Téma:
A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá.
Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt lehet.
A Fidelio.hu fórumszabályzata itt olvasható.
Új hozzászólás   Új téma


  1. 6265 17:51 2014.09.19

     

                               Őserdő

     

                                    1

     

    Csendesen inog a táj a kék vizekben,
    mozdulatlanul lüktet a világ.
    Gyűretlen bőre alatt felemeli fejét a bogár,
    ilyenkor elejtjük a nagy husángokat,
    s iszonyodva a bozótba nézünk.

     

                                    2

     

    Nem félünk az erős állatoktól
    és szomszédaink hegyes fegyvereitől,
    de a nagy tavaktól meg a hallgatag
    vastag derekú fáktól félünk,
    mert bennük lakik a vihar.

     

                                    3

     

    Mikor kialusznak a nagy tüzek,
    a kék hegyek barlangjáról álmodunk.
    Apánk járt arra, s fürge nyilat hagyott
    az elefántban, aki a bejáratot őrzi.

     

                                    4

     

    A zsiráfok pettyességét nagyon szeretem,
    odaadnám érte piros tollamat,
    a zebrák csíkjait is szeretem,
    meg a nagy majmok sárga fogait,
    de azért legjobban magamat szeretem,
    mert színes köveket gyűjtök a parton.

     

                                     5

     

    A zöld kőből, amit a folyó fenekén találtam,
    bogarat faragok neked,
    mert szépek a fényes zöld bogarak,
    mikor a fehér virágok alatt pihennek a napban,
    s együtt örülünk az állatokkal.

     

                                     6

     

    Reggel kimegyek a rétre,
    tenyerembe gyűjtöm a harmatot,
    hosszú szálra fűzöm, mint a gyöngyöt,
    nyakadba akasztom, szép legyél,
    sokáig őrizzen meg téged,
    s vele együtt szívjon fel a nap,
    akihez naponta énekelünk.

     

                                     7

     

    Színes tollak alatt őrzöm az oroszlán szívét,
    mert nagyon erős állat ő.
    A gyors folyókat biztosan járja csónakom,
    a sziklák visszabuknak a mélybe,
    a nagy hüllők is félrehúzódnak előlem,
    csak szemük izzik hidegen, mint gonosz tüzek,
    de összezárják páncélos szájukat.

     

                                      8

     

    Kibontott hajjal ülnek az asszonyok a fűben,
    azért hajladozik arra a madarak éneke.
    Szép telt napok gurulnak el a fák felett,
    a fény kibuggyan, mint az érett gyümölcs leve,
    mindenki él –

     

    /Lator László, 1947;

    a Sötéten, fényben c. kötetből/ 

     

     

  2. 6264 21:21 2014.09.18

    Köszönöm!

                   kisapi

  3. 6263 15:34 2014.09.18

    "Rontás és rontó" jeligére (6261)

    Zene és költészet = 2 az 1-ben itt is

    Hej, de sokat danolták innen is, még ha ki is radíroznák az emlékezetükből!

     

    http://www.youtube.com/watch?v=Xfa26yV2q_E

     

    Rontása tört ránk a dúló viharnak
    Ordashad áradata kelt ellenünk
    Vesztünkre esküdtek ádáz hatalmak
    S tudtuk egy életen át kell küzdenünk

    Álltunk a vészben, álltunk merészen
    Lelkünkben tűzpirosan izzott a cél
    Munkások álljunk a nagy harcra készen
    Melyből az emberi nem új napja kél

    Kínzó igában legörnyedt a hátunk
    Mégis reméltük ama nagy diadalt
    Szenvedve távol jövendőbe láttunk
    Harsogva zengtük a szent csatadalt

    Álltunk a vészben, álltunk merészen
    Lelkünkben tűzpirosan izzott a cél
    Munkások álljunk a nagy harcra készen
    Melyből az emberi nem új napja kél

    Vérünk nem omlott a harcban hiába
    Mártírjainknak neve nagy lesz s dicső
    Emlékük' az fonja legszebb dalába
    Melyért elestek: a boldog jövő

    Álltunk a vészben, álltunk merészen
    Lelkünkben tűzpirosan izzott a cél
    Munkások álljunk a nagy harcra készen
    Melyből az emberi nem új napja kél

  4. 6262 15:08 2014.09.18

     

                                           MAGYAR EMBEREK

     

    Irdatlan régi fennsíkok tavaiban maradt valami a szemükben,

    Keverve azzal a hetyke fénnyel, ami oktalan revolvert ad a kezükbe.

