Olivér

No, akkor mégis ki alapította az orosz hegedűiskolát?

2017.11.15. 09:28

Programkereső

Auer Lipót, aki Leopold Auerként vált jelentős hegedűművésszé és tanárrá, 1868 és 1903 között nem nevelt ki egyetlen világhírű tanítványt sem. Aztán jött Mischa Elman.

Érdekes és szokatlan véleményt képviselő esszé jelent meg Yevgeny Chepovetsky tollából, aki Boris Kuschnir professzor tanítványaként maga is az orosz hegedűiskola tagja. Azé az iskoláé, amelynek létrejöttét Auer Lipóthoz kötjük, aki 1868-tól 1917-ig a Szentpétervári Cári Konzervatórium tanára volt, és olyan kiválóságokat adott a világnak, mint Jascha Heifetz, Efrem Zimbalist és Nathan Milstein.

Auer Lipót volt korának legkeresettebb hegedűtanára, és a legdrágább is. 1928-ban, amikor az Egyesült Államokban élt, a Curtis Institute 102 dollárt fizetett neki óránként, ami ma 1400 dollárnak felel meg. Hogy miként szerzett Auer ilyen reputációt és tekintélyt magának, arról kétrészes cikkünkben már korábban (itt és itt) meséltünk. Auer 1845-ben született Veszprémben egy zsidó családban, és noha nem kapott rendszeres és átfogó módszerű hegedűoktatást, szenvedélyesen szerette a zenét. Minden vágya az volt, hogy szólista legyen, és alig múlt húszéves, amikor már Dusseldorfban, majd Hamburgban koncertmester volt. Olyan hírnévre tett szert, hogy huszonhárom éves korában meghívást kapott Szentpétervárra, ahol a konzervatórium tanára lett. A péterváriak először ellenszenvesek voltak a fiatal tanár felé, akiről úgy vélték, nem ér nyomába elődjének, a nagy Henri Wieniawskinak.

Auer végül negyvenkilenc éven át tanított az intézményben, első hegedűs volt a birodalmi zenekarokban és kikezdhetetlen tekintéllyé vált. 1868 és 1903 között azonban tanárként szinte teljesen ismeretlen volt Oroszországon kívül.

Szóval mi történt 1903-ban?

– teszi fel a kérdést Chepovetsky.

A fiatal Mischa Elman
A fiatal Mischa Elman
Fotó: leopoldauersociety.com

Találkozott a tizenegy éves Mischa Elmannal, aki az Orosz Birodalom zsidók által lakott peremterületén élt a családjával. Elman nagyapja klezmert játszott, de hiába volt a családban muzsikus, az apa mégis hezitált, hogy zenei pályára adja-e a fiát. Már nagyon korán kiderült, hogy Mischa abszolút hallással rendelkezik, és amikor kapott egy kisméretű hegedűt, magától kezdett tanulni rajta. Rövidesen az odesszai zeneakadémiára került, és nem más, mint Pablo de Sarasate adott neki ajánlást, azt állítja, hogy a fiúból meghatározó művész lehet. Amikor 11 évesen felkereste Auert, Elman nem kisebb műveket játszott, mint Wieniawski II. hegedűversenyét, és Paganinitől a 24. caprice-t.

Mischa Elman Auer osztályába került, és tizenhat hónappal később óriási sikerrel debütált Berlinben, Európa legfontosabb zenei városában. Nemzetközi turnékba kezdett, és soha nem tért vissza a magyar művész osztályába.

Auer a hatvanas éveinek végén találkozott Elmannal, ekkor már harmincöt éve tanított a legfontosabb orosz zeneakadémián. De hány világszínvonalú hegedűművész került ki a kezei közül ez idő alatt?

A válasz: nulla.

Auer kétségkívül világszínvonalú hegedűs volt, ezt még akkor is bátran kijelenthetjük, ha mi, magyarok elfogultak vagyunk személyével kapcsolatban. A visszaemlékezések szerint a játéka poetikus volt, elegáns, finom és zenei. De mi van, ha egy másik magyar, a fiatal Szigeti József volt az, aki csalódott volt, amikor először hallotta Auert, mert többre számított. Szigeti azt gondolta, hogy Elfman, Zimbalist és Heifetz tanárát hallani életre szóló élmény lesz, de nem tetszett neki az előadás, főleg ami a játék tónusát illeti. Ezt akár az idős művész kora is magyarázhatja, de Szigeti szerint Auer teljesen elégedett volt, és azt mondta, soha nem játszott még ilyen jól.

Auer tizenhat hónapon át tanította Elmant, de vajon mit számított ez az időszak? A tizenegy éves fiú korántsem tudott keveset. A legmegkapóbb elem a játékában a hangszínképzése volt. Ezt a zenei érzék pedig a zsidó környezetben fejlődött ki: nagyapja klezmerjátékos és Talmud-tanító volt, aki imakendőket kötött, és a vallási zenészektől tanult muzsikálni.

Azok, akik hallották az unokát játszani, megesküdtek volna rá, hogy Mischa Elman hegedűjátékának tónusát a nagyapjától örökölte

- írja Allan Kozin életrajzíró Mischa Elman and the Romantic Style című könyvében.

Az Elman-családban a hegedűt generációk óta imádságra használták, Mischa gyönyörű, markáns és feledhetetlen hegedűjátékát az ősi zsidó ima szellemisége hatotta át, amelyet az anyatejjel szívott magába.

Auer Lipót korábbi tanítói módszere nem volt elég hatékony, hogy világszínvonalú hegedűsöket neveljen, írja Chepovetsky. De ez a módszer megváltozott a karrierjének utolsó negyedében. Mielőtt találkozott volna Elmannal, Auer nem tudta, hogy játsszon olyan expresszíven, hogyan hozza létre azt a hangzást, ami aztán tanítványainak védjegyévé vált.

Szóval feltehetjük a szokatlan kérdést: lehet, hogy a mester ezúttal többet tanult a tanítványtól? Efrem Zimbalist hegedűművész így beszélt kettejük találkozásáról:

Emlékszem, Mischa milyen nagy mértékben változtatta meg Auer elképzelését a technikáról és a hangszínről. Élénken figyelte, hogy Mischa mit tanult a hegedűs apjától, aki egy odesszai klezmerjátékos fia volt.

Ezek voltak azok a jellegzetességek, amelyek aztán híressé tették az orosz hegedűiskolát. De akkor kinek a nevéhez kössük azt a számtalan tehetséget, akik még ma is tanítanak és tanulnak? Auerhez? Mischa Elmanhoz? Vagy az ő nagyapjához?