Téma:
A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá.
Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt lehet.
A Fidelio.hu fórumszabályzata itt olvasható.
Új hozzászólás   Új téma


  1. 6326 08:48 2014.09.30
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Kedves mindegy!

    Köszönöm a türelmedet!

    Talán annyi off-ot,amennyit páran beírtunk,még elbírt ez a topic.Valahogy adta magát a téma. 

    Amennyiben bárki válaszolni szeretne nekem,azt ne itt tegye,hanem keressen egy másik topicot.Köszönöm!

  2. 6325 08:43 2014.09.30
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    6323 Megkérlek,hogy a továbbiakban ne foglalkozz sem velem,sem a beírásaimmal.Köszi!

    6324 Szerinted ebben a topicban kit érdekel,hogy éppen hol tartasz a tanulmányaidban?Ez egy érdemi hsz volt?(Más szemében a szálkát...)

  3. 6324 06:37 2014.09.30

    Kedves Zsölény, köszönöm az infót.

    Már régebben elhatároztam, hogy jelenlegi életkoromban fogok elkezdeni olaszul tanulni, Olaszországot megismerni, főleg Rómát. Egyelőre csúszik a projekt.... tervemmel összecseng hozzászólásod témája :-)

    Érdekes amit írtál, már elfelejtettem, ha valaha tanultam is esetleg erről.

  4. 6323 06:32 2014.09.30

    6319

    Gáborka lehet nő is, nem biztos, hogy ez az igazi neve, hacsak nem ismered őt személyesen.

    Amit ő megfogalmazott, azt szinte minden idejáró olvasó, vagy hozzászóló átérzi. Kivéve ezek szerint egyeseket.

    Valódi szellemi szentély ez a lap, nem lehet elrontani. Van olyan....

    Más örömét elrontani erkölcsileg is helytelen viselkedés.

    Amennyiben te ezt az örömöt nem érzed, akkor hiába minden.

  5. 6322 21:24 2014.09.29
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Ha már megint szóba került Apollinaire, jön egy érdekesség. Már többször felkerült ide olyan vers, amelyet többen lefordítottak magyarra, és talán hét változat volt a legtöbb. Most viszont találtam olyan Apollinaire-költeményt, amellyel egy műfordító kétszer próbálkozott, és eddig csak az egyiket ismertük, feltehetően az évszám nélkülit. A műfordító Rónay György. A vers eredeti cím csak annyi, hogy: A fenyők

     


                     Les sapins

    Les sapins en bonnets pointus
    De longues robes revêtus
    Comme des astrologues
    Saluent leurs frères abattus
    Les bateaux qui sur le Rhin voguent

    Dans les sept arts endoctrinés
    Par les vieux sapins leurs aînés
    Qui sont de grands poètes
    Ils se savent prédestinés
    A briller plus que des planètes

    A briller doucement changés
    En étoiles et enneigés
    Aux Noëls bienheureuses
    Fêtes des sapins ensongés
    Aux longues branches langoureuses

    Les sapins beaux musiciens
    Chantent des noëls anciens
    Aux vents des soirs d'automne
    Ou bien graves magiciens
    Incantent le ciel quand il tonne

    Des rangées de blancs chérubins
    Remplacent l'hiver les sapins
    Et balancent leurs ailes
    L'été ce sont de grands rabbins
    Ou bien de vieilles demoiselles

    Sapins médecins divagants
    Ils vont offrant leurs bons onguents
    Quand la montagne accouche
    De temps en temps sous l'ouragan
    Un vieux sapin geint et se couche.

     

     

     

               RAJNAI FENYÖK

    A hegyes sipkájú fenyők
    Hosszú köntöst öltöttek ők
         Akár az asztrológok
    Rajnai hajóknak ledőlt
    Testvéreiknek intnek bókot

    Tudják a hét ars titkait
    Megtanították bátyjaik
          Vén fenyők nagy poéták
    S tudják ragyogni sorsuk itt
    Szikrázóbban mint a planéták

    Csillaggá válva fényleni
    Szeliden és hóval teli
          Boldog karácsonyestén
    Hosszú karjukkal ünnepi
    Büvöletükben epedezvén