    Nem jók és nem rosszabbak, mint más. Csak visznek valamit magukkal

    Európa, Ázsia, Afrika és Amerika országútjain, amitől nyugtalanabb a levegő.

    A halálukban van valami a vadállatok gőgös szemérméből

    És ahogy elnéznek a fájdalom fölött, azt nehezen értik meg persze

    A francia légió őrmesterei, vagy a német idegorvosok.

    Mindegyik ég egy kissé és tűzveszélyesek és levelet ritkán hagynak maguk után.

    A konzulátusok költségén temetik őket és a halál oka ismeretlen.

    Négyszögletes homlokkal, orosznál oroszabban tudnak bandukolni egy ötlet után,

    De cigánymód dobnak el családot és barátokat, ha berúgnak a kávéházban,

    Mert izgatottabb a levegő, ahol ők vannak s a nyugtalanságuk közös

    A padlásszobák kétes zsenijeinek gyertyalángjaival, vagy a Stromboli

    Céltalan, vörös dühével éjszaka, ha kövekkel döngeti a fekete eget

    És mindennel, ami reménytelen erővel lobog ezen a világon s emészti önmagát,

    Nyavajatörős dühvel korlátok és civilizációk között:

    De egészen hiába majmolnak ángliust, vagy párizsi selyemfiút,

    Mert a szemükben visszamaradt valami irdatlan régi fennsíkok tavainak

    Csillogásából s úgy égnek el néha a világ pusztáin, mint a pásztortüzek.

    A szavukat az Isten sem érti már és elkallódnak valami ködben

    Veled és velem és öregapánkkal, mert magyar emberek vagyunk,

    Emberek, magyar emberek, a ködben testvéreim, véreim és testeim.

     

    /Márai Sándor/ 

     

     

               ÖRJÖNGŐ RÓMA

    (1921, a párizsi konferencia hetében)

     

    Ismerlek szép maszk:
    Te vagy az életöröm,
    Kámfor a haldoklónak,
    Fehér damaszt,
    maszk az eltorzult arcokon,
    piros
    szemek úsznak e fehér damasztban!
    A vér szemei!
    A mi szemeink
    vértelen arcunkban, a fehérben!
    Húshagyó
    kedd ez, karneváli kedv ez,
    a mi farsangunk ez, felrakétáz!
    Az a zöld csillag e szurok
    horizonton: az ifjúság,
    e sárga a kalmár öröme,
    e kék a hívők nyugodt szemlélődése,
    s e piros vérünk színéről visz hírt
    a csillagoknak:
    a táncunk üteme ily izzó vörös,
    mi rászoktunk e halálos zenékre,
    a hordók alkoholos gőze felárad az égre,
    a csillagok könnyeznek, lehúnyják szemüket,
    a fák összekulcsolják hallgatagon fekete karjaikat,
    a vizek nem tükrözik föl hiú rakétáink tüzét,
    hallgatnak rosszalón a növények is,
    csak az ember
    bőgi mámorát a siket egek felé,
    üríti gyomrát anyjára: a földre,
    a márványházak visszhangoznak
    az eltaposott rózsák hörgésétől,
    zsírjába befeküdt az ember,
    kiáltja: isten?
    ha van: én vagyok!
    A nők mellbimbója kigyulladt,
    méregtüzet önt friss gyerekszájakba,
    fehérre izzanak
    a kéjben
    véres szemek, a mi szemeink!
    Róma örjöng,
    az órák verik a nagy órát,
    sír egy gyerek,
    hallgatnak a fák
    a vizek szégyennel súgják az éjnek:
    meggyaláztak minket:
    az ember megmosta habjainkban szennyes arcát!

