Bence

A bölcs Frankl Péter és a szilaj cigánydalok

2017.08.06. 15:34

Programkereső

Nem népmese következik, hanem fesztiválnapló, de a mese sincs olyan távol. Valamikor régen egy zsidó kisfiú elhatározta, hogy hegedűs lesz, bejárta a világot, a szülővárosában pedig egyre több szó esik róla. A veszprémi Auer Fesztiválon augusztus 5-én két koncert hangzott el. Frankl Péter Beethovent játszott, Tcha Limberger pedig cigánydalokat, jazzt és swinget.

A Mendelssohn Kamarazenekar előőrse érkezik, tisztán. Úgy értem, hogy hangolniuk sem kell, Kováts Péter és az együttes egyszerűen belekezdenek Beethoven Kontratáncaiba, abba a tizenkét darabba, amelyeket zeneiskolai vizsgákon gyakrabban hallunk, mint koncerttermekben. Pedig fantasztikusan szellemes és karakteres darabok ezek, nem véletlen, hogy Frankl Pétert is megihletik majd a második félidőben. De ne ugorjunk úgy előre!

Veszprémben a harmadik Auer Fesztivál zajlik, és amikor Kováts Péter művészeti vezetővel telefonálok, a lelkemre köti, hogy a név már Auer Fesztivál, és nem hegedűfesztivál. Úgy indultak ugyanis, hegedűfesztiválként, a nagy virtuóz előtt tisztelegve, és a tisztelgés megmaradt, de nem egyensúlyoznak már olyan szigorúan hegedűsként a háztetőn. Jöhet mindenki.

Jön hát Beethoven I. szimfóniája, amely 1795 körül keletkezett, még nagyban mutatja Haydn és Mozart hatását, de azért már megvannak benne a "beethovenes" elemek. Főként a sok sforzando és a dübörgő forték, amelyeket a Mendelssohn Kamarazenekar olyan hatásosan játszik. Kováts időközben a koncertmesteri székből áthelyezte magát a pulpitusra. Azt hiszem, az a nézői széksorokból is látszik, hogy micsoda összhang van a dirigens és a zenekar között – bizalom, barátság, partnerség.

Ha már nem hegedűfesztivál, hanem fesztivál, akkor jöhet a zongoraművész is. Frankl Péter, aki lenyűgöz minket. Hamarosan nyolcvankét éves lesz a Londonban élő szólista,

kicsit bizonytalanul sétál már a színpadon, na de ha végül a hangszerhez ülhet!

Beethoven IV. (G-dúr) zongoraversenyét játssza, azt a concertót, amelynek első tétele egy imádságszerű, telt dallammal kezdődik a zongorán, aztán a vonósok felelnek szelíden: "nincs semmi baj". (Pedig volt már baj, az 1808-as bemutató annak idején az utolsó nyilvános koncert volt, ahol a siketedő zeneszerző szólistaként fellépett.) Ez Beethoven zsenije, az első tétel tétova gyengédségétől eljutni a zárótétel fenséges hangjáig. Frankl Péter is valahogy így játszik, bölcsességgel, higgadtsággal, ráadásul olyan technikával, hogy a concerto már-már könnyűnek látszik. Persze Frankl több mint százszor előadta már ezt a G-dúrt. A kadencia most elsősorban nem azt mutatja, hogy mennyire virtuóz a szólista, hanem hogy mennyire muzikális. A ráadás egy Beethoven Kontratánc, aztán Schumanntól az Álmodozás.

Este kilenc órakor Tcha Limberger lép fel a Megyeháza dísztermében a Canarro együttessel. Tcha Limberger hosszú évek óta különleges szereplője a hazai zenei életnek, a kilencvenes évek végén kezdett magyarul tanulni, foglalkozott már magyar népzenével, a szintó dalokkal (cigány nevükön nyamcicko rom), jazzel, világzenével, és mindezek keverékével. A Canarro együttessel most az igazi sírós-rívós gypsy swinget, egy-két szintó dalt és Django Reinhardt-szerzeményeket adtak elő. Ez is hegedűzene, nem csak az, amit kottából kell kiolvasni – ezt szeretné üzenni a fesztivál ezzel a koncerttel.

Limberger énekel és gitározik, illetve hegedül és szöveg nélküli éneket improvizál, vagy a kettőt együtt. Közben majdnem tökéletes magyar akcentusával mosolyogtatja meg a közönséget.

„A következő szerzeményem címe: Fény és árnyék...

Majd könnyed öniróniával hozzáteszi:

Mintha én ezekről annyit tudnék”

mondja, és mi nevetünk. Tcha Limberger ugyanis vak, én pedig azon gondolkodom, hogyan találja meg mindig a megfelelő bundot a hosszú gitárnyakon.

Persze a népmesének mindig jó a vége: a zsidó kisfiú sztár lesz Szentpétervártól New Yorkig mindenütt, Frankl Pétert ünnepli a közönség, Tcha Limberger pedig mindig megtalálja a megfelelő bundokat. Augusztus 6-án Vadim Repin koncertje zárja a fesztivált, akkorra vége a mesének. Legalábbis ami a 2017-es évet illeti.