    A fenyők szép muzsikusok
    Éneklik tünt karácsonyok
         Dalát őszesti szélnek
    Vagy súgnak komoly mágusok
    Varázsigét ha zeng az égnek

    A fenyőket ha tél zokog
    Fölváltják fehér kerubok
         Lengetve hosszú szárnyok
    Nyáron tudós rabbinusok
    A fenyők vagy öreg leányok

    Fenyők kóborló orvosok
    Nyujtják a gyantabalzsamot
         Ha a hegy szülni fekszik
    Mikor az orkán háborog
    Egy vén fenyő nyög és lefekszik 

     

     

    Ez a változat megjelent a Vigilia 1939. évi 3. számában, de helyet kapott a Modern francia líra című válogatásban is, amelybe Rónay saját fordításait gyűjtötte egybe, és szintén a Vigilia kiadásában jelent meg 1939-ben. Már idéztem ebből a kötetből.  

     

     

     

                         Rajnai fenyők

     

    A fenyőkön hegyes süveg
    Fölvették bő köpenyüket
    Akár a csillagászok
    S köszöntik kidőlt vérüket
    A Rajnán úszó sok naszádot

    Tudják a hét ars titkait
    Mestereik a bátyjaik
    Vén fenyők nagy poéták
    Sorsuk hogy ragyogjanak itt
    Pompásabban mint a planéták

    Ragyogjanak behavazott
    Ágakkal mint a csillagok
    Karácsony örömére
    A bűvöletbe ringatott
    Tártkarú fenyők ünnepére

    Szép muzsikusok a fenyők
    Őszesti szélben zengik ők
    A karácsonyt a régit
    S zord mágusok vihar előtt
    A morajló eget igézik

    Télen a szárnyuk leng suhog
    Ilyenkor fehér kerubok
    Váltják föl a fenyőket
    Nyáron mint bölcs rabbinusok
    Vagy mint öreg lányok tünődnek

    A fenyők kóbor orvosok
    Kínálják a jó balzsamot
    Mikor a hegy vajúdik
    És az orkánban fölzokog
    Egy-egy vén fenyő s földre hullik 

     

     

     

  6. 6321 19:27 2014.09.29
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Jó az ismét-lés :-)

  7. 6320 18:36 2014.09.29
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    GUILLAUME APOLLINAIRE

     

    SAINT-MERRY MUZSIKUSA
    LE MUSICIEN DE SAINT-MERRY

     

    Végre köszönthetek hát lényeket akiket nem ismerek
    Előttem mennek el s ott távol összegyűlnek
    S míg mindaz ismeretlen amit belőlük látok én
    Reményük épen oly erős akárcsak az enyém

    Nem ezt a világot éneklem én s a többi csillagot sem
    Éneklem mindazt ami még történhetik velem túl e világon és a csillagokon túl
    A bolyongás örömét éneklem s hogy belehalok annak gyönyörét

    1913 május hó 21
    Holtak révésze és harapós ragyogás
    Sok milliónyi légy keringett épp a fényben
    Mikor egy ember szeme sem volt orra sem füle sem
    Elhagyta a Sebastó-t s a rue Aubry-Le-Boucher-ra tért
    Fiatal barna férfi volt s eperszínű az arca
    Ember ó! Ariane
    Fuvolán játszott s a zene irányította lépteit
    A rue Saint-Martin sarkánál megállt
    Játszva a dalt amit énekelek s amit én költöttem egyszer
    A járkáló asszonyok megálltak mellette
    Jöttek felé mindenfelől
    Amikor hirtelen Saint-Merry harangjai elkezdtek zengeni
    A muzsikus abbahagyta játékát s ivott
    A rue Simon-Le-Franc sarkán a kútnál
    Majd Saint-Merry hallgatott
    És újrakezdte dallamát az ismeretlen
    S a rue de la Verrerie felé amerről jött most visszalépkedett
    Az asszonyraj követte hogy befordult
    Kijöttek a kapu alól
    Jöttek a keresztutcákon át bolond szemekkel
    S a dallamos csábító felé röpködött kezük
    Felé ki játszva énekét csak ment közömbösen
    Felé ki rettentően lépkedett

