Téma:
A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá.
Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt lehet.
A Fidelio.hu fórumszabályzata itt olvasható.
Új hozzászólás   Új téma


  1. 6393 20:20 2014.10.31
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    javítás, első sor helyesen: Zsuzsanna.

    Ilyen bagatell elütések miatt újra kell írnunk. Tényleg gond lenne ide egy helyesírást segítő program betétele, hogy a hibát javíthassuk és ne gúvadjon ki a szemünk? Kedves mindegy, ezt Te talán támogathatnád az ittenieknél, amíg én a kerülettel levelezek....

  2. 6392 20:15 2014.10.31
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Értem! Zs. rövidítésnél behoztad a Zsigmondot/6385, amit nem értettem, mert mindig Zuzsanna volt.

    Az ékezet most nem tűnt fel nekem, nagyon régen látogattam arrafelé, valójában Tamkó Sirató Károly emlékét szerettem volna megosztani veletek. Lorántffy nevét - emlékezetből - ezért tévesen ékezettel írtam. Meg fogom nézni a régi anyagaimat, hogy írták egykor, gondolom helyesen, de hosszan ejtették, helytelenül. (posta-pósta...) Intézkedem :-) Majd jelentkezem még ezügyben.

  3. 6391 18:10 2014.10.31
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Nem érted, mert Zsigmondos tábláról nem írtam, vagyis nem jól tudtad a lényeget, hiszen itt a Zsuzsanna vezetékneve volt a vita tárgya. Lorántffy, a többi téves, de ha arra laksz, nézd meg az ékezetes változatot, mert ismerve a kerület trehány ügyintézőit, tőlük az ott viríthat. Utána pedig írj nekik a csere érdekében! :-)

    Hogy a régi Baár-Madasból lett Lorántffyból lett Móriczból lett újfent Baár-Madas suliban, de az elődjeiben is ne tűnt volna föl valakinek annyira, hogy kezdeményezze a tábla cseréjét, az érdekes.

  4. 6390 17:21 2014.10.31
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Zs.

    :-) Egész napi témánk lett!

    6385-höz:  .."illik tudni..." akkor most tisztáztuk, én jól tudtam! :-)

    A Zsigmond-os táblát sosem láttam, valamelyik nap majd átnézem őket. Lesz itt rend!

    A 60-as években az utcában működő zenei ált. isk. is Lórántffy Zsuzsanna nevét viselte (, ha nem tévedek), ebből lett a Móricz Zs. (Zsigmond) Gimnázium.

    Hajnalban még nem gondoltam volna, hogy íly módon elevenítjük fel - az ünnepkörhöz méltóan - nagy őseink nevét.

     

  5. 6389 15:07 2014.10.31
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Neked és ED-nek is: természetesen Lorántffy Zsuzsanna utca, és épp emiatt említettem, hogy hibás volt a tábla a Trombitás utca sarkán (talán máig nem cserélték le), és hasonlóan máshol is, ha nem az eredeti nevet használják.

     

    A nagyságos fejedelemasszony nevét persze Illyés Gyula is jól ismerte, és említette is az 1970-ben írt tréfás tragédiájában, a Bölcsek a fán címűben.

    A pécsi bemutató elé az alábbiakat (is) írta magyarázatul: 

    "Jelen játékunk a dicső fejedelemasszonynak, Lorántffy Zsuzsannának szeme előtt indul, hirtelen visszahátrál a régi görög világba, de csak azért, hogy annál lendületesebben érkezzék el napjainkba, illetve ezeken is át a jövő csábító-riasztó régióiba.
    Mindezt pedig első soron annak érzékeltetéséért, hogy vannak már-már időn felül álló emberi tulajdonságok.
    Melyekkel e szívós tartósságuk ellenére is szembe kell néznünk.
    És szembe kell állnunk.
    A darab szerkezeti alapja az, hogy körülményeink szerint mindnyájunknak mindig igazunk van. Mindig, mindenben, mindenhol; szemben mindennel s mindenkivel. Ezen alapszik ugyanis, hogy egyéniségünk van. Hogy vagyunk valakik mi is ezen a bús világon.
    A baj csak az, hogy a mi oly szépen megalapozott igazságunkkal szemben másoknak éppoly tökéletesen megvédhető igazságuk lehet.
    A kettő összeegyeztetésére szolgálna a higgadt, okos vita. A viták során azonban elkerülhetetlenül már nemcsak igazság áll szemben igazsággal, hanem szenvedély is szenvedéllyel. Így pedig már az győz: az szerez tábort, aki a maga igazát nagyobb hévvel-tűzzel védi. Megingathatatlanul, fanatikusan.
    Ez a darab eszerint a fanatizmusról szól; annak fonákságait akarja leleplezni. A komédia eszközeivel.
    Mégpedig jó eszű, sőt jóhiszemű emberek fanatizmusát. Mert e darab valamennyi szereplője külön-külön mind makulátlan jóakaratú, szívbe zárandó személyiség. Együttesük mégis kész őrültekháza. Miért?" 

