konfliktusokat. Mindenesetre, ha csak lehet, szeretnék itthon maradni és a hazai zenei életben nagyobb részt vállalni.

- Mit csinál mostanában? Mik a további tervei?

- Jelenleg Bartók II. hegedűversenyével foglalkozom egy spanyolországi megkeresés kapcsán. Be kell, hogy valljam, eddig Bartók zenéje nem érintett meg olyan mélyen, mint a romantikus szerzők, azonban most, ahogy zongorán elemzem a mű harmóniáit, hihetetlen hatással van rám Bartók zsenialitása. Az a meglepő, hogy úgy érzem, ennek kapcsán a romantikus zeneszerzők által komponált zenei struktúrákat is még jobban értem. Ezenkívül a feleségemmel közös produkciókat is tervezünk, Kanako eddig nagyrészt a gyermekeink nevelésének szentelte az idejét, de most már úgy érezzük, eljött az ideje, hogy a hegedűművészi pályáját is folytassa.