    Majd máshol
    Hány órakor indul Párisba egy vonat

    E pillanatban
    Szerecsendiót potyogtattak Molukkán a galambok
    S ugyancsak ekkor
    Mit csináltál a szobrásszal bomai misszió

    Máshol
    A nő megy át egy hídon mely Bonnt Beuellel köti össze  s Pützchen irányában eltűnik

    És ép e pillanatban
    A polgármesterbe szerelmes egy leány

    S egy másik negyedben
    Versenyezz hát költő az illatszerárusok címkéivel

    Ti sem mutattatok meg végül is sokat az emberből ó nevetők
    Nyomorukból mindeddig egy kevéske zsírt ha nyertetek talán
    De mi akik beléhalunk már abba hogy egymástól távol élünk
    Kinyújtjuk karjainkat és e síneken gördül felénk az árúval rakott hosszú vonat

    Mellettem ültél a bérkocsi mélyén és sirdogáltál

    És íme most

    Hozzám hasonlítasz hozzám hasonlítasz boldogtalanul
    Úgy hasonlítunk egymásra mint a múlt évszázad építészetének
    Tornyokhoz hasonló magas kéményei

    Magasabban járunk mi most s nem érintjük a földet se már

    S amíg köröttünk a világ forgott és változott

    A Verrerie-n az asszonyok vonultak előttük a boldog legény
    S menetük hosszú volt akár egy nap ha nincs kenyér

    Kíséret ó kíséret
    Mikor Vincennes-be ment az udvar még nyaranta
    Mikor követ jött Párizs akkor volt ilyen
    Mikor Suger soványan loholt a Szajnapartra
    Mikor a zendülés elült Saint-Merryben

    Kíséret ó kíséret
    Az asszonyraj még egyre nőtt s kiáradt
    Már a szomszédos sikátorokra is
    És akár a pontosan kilőtt golyók suhognak
    A cél felé követték a zenészt
    Ó! Ariane és te Paquette és te Amine
    És te Mia és te Simone és te Mavise
    És te Colette s te legszebb Genevieve
    Büszke tartással és mégis remegve mentek
    A pásztorének dallamára
    Lépegettek gyorsan s könnyedén
    A dalra mely üres fülükbe zengett

    Az ismeretlen egy eladó ház előtt megállt egy pillanatra
    Öreg és elhagyott lak
    Betörve mind az ablak
    Tizenhatodik század szülte ház
    Az udvarán teherkocsik aludtak
    Imé a hely hová a muzsikus betért
    S zenéje már-már messziről s oly vágyakozva szállt
    Az asszonyok a puszta házba is követték
    Torlódva mint a nyáj tódultak mind utána
    Mindannyian mindannyian nem néztek hátra sem
    Nem sajnálták mit épen abbahagytak
    Sem azt ami mögöttük elmaradt
    A napot s az életet s amit magukban hordtak azt sem
    S a rue de la Verrerie-n már egy lélek sem maradt
    Csupáncsak én magam s Saint-Merryből a pap

    Beléptünk mind a ketten ámde benn
    A régi házban nem volt senkisem

    Ímé az este
    Az angélus szólal meg most Saint-Merryben
    Kíséret ó kíséret
    Ilyenkor tért meg a király Vincennes-ből hajdanán
    És jött a sapkakészitők egy csapatja
    És jöttek a banánkereskedők
    És jött a csendőrség az út két oldalán
    Ó éj
    Epedő asszonytekintetek vonuló nyája
    Ó éj
    Fájdalmam s vágyam ó te mindhiába bátor
    Fuvola hangja száll s elfoszlik arra távol

     

    Radnóti Miklós fordítása

  8. 6319 18:02 2014.09.29

    Gáborka,légy férfi és viseld el méltósággal,hogy elvettük tőled azt a napi pár perc örömet.

  9. 6318 17:55 2014.09.29
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Istenem,mi lenne,ha egyszer nem értenél félre?

    Bármit írok,rosszul következtetsz.Nem fogok minden szavam,mondatom mellé közlekedési rendőrt állítani,hogy megértsd,én hogy értettem.Egyáltalán nem forog együtt az agyunk,ilyenformán talán fejezzük is be az egymásnak írogatást.

    Köszi!