     

    /Márai Sándor/ 

     

     

    Ez pedig ismét lés: 2006. október 6-ról

     

                        A KARMESTER

    Úgy áll a lámpák közt, egy Alemon szobra
    az éjben s benne laknak a dalok -
    Kézlendüléssel érint mély titokra
    pálcáján könny pereg s mosoly ragyog
    a kék és sárga lámpák tikkadt görbe
    varázsövvel árnyalják homlokát
    suhint s életünk fátyla tovalebben
    az éji dáma széthull a tükörbe
    s a homoszexuális csókot ád
    a pikkolónak künn a toilette-ben.

    A bécsi valcer száll és áll a nyár
    az orcheszter föltombol: jó az élet -
    a dinnyehéjon rág a szobalány
    s ringón lökdös a fess inashoz térdet
    a kereskedő: a föld istené itt
    de a rabatt miénk s ez kielégít
    a tisztnek gyerekkora visszaréved
    (csillagtalan bámult csillagos éjek)
    az uzsorás vért szürcsöl a pohárból
    egy szalmaszálon át és felröhög:
    jó üvegen át bámulni a mámort
    és hallgatni, ha az arany csörög,
    a nyomorék kezét zsebébe rakja
    (van még nő, kinek csak forint darabja)
    az ifjú szivét lesi s mosolyog:
    igen, élni üde, komoly dolog
    az aggastyán köhhint: az élet olcsó
    mibe kerül egy lakkozott koporsó?

    S egy éji szitakötő zöld erekkel
    eszeveszett zizegő táncba kezd el.
    Mert minden él, ó Karmester!
    Szegény
    létünk táncoltatjuk egy nagy zenén
    a bécsi valcer száll és áll a nyár
    míg te dirigálsz, van a föld s a tenger
    a zene él és mind élünk mi is
    a zene él, mert jók vagyunk és rosszak
    a zene él, mert éterből s anyagból
    buggyan elő, mint isten összehangol
    magas, mélyhangok, s csak néha kopogtat
    pálcád egy titkos, néma közzenét:
    Karmester, én kitárt pódiumodnak
    legalsó lépcsőjén térdekre roskadt
    hálával kérném: ó uram, e rothadt
    híve megcsókolhatja a kezét?...

     

    /Márai Sándor/ 

     

     

     

                        HAZÁM


                             1

    Az éjjel hazafelé mentem,
    éreztem, bársony nesz inog,
    a szellőzködő, lágy melegben
    tapsikoltak a jázminok,

    nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
    s háltak az uccán. Rám csapott,
    amiből eszméletem, nyelvem
    származik s táplálkozni fog,

    a közösség, amely e részeg
    ölbecsaló anyatermészet
    férfitársaként él, komor

    munkahelyeken káromkodva,
    vagy itt töpreng az éj nagy odva
    mélyén: a nemzeti nyomor.

                          2

    Ezernyi fajta népbetegség,
    szapora csecsemőhalál,
    árvaság, korai öregség,
    elmebaj, egyke és sivár

    bűn, öngyilkosság, lelki restség,
    mely, hitetlen, csodára vár,
    nem elegendő, hogy kitessék:
    föl kéne szabadulni már!

    S a hozzáértő dolgozó
    nép okos gyülekezetében
    hányni-vetni meg száz bajunk.

    Az erőszak bűvöletében
    mint bánja sok törvényhozó,
    hogy mint pusztul el szép fajunk!

                           3

    A földesúr, akinek sérvig
    emeltek tönköt, gabonát,
    csákányosokkal puszta tért nyit,
    szétveret falut és tanyát.

    S a gondra bátor, okos férfit,
    ki védte menthetlen honát,
    mint állatot terelni értik,
    hogy válasszon bölcs honatyát.