  6. 6388 12:57 2014.10.31
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Lórántffy Zsuzsanna két fiát is Zsigmondnak hívták, az idősebb kisgyermekként halt meg, a másik 29 évesen. Az 5 (fiú)gyermekből ez utóbbin kívül csak (a későbbi fejedelem) II. Rákóczi György érte meg a felnőttkort.

  7. 6387 12:40 2014.10.31
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Köszönöm.

  8. 6386 12:02 2014.10.31
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Természetesen Lórántffy Zsuzsanna utca. Annak idején még így volt kiírva. Hogy jutott Zsigmond az eszedbe?

    Az az utca, amire gondoltál.

  9. 6385 11:08 2014.10.31
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    A Lórántffy Zsigmond utca hol van? Bár Lórántffy családnevű utcatáblát láttam régebben a Trombitás utca sarkán, de az nem Zsigmondé, hanem Zsuzsannáé volt, illetve a figyelmetlen II. kerületé.

    Lorántffy Zsuzsanna a becsületes neve a nagyasszony hölgynek, és csak azért szólok, mert illik tudni egy táblákra figyelő helyi lakosnak :-) Egyik fia Zsigmond volt, de az apai nagyapa tiszteletére Rákóczi családnévvel.

     

     

    Már régen idéztem a Liget Kiadó Verses Öröknaptárából. Mindenszentek napja van.

     

    "...tegnap Joachim hegedült, itt szemben a Konzert-Salonban
    Ezt meg akarod írni nekem - hol is? - ott a sarokban
    Milyen csodálatos este volt, mekkora művész Joachim
    Beethovent hogy érti és "talán mégis inkább
    Hegedülni tanulok, mit szólsz hozzá? most
    Isten veled, Fricikém,..." 

     

    Egyik nővérének, az 1878-ban született Elzának 1930. évi halálára emlékezve:

     

     

                    M I N D S Z E N T I    L I T Á N I A

     

                                                                 Néhai K. E. festőnő halálának évfordulójára

     

    Elza fiam, te is meghaltál, lehet már veled beszélni
    Az élővel nem tudok én, viccelek és elfordulok
    Nem nézek a szemébe órámat nézem sietek valahová
    Mindig úgy érzem úgyis fölösleges és haszontalan
    Hiszen nem tudok segíteni élőn nem tehetek semmit