  10. 6317 16:54 2014.09.29
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Kedves Talizmán, egyesek szerint az Isteni színjátékot is trilingvis (nemzeti nyelvű - olasz - Dante kori olasz) kellene olvasnunk.

    Különösen ha Babits "tudós" de kattogós, kissé érzéketlen kísérletét nézzük. Baranyi Ferenc, Kádár udvari bülbülje azt mondja, neki is van egy fordítása, mert ez ősrégi szívügye, és hogy rengeteget utánaolvasott. Sajnos még nem láttam.

  11. 6316 16:49 2014.09.29
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Kedves mindegy, a kitűnő vershez és Debussyhez: a versről mint ihlető forrásról beszélni csak nagy óvatossággal szabad, figyelembe véve Debussy gyakorlatát, hogy a címeket az elkészült darabjaihoz, tehát utólag illesztette, ellentétben például Liszttel. Lisztről "gond nélkül" elhihetjük, hogy Salvatore Rosa festménye, Este kastélyának szökőkútjai vagy Petrarca szonettjei, netán a szürke felhők vagy az Obermann völgye című regény stb. ihlette.

  12. 6315 16:36 2014.09.29
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Igen, csodálatos a magyar fordítás. A verseid között nagyon sok olyan van, amelyik eredetiben olvasva is élmény, még akkor is, ha az ember nem beszéli tökéletesen mindegyik idegen nyelvet.

    Egyszer elolvastam a Kalevalát finnül... micsoda élmény! A szószerinti tartalmat csak sejtettem :-) Rég volt.

  13. 6314 16:30 2014.09.29
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    6311-hez

    valójában pedig helyesen: dilettáns.

  14. 6313 15:31 2014.09.29
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    A nagyar az valójában magyar, csak közben az egyik lába kelt...

  15. 6312 15:29 2014.09.29
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Kár, hogy nincs magyar fordítása ennek az egyszerű kis versnek a lenhajú lányról. Angolt találtam, de nem jó, mert éppen azt nem adja vissza, amire hivatkoztál.

    Az alábbi címen viszont a prelűdök címeihez egy adalék, benne a korábban említett rejtélyes cím magyarázatával (indiaizálásával :-) a holdfényes audienciák kapcsán. Mindig tanulhatunk! Javításod jogos; abból is.

     

    Az Ima az egyszerűségért csodálatos vers, nekünk főleg a nagyarra fordítása miatt! 

  16. 6311 14:43 2014.09.29
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    helyesen:

    - diletáns

    - oeuvre.

  17. 6310 14:41 2014.09.29
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    6307-hez

    Nagyon tetszik nekem a 2 soros refrén egyszerű, finom romantikája. (Kiejtve is kellemes dallam.)

    Azáltal, hogy a vers utolsó két sora is ez, elgondolkodhatunk, valóban egyszerű-e, vagy talán ez az élet egyik legszebb dolga, lényege, ami elszáll?

     

    Ez a naivnak tűnő gyermeki báj ragad meg engem mindig az alábbi Petőfi-versben is (A nap).

    Feledteti a mindennapok anyagiságát.

    Könyörgés, az egyszerűségért... lsd. korábban :-)

  18. 6309 13:51 2014.09.29
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

     Az őszben

     

                       Tavasz

     

    Egy költő bújt a szerkezetbe:
    a szél ügyetlenül zenél,
    színes neveket hullat egyre
    a völgy felett kibomló dél.

     

    Zöld futótüzet hajtó sáros,
    hegyes Orsolya-ostorok.
    Az erdő: harmincezer János,
    a szőlőhegyen Gáborok.

     

    Sándor a por az úton végig
    viharzó kétlovas kocsin.
    Illatát lengeti az égig
    három virágzó Katalin.

     

    Kék rőzsefüst hullámzik Bélán,
    ölében Örzsébet ragyog.
    Csak áll a tájképfestő mélán,
    hóna alatt a névnapok.