    Cicáznak a szép csendőrtollak,
    mosolyognak és szavatolnak,
    megírják, ki lesz a követ,

    hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
    magával kötve mint a kéve,
    sunyít vagy parancsot követ.

                             4

    Sok urunk nem volt rest, se kába,
    birtokát óvni ellenünk,
    s kitántorgott Amerikába
    másfél millió emberünk.

    Szive szorult, rezgett a lába,
    acsargó habon tovatűnt,
    emlékezően és okádva,
    mint aki borba fojt be bűnt.

    Volt, aki úgy vélte, kolomp szól,
    s társa, ki tudta, ily bolondtól
    pénzt eztán se lát a család.

    Multunk mind össze van torlódva
    s mint szorongó kivándorlókra,
    ránk is úgy vár az új világ.

                            5

    A munkásnak nem több a bére,
    mint amit maga kicsikart,
    levesre telik és kenyérre
    s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.

    Az ország nem kérdi, mivégre
    engedik meggyűlni a bajt
    s mért nem a munkás védelmére
    gyámolítják a gyáripart.

    Szövőlány cukros ételekről
    álmodik, nem tud kartelekről.
    S ha szombaton kezébe nyomják

    a pénzt s a büntetést levonják:
    kuncog a krajcár: ennyiért
    dolgoztál, nem épp semmiért.

                              6

    Retteg a szegénytől a gazdag
    s a gazdagtól fél a szegény.
    Fortélyos félelem igazgat
    minket s nem csalóka remény.

    Nem adna jogot a parasztnak,
    ki rág a paraszt kenyerén
    s a summás sárgul, mint az asztag,
    de követelni nem serény.

    Ezer esztendő távolából,
    hátán kis batyuval, kilábol
    a népségből a nép fia.

    Hol lehet altiszt, azt kutatja,
    holott a sírt, hol nyugszik atyja,
    kellene megbotoznia.

                                7

    S mégis, magyarnak számkivetve,
    lelkem sikoltva megriad -
    édes Hazám, fogadj szivedbe,
    hadd legyek hűséges fiad!

    Totyogjon, aki buksi medve,
    láncon - nekem ezt nem szabad!
    Költő vagyok - szólj ügyészedre,
    ki ne tépje a tollamat!

    Adtál földmívest a tengernek,
    adj emberséget az embernek.
    Adj magyarságot a magyarnak,

    hogy mi ne legyünk német gyarmat.
    Hadd írjak szépet, jót - nekem
    add meg boldogabb énekem!

     /József Attila, 1937. május/ 

  5. 6261 13:18 2014.09.18
    -
     
    2

    Kedves - mindegy -!

    A tisztán hangolt lírát eszközül használva közömbösítsd a rontást.

    A hiteles történelmi szemelvény egykor - reményeim szerint nem is sokára - a történelemkönyvek fontos tétele lesz.

    Ám ez a topik nem erről szól.

    A fertőzést lokalizálandó nagyobb dózisra sarkallak.

    A szelíd akarat  győzelemre van predesztinálva!!

    Ja! És ne állj le vitázni a rontóval, mert magával ránt!

  6. 6260 10:27 2014.09.18

    http://www.litera.hu/hirek/az-mta-kimondta-tormay-cecile-fasiszta-es-antiszemita



    Néhány rövid részlet Tormay Cécile Bujdosó könyv (1920-1921) c. naplóregényéből


    Október 31.


    "Nemzeti Tanács"... De hát mit akar ez a sötét " társaság? Hogy meri magát a nemzet tanácsának nevezni? Kik azok, akik lázítanak az állam ellen és hűségesküt szednek a maguk számára? Kik azok, akik egy szállodai szobából kiáltványt intéztek a néphez és ígérték benne: "az azonnali magyar békét, a nemzetek egyenjogúsítását, a nemzetek szövetségét, a föld felszabadítását, a dolgozó nép erőit fokozó modern szociálpolitikát"... Az ezeréves határokról nincs egy szavuk sem! Mi történik a háttérben, ahová mi nem láthatunk el? Az antant hatalmak titkos szövetségesei dolgoznak-e közöttünk, vagy csak a mi saját ellenségeink, akik proklamációjukban gettó nyelven kürtölik, hogy "ezt a Magyarországot megmentő és népet felszabadító programot a magyar katonaság is egész erejével támogatni fogja ".


