Jolán

Frankl Péter otthagyja a Yale-t

2017.11.13. 08:38

Programkereső

A szemeszter végén, tehát 2018 januárjában nyugdíjba vonul a magyar zongoraművész, legalábbis ami az egyetemi tanári pozícióját illeti.

Frankl Péter harminc éve a connecticuti Yale School of Music oktatója. 1987-ben Boris Berman, a zongora tanszak akkori vezetője hívta meg az egyetemre, először csak vendégelőadóként. A zongoraművész azelőtt jobbára csak koncertezett, mesterkurzusokat sem tartott. "Soha nem jutott eszembe, hogy rendszeresen tanítsak" – mondta Frankl a Music at Yale egyetemi lapnak. "De a Yale hírneve nagyon vonzott, és úgy döntöttem, hogy belevágok."

Frankl Péter
Frankl Péter
Fotó: Borocz Balázs / Pilvax Studio

Döntése mögött egy még fontosabb ok állt. "Akkor már 52 éves voltam, és úgy láttam, hogy

a fiatal zongoristákat jobban érdekli a technikai tökély, mint az, hogy elmerüljenek abban az érzelmi és spirituális világban, amit a zeneszerzők ki akartak fejezni ezekkel a művekkel.

Hirtelen úgy éreztem, hogy felelős vagyok az előadóművészet jövőjéért. Ahelyett, hogy morgok, tenni akartam érte."

Rendkívül élvezte az intézmény atmoszféráját, bensőségességét. Amikor két oktató nyugdíjba vonult, ajánlatot kapott egy teljes állásra, amelyet örömmel fogadott el. Ezt az időszakot Frankl élete egyik legjobb szakaszának tartja; nem csak szólózongorát, hanem kamarazenét is oktatott.

A diákok olyan tanárt látnak benne, aki a zene lényegét adta át nekik. "Megéli és lélegzi a zene örömét" – mondja róla David Fung. Hyeyeon Park így fogalmaz: "Amikor először találkoztam vele, nagyon aggódtam, hogy hibázok, és nem sikerült kikerülnöm a kisebb tévesztéseket. Ő pedig egyszerűen elmondta, hogy szeretné, ha történeteket mondanék el a zenével. Abban a pillanatban annyira világos volt az utasítása, hogy teljesen felszabadított az a korlátok alól."

Frankl szerint egy zongorista legyen minden zenei területen jártas. "Arra kell bátorítani őket, hogy érdeklődjenek a szimfonikus repertoár, az opera, a kamarazene és a dalköltészet iránt is. Azt hiszem, hogy lehetetlen jól játszani Mozart zongoraversenyeit anélkül, hogy ismernénk az operáit" – magyarázza.

Nyugdíjazása ellenére megtartja kapcsolatait, és tovább koncertezik Amerikában is, zsűritagként és mesterkurzusok oktatójaként a fiatalok közelében marad. "Remélem, hogy nem voltam itt hiába" – mondta a művész a Yale-en eltöltött három évtizedről.