    Hiába néz rám remegve hogy majd csodát teszek
    Én a fiatalságot nem tudom visszacsinálni
    Egy fűszálat meg nem növelhetek az erdőn
    Miről beszéljek hát mit hazudjak a többi ostobaság
    Te is tudtad ezt mikor félszegen összenevettünk
    S mondtad hát akkor menj ha nincs időd majd legközelebb
    Holott sejtettük mindketten, hogy legközelebb már
    Vékony viaszfigura fekszik helyeden az ágyban
    Egy szál lepedővel letakarva furcsa szokás
    Döbbentté dermedt ibolyakék üvegszemekkel
    Viaszajkán szinte zavart meglepett mosoly
    Mint aki mégis csodálkozik hogy ez is lehetséges
    Hogy az erdő az erdő a titokzatos korallerdő
    Amiről szóltál egyszer, hogy valahol a sötétben
    (Ahonnan más "igazi" asszonyok testéből
    Pufók kisbaba indul, így tanultad régen)
    Egyszer csak elkezdett növekedni ijesztőn
    Ágakat és kacskaringós utakat görbített
    Kapaszkodott és szétfutott bíbor gyökerekkel
    Míg erdő nem lettél egészen valami tengeralatti
    Különös táj amit meg is akartál festeni akkor
    Indákkal a tenger alatt, cserjekorall
    Korallbozót, aminek más nevet adtak
    Azok a komoly és szigorú urak, akik voltak
    Orvosok és hangosszavú erélyes nők, ápolók
    És cselédek a rosszszagú bérház folyosóján
    Aminek emeletén vonszoltad magad a műterembe
    És hallottad, ahogy összesúgnak a hátad mögött
    S innen tudtad - hogy az az erdő egy híres betegség
    Amin úgyse lehet segíteni, el szokták titkolni
    És úgy kell tenni neked is mintha te se tudnád
    Hogy meg ne sértsd a titkolózókat körülötted
    Így hát titokban egyedül a kis kávémérésben
    Függönyt behúzva, szedted elő dobogó szívvel
    A népszerű orvosi lapból kitépett cikket
    Melyből sok latin szó közül kettőt értettél
    Ignorabimus és ezt a szépet: exitus lethalis
    És láttad Lethe öblét, az Enyészet Szigetén
    Fekete pineák közt, Böcklin nagyszerű vásznán
    Ami előtt annyiszor álltál meg a müncheni házban
    Visszacsavarogva, újra meg újra, a többi teremből
    Huszonkétéves szép ifjú leány, lelkes növendéke
    Hollósy mesternek, Lenbachnak, Velasquez bűvöletének
    S egy bolond festőnek, aki el akart vinni Amerikába
    De neked csak az volt az élet ami költői és regényes
    Elza fiam most már elmondhatom én is tudtam
    Előre, ami történt, látod, ki lehetett bírni
    S eljátszottam fanyarul, hogy csacsi tévedés volt
    Hogy az a pap bent volt nálad és éneklő hangon
    Együtt mondtátok a miatyánkot mint az iskolában
    És hogy milyen furcsa volt ez jó és félelmes egyszerre
    Hát igen, tudtam én, hogy neked ezen át kell esni
    Mégse beszélhettem, ami biztosan tetszett volna
    Hogy milyen "festői" lesz az, kék ravatal
    És gyertyák és szónok és magad kinyúlva
    Naiv középkori szent boldog Mária-arccal
    Mint egy Botticelli, akiért úgy rajongtál
    Mesélhetek erről, milyen szép volt az egész
    Ahogy te meséltél nekem, titokzatosan suttogva
    Mikor kisgyerek voltam, Andersent és másokat
    Amitől művész lettem magam is - bizony jó
    Hogy már nem kell tartani azt az unalmas szokást
    Hogy a haldoklónak nem illik beszélni halálról
    Hát mit szólsz, Elza fiam, meghaltál, látom az arcod
    Ahogy ámulva, éneklő, vékonyka hangon
    Lelkendezel: "igazán? meghaltam? jaj de érdekes!"
    És titokban büszke vagy rá, hogy veled ilyen "igazi" dolog történt
    Mint a többi, felnőtt, komoly emberekkel
    Apával, anyával, meg régi nagy festőkkel
    Kitüntettek téged is ezzel a komoly előkelő dologgal
    Igen bizony és még mit is akartam mondani
    Tudom már, igen, hogy azóta voltam Münchenben
    Ahol két évig kóboroltál valamikor régen
    És mindig vágytál vissza, mert az bizony szép volt