    Ki mondja ezt? Ki hirdeti magát a legnehezebb órában Magyarország megmentőjének?... Károlyi Mihály gróf és Schwimmer Róza? Lovászy Márton és Hatvany-Deutsch Lajos báró, Hock János és Kunfi-Kunstätter Zsigmond? Fényes László és Böhm Vilmos, Batthyány Tivadar gróf és Biró-Blau Lajos? Ábrahám Dezső, Garbai Sándor és Garami-Grünfeld Ernő? Jászi-Jakobovics Oszkár, Szende-Schwarz Pál és Müller Ernőné? Jánosi Zoltán, Purjesz Lajos és Weltner Jakab? 
    "Tizenegy zsidó és nyolc bűnös magyar!...


    ...Olyan volt a város, mint egy roppant gyomor, amely éveken át bekapott minden galíciai bevándorlót és most émelyeg. Rettentően émelygett. Szíriai arcok és testek, vörös plakátok és vörös kalapácsok forogtak benne. Felszínre kavarodtak a szabadkőművesek, a feministák, a szerkesztőségek, a galileisták, a zugkávéházak, a börze csürhéje és a dob utcai gettó nemzetiszínű kokárdát és fehér őszirózsát tűzött a mellére....


    ...Katonák! Ti a legnagyobb hősöknek bizonyultatok "az elmúlt 24 órában, ne mocskoljátok be kivívott becsületeteket... Tartózkodjatok a szeszesitalok élvezésétől... fogadjatok szót bajtársaitoknak, kik a rend fenntartására vállalkoztak! Hazafias, bajtársi üdvözlettel. Heltai s. k. városparancsnok." 

    - Hát ez már megint kicsoda? - kérdezték egymást az emberek. 
    - Városparancsnok? 
    - Ez a Heltai vajon a Hecht Adolf fia? 
    - Az bizony, - hallottam a hátam mögött.

    A kócos görbelábúak nevettek maguk között: 
    A Kéri Pál meg a Göndör írták a kinevezését a Nemzeti Tanácsban. Kéri Pál, akit Krammernek hívtak és Göndör Ferenc, akinek Krausz Náthán az igazi neve, két radikális újságíró, kinevezéseket ír. Heltai, a Hecht Adolf fia pedig Magyarország fővárosának városparancsnoka. ...


    November 10.

     

    Európa nagyobbik felét már ellepték. Oroszországban Trockij-Bronstein, Krassin-Goldgelb és Litwinow-Finkelstein, Radek és Joffe a mindenható. Münchenben Kurt Eisner a bajor népállam ura és elnöke. Berlinben a katonatanács élén Beerfeld, a munkástanács élén Hirsch áll. Bécsben Renner, Adler, Deutsch és Bauer kezében a hatalom. És Budapesten... Véletlen lenne ez? 
    Varjak a haldokló népek felett... Kivájják a még látó szemeket, beleverik a csőrüket a még lüktető szívekbe, cafatokban tépik le a húst a vergődő tagokról. És sehol sincs olyan, aki elhajtaná őket. 
    Semmi se történik... Halkan, halkan, mint a szótalan kétségbeesés, csak az eső veri az ablakomat.

