Cecília

Proust eltűnt dallamának nyomában

2017.11.14. 09:31

Programkereső

Egy zenész testvérpár megtalálta azt a zeneművet, amelyet Marcel Proust leír Az eltűnt idő nyomában című regényében. Ismerős önnek Gabriel Pierné neve?

Néhány zenei hang a levegőben egy estélyen elvarázsolja Charles Swannt, Az eltűnt idő nyomában (À la recherche du temps perdu) című monumentális regényfolyam első kötetében. Felejtsd el a Madeleine-süteményt, még akkor is, ha a kulináris élvezetek legalább akkora örömöt jelenthetnek, mint a zene. Az "apró frázis" felcsendülése egy kitalált zeneszerző, Vinteuil szonátájából, amelynek Swann bűvkörébe esik, a regény legérzékibb része. Először nem kapja el a zeneszerző nevét, de egy évvel később újra meghallja a szonátát, és feléled benne a szerelem egy Odette nevű kurtizán iránt.

Hogy ki a kérdéses zenemű irója – és egyáltalán létezik el ez a fisz-moll szonáta –, évek óta izgatja a zeneszerető irodalomtudósokat és a könyvmoly zenetörténészeket. Maria és Nathalia Milstein most kiaott egy lemezt, amelyet Proust ihletett.

Hol hallhatta Proust ezt a zenét?

Vagy csak egyszerűen leírt egy képzeletbeli muzsikát, amelyet Saint-Saëns, Fauré vagy Debussy művei ihlettek, akiktől gyakran játszottak a párizsi szalonokban a Belle Époque időszakában? Proust izgalmas, érzéki leírásai és az eksztatikus érzés, amelyet kiváltanak, máig inspirálják a zenészeket.

Maria és Nathalia Milstein szerint a mű szerzője

egy kevéssé ismert komponista, Gabriel Pierné,

akinek a d-moll szonátája (op. 36) ihlette Proustot. "Varázslatos darab, és megfelel a könyv leírásának. Nem ismert, de abban az időszakban keletkezett, és amikor hallottam, beleszerettem" – mondta Maria. "A regényben kiderül, hogy a nevezetes dallam később visszatér (...). Igaz, hogy Proust egyszer azt mondta, hogy Saint-Saëns alapján alkotta meg Vinteuil karakterét, de szerette a rejtélyeket. Pierné talán nem az egyetlen ihletforrás, de minden bizonnyal az egyik."

Vinteuil egy ismeretlen zeneszerző, akinek szonátája sikert arat. A zene leírása olyan varázslatos, hogy az ember úgy érzi, mintha hallaná. A regény más karaktereit is valós személyek ihlették: az iró Bergotte-ot a regényíró Paul Bourget, a festő Elstirt Claude Monet.

(Guardian)