    Nagy jövő várt rád mindenki mondta akkor
    Csillogó karrier mint László Fülöp és a többiek
    (De azóta sajnos megváltozott a világ)
    Szóval voltam Münchenben, egy éjszakát töltöttem
    Este érkeztem egyedül és reggel már vitt a vonat
    Egyedül este ismeretlen város idegen bajorok
    Rólam se tud senki lődörgök magamban az uccán
    S ekkor úgy rémlik jártam én itt nagyon sokáig
    Nem kell kérdezni senkit, a te emlékeiden át
    Otthon vagyok én - s bejártam éjjel a várost
    Ódon uccáit, tornyokat és tereket, messze
    S mindenütt ott léptél mellettem alig pihegve
    Figyelted az arcom ráismerek-e, sötétben
    S feleltem magamban hogyne ez a Frauenkirche
    Ugye itt futottál, könnyű lábbal rajztömbbel
    Reggel a mesterhez - ez itt a Schack-Galerie
    Itt másoltad Rubens szőke-fehér asszonyait
    Lám, itt az árkádok alatt homálylik az a kis Bräuhaus
    Ahol sietve ettél délben vidám bohémfiúkkal
    Mert tegnap Joachim hegedült, itt szemben a Konzert-Salonban
    Ezt meg akarod írni nekem - hol is? - ott a sarokban
    Milyen csodálatos este volt, mekkora művész Joachim
    Beethovent hogy érti és "talán mégis inkább
    Hegedülni tanulok, mit szólsz hozzá? most
    Isten veled, Fricikém, most megyek Margittal
    Megnézzük azt az óriási Bavária szobrot"
    Így bolyongtam Münchenben aztán egyedül ültem
    Egy kis tabarinban éjjel rossz feketénél
    S azon tünődtem, torkomra nyelve a könnyek
    Minden pezsgőnél részegebb, mámorítóbb italát
    Hogy mi az a fájás, a kis fájás, mindig ugyanott
    Szivemnek ugyanazon a pontján, valahol mélyen
    Néha ritkán ha magamban ülök senki se figyel
    De nem jöttem rá és reggel fütyült a vasút
    És most még csak annyit, hogy másnap éjjel
    Mégegyszer láttam Münchent két percre tovább nem
    Éjszaka megint, utoljára, de most nem az uccán
    Felülről láttam, bukdácsoló felhők magasából
    Csillagos ég alatt, villanylámpák hunyorgó ezer szemével
    Aludt a Város, nem nézte senki fent az égen
    Álomhajóját, suhanó, ezüstös marsbeli bálnát
    Felhők és holdfény taván rémes meseszörnyet
    Busa fején regényes kis német vendéglőben
    Apró ablakok Vogel és Busch modorában
    Mint a Fliegende és Jugend szines metszetein
    S én onnan az ablakból mégegyszer láttam a Várost
    Amint felpislant, vállat von, percre elámul
    Aztán - álmos filiszter - fordul egyet az ágyban
    Fülérehúzza gőzök és párák paplana-csücskét
    Gondolván álmodott alszik horkolva tovább
    S a hideg éjben három pont világít csak
    Őrfény a Zeppelin orrán s az én két macskaszemem
    Elboruló szem, mert íme, megint szívembenyilallt
    Az a kis fájás, mégis oly végtelen mély
    Halálos kínpadnál élesebb és mélyebb
    És most már tudtam a szót, emlék az ő neve
    Emlék az, ami itt suhan el velem messze, az éjben
    Emlék ez a hajó, emlék a város emlék vagyok én
    Elszáll és múlnak az évmilliók s nem lesz pillanat, egy se
    Robogó légigép visszarohanó Lethe-hajók
    Ablaka mellől lesve ki fekete ködben
    Hogy egymást messe mégegyszer szempillantásra a két út
    Elvillanva hogy lássalak s te is, és intsünk az ablakon át
    Csak ennyit, szervusz, isten veled, isten veled! élet,
    Ifjúság, remegő remény, mámor, félszeg, gyönge mosoly
    Halk, tehetetlen kis tiltakozás az Éjszaka ellen
    Naiv gyufaláng amit úgyis elfúj a szél
    Isten veled, eltünő mult, valaha valóság
    Véled is, emlék, ismétlődő, elfogyó kép a tükörben
    S még veled is, magaddal, én lelkem, tompa tükör
    Isten veled, búcsúzó kezem is mellyel utolszor intek utánad
    Isten veled jóság, gyöngeség, elmúlás, isten veled isten
    Isten velem, isten velünk, isten veled, Elza fiam.