     

     

    Lászlóffy Aladár, 

    a Keleti reneszánsz c. kötetből (1993) 

     

     

     

     

            Őszi dombon

     

    „Ezen az őszi dombon,
    harmattól csillogó füvön,
    alig néhány lépésnyire
    Hölderlin kék fenyőitől,
    amik egymásnak ugyan
    ismeretlenek, de egyek
    is a föld alatt, malom-
    lapátnyi napsugárban,
    ebben a juharfalombnyi
    csöndben, e csillagágon
    ingó serpenyőn, mely mégis
    mozdulatlan földdudor, ahol
    alsó füvek közt bujkálnak
    szürke tücskök, s fojtott
    dühvel röpköd a darázs,
    s a domb tövén akácerdő
    sugdos s szervezkedik,
    nem csörgedezik a patak
    sem, inkább szökik a sás
    alatt, mint egy fegyelmezett
    futár, nem ver már a zápor,
    a réten összegyűrve elhever,
    ezen az őszi dombon, mely-
    nek fái harangzúgáskor
    nőni kezdenek és átütik
    a völgysötétet, akár a
    lándzsavégek, épp itt
    s épp ma, kiszabadulva
    arany foglalatából
    egy villám meglepett.”

     

     

    /Vasadi Péter, 2011/ 

     


  19. 6308 09:51 2014.09.29
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Picasso kék és rózsaszín korszaka csúcsműveket hozott. Sokaknak e két korszak alkotásai jelentik az "igazi" Picassót. A belinkelt képek: Avignoni kisasszonyok (a MoMa egyik dísze!), Az anya vagy a Komédiások-sorozat,  részletesen ld itt: http://levi-art.blogspot.hu/2011/12/komediasok.html

    nem tekinthetők " korai,semmitmondó kis szösszenetnek,vagy valami félkész vázlatnak". Megkockáztatom: a kék és rózsaszín korszak tette Picasso nevét széles körben ismertté és ami még fontosabb: anyagilag függetlenné. Ez a függetlenség tette lehetővé h továbbléphessen a sokak számára már nehezen befogadható kubista korszakába.


    Ami Bartókot illeti: egyetértek mindegy (6302) hszával:

    A teljes Bartók-ouvre többsége csodálatos és könnyen befogadható alkotás, szellemisége, kisugárzása pedig példaértékű.

    (Legalábbis számomra és legalábbis azon műveit illetően, amiket ismerek...bevallom, komoly hiányosságaim vannak!)

  20. 6307 16:11 2014.09.28
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

     A lenhajú lány ötletét Debussy egy honfitársának verséből szerezte:

     

    La fille aux cheveux de lin

    Sur la luzerne en fleur assise,
    Qui chante dès le frais matin ?
    C'est la fille aux cheveux de lin,
    La belle aux lèvres de cerise.

    L'amour, au clair soleil d'été,
    Avec l'alouette a chanté.

    Ta bouche a des couleurs divines,
    Ma chère, et tente le baiser !
    Sur l'herbe en fleur veux-tu causer,
    Fille aux cils longs, aux boucles fines ?

    L'amour, au clair soleil d'été,
    Avec l'alouette a chanté.

    Ne dis pas non, fille cruelle !
    Ne dis pas oui ! J'entendrai mieux
    Le long regard de tes grands yeux
    Et ta lèvre rose, ô ma belle !

    L'amour, au clair soleil d'été,
    Avec l'alouette a chanté.

    Adieu les daims, adieu les lièvres
    Et les rouges perdrix ! Je veux
    Baiser le lin de tes cheveux,
    Presser la pourpre de tes lèvres !

    L'amour, au clair soleil d'été,
    Avec l'alouette a chanté. 

     

    /Charles-Marie LECONTE DE LISLE (1818-1894)/ 

     

     

     

    Az összes Debussy-prelűdöt feldolgozó Veszelka Attila-kötet további három tétele (az ajánlás a feleségének szólt):

    Sávai Márta grafikáival 

     

                                         Vitorlák

                                                       (Voiles)

    Emlékszel-e, mint pózoltál az előtt a sudár, két-
        árbocu szkúner előtt, azzal a döglöttkék
    fényű makrélával? Kölcsön kérted a mólón
        attól a kissé már tántorgó rakodó-
    tól. Szép lett az a kép. Idióta vigyorral a szádon,
        napszemüvegben. Nem tudtad még: a szerel-
    met tartod kezeidben blende elé ama percben,
        míg odakünn haragoszöld ragyogással lé-
    legzik a tenger, s szállnak a karcsú vitorlák. (Később
        vissza is adtad volna az árut, csak hát
    köddé vált az a fickó. Sört vettél, s nekiültél,
        lenn, a teraszlépcsőn, markodban a hallal). 

