Tekla

„Művészete izmos és tiszta” – In memoriam Szigeti József

2017.09.05. 10:48

Programkereső

125 éve született a XX. század egyik legnagyobb hatású muzsikusa, a magyar hegedűiskolát megalapozó Hubay Jenő talán leghíresebb tanítványa.
Szigeti József
Szigeti József
Fotó: Erich Auerbach / Getty Images Hungary

1892. szeptember 5-én született Budapesten. Édesanyját korán elvesztette, gyermekkorát nagyszüleinél töltötte az erdélyi Máramarosszigeten. Az abszolút hallással megáldott gyereket itt kezdte egyik nagybátyja hegedűre tanítani (a családnak zongorára nem volt pénze). Szigeti olyan tehetséget mutatott, hogy kávéházi zenész apja visszaköltözött vele a fővárosba, és beíratta a konzervatóriumba. Hamarosan felvételizett a Zeneakadémia előkészítő osztályába, s a bizottsági elnök Hubay Jenő úgy döntött, rögtön a hegedűtanszakon, az ő vezetésével kezdheti meg tanulmányait. Hubay osztályában, ahol olyan társai voltak, mint Geyer Stefi (Bartók Béla későbbi múzsája) és Vecsey Ferenc, rendkívül gyorsan fejlődött.

A csodagyermek

Szigeti egyre-másra kapta a meghívásokat befolyásos zenebarátoktól és zenepártolóktól. Tizenhárom évesen lépett fel először külföldön, Berlinben Bach Chaconne-ját és Paganini Boszorkánytáncát adta elő, s az újságok áradoztak róla. A siker nyomán különös felkéréseket kapott, előbb egy nyári színházi előadáson a felvonások szünetében szórakoztatta a közönséget, majd egy frankfurti cirkusz és varieté műsorszámai között Mendelssohn hegedűversenyével lépett fel, álnéven. 1906-ban Hubay beajánlotta a Berlinben élő, akkor már idős és beteges Joachim Józsefhez, aki ugyan a tanítványául fogadta volna, de a mesteréhez lojális Szigeti visszautasította az ajánlatot. Még abban az évben Londonban koncertezett, s egy gazdag mecénás házaspár befogadta Londonhoz közeli otthonába. Koncertkörutat is szerveztek számára, melyen zenekari és zongorakísérettel is fellépett, s a kor kiemelkedő hangszeres előadóival, énekeseivel ismerkedhetett meg.

Személyre szabott repertoár

Szigeti repertoárja Bachtól a kortársakig terjedt, több 20. századi szerző művét mutatta be, ezek közül többet kifejezetten az ő számára írtak, népszerűsítette Debussy, Ravel, Berg és Stravinsky műveit. Műsorai összeállításánál nemcsak a darabok időbeli sorrendjére, hanem hangulatára is különös figyelmet fordított.

Találkozás Bartókkal

Pályáját 1913-ban tuberkulózisa miatt félbe kellett szakítania. Gyógykezelésre a svájci Davosba utazott, ahol éppen Bartók Béla tüdőgyulladását is kúrálták, s a két zenész életre szóló barátságot kötött. Az 1920-as években többször adtak együtt kamarazenei koncertet, játszották Beethoven Kreutzer-szonátáját (kevés közös felvételeik egyikén ezt rögzítették 1940-ben a washingtoni Kongresszusi Könyvtárban) és Bartók Első rapszódiáját, amelyet a szerző Szigetinek ajánlott. Bartók Kontrasztok című művét is neki, illetve a dzsesszklarinétos Benny Goodmannek írta, Szigeti több Bartók-műből készített átiratokat.

Szigeti József, Bartók Béla és Benny Goodman
Szigeti József, Bartók Béla és Benny Goodman

Ahogy mások látták

Szigetiben kritikusai nem pusztán a virtuózt látták, hanem ahogyan Tóth Aladár is jellemzi a Nyugat hasábjain: „gyönyörűség itt a bravúros hangszerkezelés ördöngös fizikai fölénye, ahogy az a merész instrumentális fantázia hihetetlen szellemi gazdagságával párosul”, vagy ahogyan Csáth Géza fogalmaz: „a művészete izmos és tiszta; bizonyos feminin puhaság van benne, de emellett értelem, föltétlen technika és muzikalitás”.

Ajándék Prokofjevtől

Teljes gyógyulását követően 1917 és 1924 között a genfi konzervatóriumban tanított, majd újra koncertezni kezdett Európában. Kamarazenészként későbbi zongorakísérője Irene lányának orosz születésű férje, Nikita Magaloff volt, zenekari hangversenyein a legnagyobb karmesterekkel lépett közönség elé. A tengerentúlon 1925-ben a Leopold Stokowski által dirigált philadelphiai szimfonikusokkal Beethoven Hegedűversenyével mutatkozott be, s még az év vége előtt szólóestet adott a New York-i Carnegie Hallban. Egyik első nemzetközileg ismert művészként lépett fel a Szovjetunióban, ahol baráti kapcsolatba került Szergej Prokofjevvel, az orosz komponista egyik művét is neki ajánlotta. Jó barátja lett David Ojsztrah szovjet hegedűművész is, akivel 1937-ben a Brüsszelben első alkalommal megrendezett Erzsébet királynő zenei verseny zsűritagjaként ismerkedett meg.

Bár maga nem foglalkozott zeneszerzéssel, több klasszikus versenyművet ma is az általa közreadott kadenciákkal adnak elő.

A második világháború kitörését követően az Egyesült Államokban telepedett le, az amerikai állampolgárságot 1951-ben kapta meg. Csaknem valamennyi kontinensen koncertezett, a pódiumtól 1960-ban vonult vissza, és Svájcban telepedett le. Élete hátralévő részében tanítással foglalkozott, mesterkurzusokat is tartott, a halál 1973. február 20-án Luzernben érte.