     

    /Karinthy Frigyes (1887-1938); 1931,

    az Üzenet a palackban c. kötetből/ 

     

     

  10. 6384 07:17 2014.10.31
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    6382 helyesbítés:

     

    "Tóth Gyula

    bádogos és vízvezetékszerelő"

  11. 6383 05:03 2014.10.31
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    mélypsychénk itteni kulcsszavára is rátapintottál ezzel az idézettel: Ruhe (!)

  12. 6382 04:49 2014.10.31
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    ZÓRÁD

    Napsütötte Nógrád

    ott lakott a Zórád.

    Nem szerette Dórát,

    csak az aranyórát.

     

    Egy szép napon Zórád,

    felhúzta az órát,

    meg a pisze orrát,

    és - elhagyta Dórát....

    Gyászba borult Nógrád!

     

    Hej, te kutya Zórád!

    Ha nem bírod Dórád,

    álljon meg az órád,

    s szakadjon a hó rád!

     

    Tamkó Sirató Károly

    Tengerecki hazaszáll Móra Könykiadó Budapest, 1975

    (Azt hiszem, a Kaláka megzenésítette.

    A 70-es évek elején a még fel-fel tűnt a költő kis törékeny, fürge alakja a Lórántffy Zs. utcában.)

    A Weöres Sándort megihlető tábla is sokáig látható volt a Fillér utcában:

    Tóth Gyula

    bádogos és villanyszerelő.

    A költő füle kihallotta belőle a ritmust.

    (Kaláka megzenésítés, a kezdeti időkből, még a Kossuth-díj előtt)

  13. 6381 04:36 2014.10.31
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Így teljes a kép, köszönet a kiegészítésért,

    Az "Alva jár az Orbán" sorra mindig eszembe jut a hasonló dallamú sor

     

    ZÓRÁD

  14. 6380 04:31 2014.10.31
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Vitéz mindeghy :-)

  15. 6379 20:29 2014.10.30
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Angyali türelmű gyógypedagógus, nemes mindeghy.

  16. 6378 18:49 2014.10.30
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Weöres Sándor 1949-ben írta a Csalóka Péter című bábjátékot, amelynek 4 képében 10 szereplő van, köztük egy ló is, a végén kihajított bíróé.

    A betétversek közül sokat ismerünk, több önálló verséletet él, mint pl. a Ha a világ rigó lenne kezdetű, amelyre Csalóka Péterné táncol és énekli a dalt, és ezt követi az Alva jár az Orbán kezdetű furfangos nóta, amelyet meg Péter énekel és közben táncol is. Az Orbán verscím nem a szerzőtől való.

     

    Ha a világ rigó lenne,
    kötényemben ő fütyülne,
    éjjel-nappal szépen szólna,
    ha a világ rigó volna.

    De ha a világ rigó lenne,
    be se férne kötényembe,
    kötényem is honnan volna,
    ha egész világ rigó volna.

     

    Szörényi Levente zenésítette meg, hallani is rendszeresen Koncz Zsuzsától

     

    A bolondos rigódalt választotta a Móra Ferenc Könyvkiadó egyik Weöres-kötete címéül (idén adták ki hatodszor):

    Az illusztrátor: Hincz Gyula volt 

     

    Viszont Orbán Ottó többek között Weöresről is írt paródiát, nem is egyet. Az utolsó a lélek mélyére hatol:

     

           Mélypsyché

     

    Bunkótskát a mädchen
    megfogá a’ végen,
    tyű, mely vala neki,
    töve s közepi.

     

    Sóhajt a’ leánka,
    Bunkótska, te drága,
    mit tsiklandsz te, egek,
    még megrepedek!

     

    Ruhe, mondá ő,
    marrha nőköltő,
    vajh az mikor repedt föl
    képzelettől?

     

    /1975/ 

     

     

    http://www.youtube.com/watch?v=OyDZkCDsbYk 

  17. 6377 15:56 2014.10.29

    Weöres Sándor : Orbán

     
    Alva jár az Orbán,
    tornyot visz az orrán,
    trombitások ülnek benne
    három szekér polyván,
    hú! trombitások
    három szekér polyván.
     
     
    Fújják egyre többen,
    polyva szerteröppen,
    rémes álmot lát az Orbán
    polyva-fellegekben,
    hú! rémes álmot
    polyva-fellegekben.