     

                   

                    Hangaszálak

                              (Bruyères)

     

    Letéptem azt a hangaszálat,
    s a Pére Lachaisenek eredtem,
    mert – bár időm rá alig maradt –
    az őszvégi csendben „nagyon da-
    lolt a név zenéje bennem.”

     

    Térképem nem lévén (a holtak
    hallgattak) ügyem vesztésre
    fordult hamar, tébláboltam csak
    – elveszett birkája a nyájnak –,
    mígnem lépteim neszére

     

    egy fínom úr mégis felfigyelt
    (kék csokornyakkendője volt),
    s megszánva bornírt csetlésemet
    végighallgatott, s mint Hamletet
    a szellem hívta egykoron,

     

    intett, s én vakon követtem őt
    végig a sírkert útjain,
    s bevallom, félelmem egyre nőtt,
    mert néha eltűnt, ám mielőtt
    nyúlcipőt vettem volna, ím:

     

    megállott, s nyújtotta tenyerét.
    Arcom megnyúlt a nemtelen
    gesztust megértve, bár némi pénzt,
    beláttam, eme színjáték megért,
    hisz itt a sír, kétségtelen,

     

    hol egykoron Picasso, Jacqueline,
    Cocteau, Férat és Max Jakob
    állottak barátjuk hantjain
    borongva, s most éppen én (a fic-
    kó végül is öt france-t kapott).

     

                           

                            Tűzijáték

                                 (Feux d'artifice)

     

    Maestro Szepesi nem jött velünk
    (költőnknek idült tömegiszonya van),
    helyette Edit lett kíséretünk
    az ezredvégi Pestnek farsangosan
    kavargó bugyraiban, és a Chagall
    kiállításról értekeztetek,
    míg odaértünk, és tömve volt a part
    (a Margit hídnál találtunk helyet),
    s már lángolt is fenn az ég, süvitett,
    robbant és ropogott, sikongattál,
    s én is „szájtátva álltam, s a boldog-
    ságtól föl-fölkiabáltam” (miként
          hihettem volna akkor el mentőt
          és altatót, s hogy többé nem leszel). 

Kiemelt cikkeink

Kertesi Ingrid ünnepe

Az Operaház a zene világnapján, a Szerelmi bájital című előadással ünnepli Kertesi Ingrid pályafutásának 30. évfordulóját.

Ledényi Attila: "Még vonzóbbá tehetjük Budapestet"

Albert Tootie Heath (fotó: Sánta István Csaba)

Az idei Art Market Budapest kínálatáról és a főváros vonzerejéről a művészeti vásár alapító-igazgatójával beszélgettünk. INTERJÚ

Támogatói program a 15 éves Frenák Pál Társulatnál

A jubileumát ünneplő társulat művészeti menedzserével, Juhász Dórával beszélgettünk. INTERJÚ

Elbúcsúztatták Sztankay Istvánt

Több százan kísérték utolsó útjára a Nemzet színészét szeptember 26-án a Farkasréti temetőben.

Patetikus Oblomov

Zubin Mehta nem előszőr adott koncertet Budapesten az Izraeli Filharmonikusok élén. Szeptember 23-án a Müpában jártunk. KRITIKA

Nyújtsd a kezed és játszd a swinget!

Group'N'Swing esélyegyenlőségi koncert a New Orleans Club-ban október 1-jén.

"Ha egy gyerek szorong, az látszik a rajzain"

A MUS-E-programról Tánczos György festőművészt kérdeztük, aki hátrányos helyzetű kisiskolásoknak tart képzőművészeti foglalkozásokat. INTERJÚ

Programkereső

MIT HOL
 -TÓL   -IG 

Tisztelt olvasóink!

Megváltozott fórumszabályzatunk értelmében a jövőben a cikkektől független témák indítására nem lesz lehetőség. Megértésüket köszönjük.

A Fidelio szerkesztősége