  18. 6376 11:13 2014.10.29
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Alig 40 éves tarka-barka badarka, illetve badarkák az alig 40 éves 00-tól:

     

    Lehel vezér

     

    Folyton-folyvást fújta kürtjét nagy Lehel vezér,
    kérdezték is tőle épp ezér:
    „Mit csinálsz a kürttel, Lehelem?”
                            „Lehelem”,
    válaszolta rá és épp ezér
    legalább egy félpercig nem kürtölt nagy Lehel vezér. 

     

     

     

    Nehéz évek

     

    Egy hegedűsnek mondja hangadója:
    „Bármilyen nyeszlett hang a maga dó-ja,
            úgy megugrik a hang-adója,
            hogy csak rázza magát a majré –
            vajon a dó-ra jön-e maj ré?” 

     

     

     

    Jelenet a Ringből: Wotan rájön, hogy férfidíszét

    megbűvölte Loge

     

    Lóg e'.

     

     

     

    Avagy a korábbi paródiáiból:

     

    Vers villamosra, trolibuszra, autóbuszra, előleg

    után két napig taxira és harminckét nyomdai

    ívre

     

    Jaj ti nem ismeritek a nehéz saurus-szerű lelkek
          pirított-májszínű vérvirág-okádó-krátermélységeinek
          fecske-égre-nyilalló balzsamtáblalepénysikoltozásait.
    Jaj ti nem láttátok a haldokló négyszívűek felhangviharnyögéseit
          meg a sóhajhegedűhúrfejű-Hold-kannibálok,
          s a csillagmadzagtüdejű-annabálok
          rettenetes-oroszlán-körömpuccolásait!

                                                     Jődögél lefelé fodorfehér elvtárs:
                                                     – Ferikém állati zseniális vagy te!
                                                     Felfelelem néki szépen csendes szóval:
                                                     – Tudom én azt régen, abodi szép leány.

    Mert csak ő érti, a balekkacslángsivatagszívű,
         hogy meg kell halnom a sárkányszirompikkelyvirágos
         mezők közepében,
    mert más nem érti a tűzkorongcsiszolóporsikolycsepülő-halálokat,
         amiket én megértem,
    mert más nem érti az űrcsillaghajóárbockosárkeferámakötő-halálokat,
          amiket valaha kértem,

    mert még három sor és én sem értem! 

     

     

     

    A fenti limerikhez néhány másik: Lackfi Jánostól, és az egyikből az is kiderült, én voltam Bartók... 

     

     

    Egy úr – a lakhelye Rátót –
    kinek mozgása korlátolt,
                  hordta rég a hangszert,
                  mígnem egyik gangszter
    egy zongorát lábára rátolt.

     


     

    TEMPERAMENTUM

    Hős vezérünk, Bulcsú,
    termetre nem karcsú,
          mikor kissé bosszús,
          üvöltése basszus-
    s nem violinkulcsú.

     

     

     

    AZ ÉSZ A FONTOS

     

    Népzenét gyűjtött a Bartók,
    mindegy volt, román,

    magyar, tót,
             szőrt viszont csak vesztett,
             ezért nem növesztett, 

    szakállat, bajuszt, se barkót.

     

     

     

    Itt is tévedett a költő, mert nő az magától is:

     



     

     

  19. 6375 22:20 2014.10.27
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

     

    Kisérő zene

     

    Maradt nekem
    egy titkos otthonom
    kibeszéletlen rejtekem
    előrecsukló halántékodon
    fegyelmezetlen göndörödő
    fürtjeid szőkesége
    amiről még nem hallott az idő
    alattomban nem lepte meg a dér se
    hová lehajthatom
    homlokomat ahogy a téli
    gerlék összebujnak a fagyos ágon
    nyomunkban a földdöngető favágó
    megtorpan s fűrészét elejti
    a semmiben fészkünket el nem éri

     

    /Rába György, az 1969-ben megjelent

    Férfihangra c. kötetből/ 

     

     

     

     

     

     

     

     

    Vitorlás - meg az árnyéka

     

    a

    rin
    gó r
    ingat
    tó dob
    oló/ölő
    ölelő öl
    :
    szitakötő
    szárnyú te
    ott röpülsz
    a víztaréjon
    árnyékodat is
    vonod magaddal
    fordított mását
    a sötét út előtt
    fénnyel átitatott
    gyanútlan magadnak

     

    játszott zenebonát
    üstre-ütő játékot
    a zörgő nádasban
    vadlibatoll-pen
    gette éjizenét
    egy vidám had
    mind vakmerő
    zajt csapni
    illedelmes
    partokon
    :
    széled e
    had már
    árnyék
    hajón
    elvi
    tor

    z

     

     

    /Rákos Sándor, az 1982-es

    Társasmonológból/ 

  20. 6374 15:42 2014.10.26
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Mihai Eminescu (Mihail Eminovici) román költő 1850 és 1889 között élt.

     

                Peste vârfuri 

     

    Peste vârfuri trece lună,
    Codru-şi bate frunza lin,
    Dintre ramuri de arin
    Melancolic cornul sună.

    Mai departe, mai departe,
    Mai încet, tot mai încet,
    Sufletu-mi nemângâiet
    Îndulcind cu dor de moarte.

    De ce taci, când fermecată
    Inima-mi spre tine-ntorn?
    Mai suna-vei, dulce corn,
    Pentru mine vre odată?

     

     /1883/

     

     

    Nicolae Bretan - Bretán Miklós (1887-1968), aki énekes, dirigens is volt, zenésítette meg 1922-ben, szólóhangra és zongorára.

    A dalt nem találom, de egy szép rekviem-részletet érdemes meghallgatni a szerzőtől! A mű 1955-ös, kb. 23 perc. 

    A 75 éves szólista (Kónya Lajos) ismert bariton. 

     

     

     

                  Esti kürtszó

     

    A hold világa alig tűnt föl,
    ezüstösök a hegycsucsok,
    az erdő halkan felsusog,
    s egy esteli kürt sírva tülköl.

    Mindig halkabban, csendesebben,
    mindig távolabb, távolabb...
    Halálvágyban szőtt álmokat
    ringatok el sok régi sebben.

    Miért hallgat el oly riadtan,
    mikor a lelkem érte küld?
    Mondd, fogsz-e sírni, esti kürt,
    majd valamikor énmiattam?...

     

     /Dsida Jenő fordítása/ 

     

     

     

                         Krúdy Gyula járkál

    Néha dér farkasok felé szálldos az az ének
    ijedt pásztorok gyorsan hazaérnek
    megrohad a földben az ős szőlőtőke
    fent köröz a madár nem néz már a dögre

    a régi tokban néha megpendül az álom
    kő gurul a dombon megroggyan a várrom
    szól a szú a hangszerfákban tisztán
    borzongva néz maga elé Trisztán

    tavasztól tavaszig megkopott a tokja
    siratja azóta ezerszer Izolda, lép
    szűk térben villognak furcsa menyét percek
    meztelen talpakban üvegcserép perceg.

     

    /Egyed Péter/ 

Kiemelt cikkeink

Faust nélkül közepes

A Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekarának október 27-i koncertjén Mesterházi Gábor járt. KRITIKA

Lőrinczy György átvette a vezetést

Az új igazgató október 31-én, ünnepélyes társulati ülés keretében vette át a Budapesti Operettszínház vezetését.

Rembrandt és Vermeer remekművei Budapesten

Az európai kultúra egyik virágkorát, a 17. századi holland művészet időszakát mutatja be a Szépművészeti nagyszabású kiállítása.

Premier: Nyitott ablak

Nóti Károly bohózatát mutatja be október 31-én a Karinthy Színház.

Totál Vokál I.

A Jazzation és példaképük, a legendás svéd-dán The Real Group akár együtt is értelmezhető két koncertjét adta nemrég. TAKE7

Garantáltan defibrillál

Jefta van Dinther darabja a nézőkre erős fény- és hangeffektekkel gyakorol hatást. Az installáció november 5-én látható a Trafóban.

Lukács András: "Én tényleg szívből koreografálok"

A Seregi-díjas koreográfus a Győri Balett harmincöt éves jubilumára különleges módon állította színpadra Ravel Boleróját.INTERJÚ

Programkereső

MIT HOL
 -TÓL   -IG 

Tisztelt olvasóink!

Megváltozott fórumszabályzatunk értelmében a jövőben a cikkektől független témák indítására nem lesz lehetőség. Megértésüket köszönjük.

A Fidelio szerkesztősége