  7. 6259 09:51 2014.09.18

    Még nem olvastam végig mind  a 6258 eddigi hozzászólást, ám a magam részéről szeretnék itt a témánál maradni, zene és költészet. Részemről a mi (tartalom és forma) a fontos itt és nem a ki, pl. Takáts Gyula gyermekvers-kötetét kiskoromban megkaptam. Nem szerettem a könyvet, nem tetszettek a versek és az illusztráció sem. Kb. 2 éve mégis újra beleolvastam, és csak most értettem meg. Erről nem ő tehet :-)

    Ami itt most megjelent tőle, az úgy tetszett nekem, ahogy röviden leírtam. Az is lehet, hogy még nem zenésítették meg, de az illusztráció, a hangszert fújó bronz pán szerintem "cuki".

    Másnak erről más lehet a véleménye, de azt még nem írta le ide.

  8. 6258 09:05 2014.09.18

    6257

    Idézek egy másik (Vidnyánszky összegzett) topikba írt hszodból:

    "Ha valaki ennyire kívül áll egy közösség általános nézet- és ízlésvilágától,..."

    Ez valszeg rám vonatkozik.

    Ott válaszolok rá, egyébként normális hangvételű hsz, bátran címezhetted volna nekem is. Nem harapok.

    Itt, ebben a topikban azonban más a baj. Az általam belinkelt Márai-írásműnek a fogadtatása a legrosszabb valamennyi, általam belinkelt írásmű közül. Rosszabb mint Bródy Jánosé, L.Simoné...Máraié!! Véletlenül vettem észre, mivel ez a +/- játék sztem csacsi játék, nem is szoktam nézni: kb olyan mint iskolában (volt) a piros pont/fekete pont. Iskolás niveau, de nem középiskolás (vö.József Attila). Elemi iskolás niveau.

    Na de h Márai gondolatai ilyen taszítóak volnának?! Vagy a niveau-s +/- nyomogatósdi a beküldőnek szól és nem a beidézett szerzőnek? Elég sajátos játékszabály és (ön)megnyilvánulási forma (lenne)...de kissé megnyugtatna, mert tudnám h a "közösség" (ld fent) legalább Márai gondolatait elfogadja. Vagy ő is túl "ballib" itt? Kezdem azt hinni, igen. Hát ez az a fent említett "más a baj". Nagy baj. Kit szeretnétek? Gondolkodom rajta.

  9. 6257 04:05 2014.09.18
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    6246, 6252, 6256

    Most komolyan: köszönöm a varázslatot, amit ez a két vers küldött nekem. (kíváncsi voltam, milyen tartalmat választasz most - erre a célra - és csodálkozom, ezen a sokszínű szókavalkádon, hogy tud egy költő ennyi rengeteg szép szót egybehordani, egymás mellé tenni, bűvös módon az olvasót átszellemíteni! (Pont jókor...)

    Többször elolvastam mind a kettőt. Legjobban a 2-2 utolsó sor tetszett,mert vannak személyes élményeim ezekhez a tájakhoz, és azok most felszínre kerülve megelevenedtek.

    Ehhez még a 2 bronzszobor! Kis remekművek :-)

    Köszönöm, hogy kerestél és találtál, fáradtál vele.

  10. 6256 16:43 2014.09.17
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Köszike...:-) Nem csak a magam nevében - ezek szerint - mert már előttem +-szolta valaki.

    Örülök, hogy sikerült, "kérjetek és..." küldetik.

  11. 6255 15:14 2014.09.17

    Márai Sándor gondolatai a magyar társadalomról


    Úgy tűnik,  hogy Magyarországon még ma is lehet tehetség és szorgalom nélkül érvényesülni, a jómódot pedig még mindig sokan állami, párt, vagy talán pártállami kapcsolataiktól várják. Márai Sándor 1945-ben arról írt, hogy “ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a ‘jobboldaliság’ címkéjével ismert különös valamit, a tudatot, hogy ő, mint ‘keresztény magyar ember’ előjogokkal élhet a világban, egyszerűen azért, mert ‘keresztény magyar úriember.’” Ez valamilyen szinten még ma is aktuális. Az alábbiakban Márai naplójából idézünk. Az ikonikus huszadik századi magyar író és újságíró sokkal markánsabb kritikákat fogalmazott meg a Horthy rendszer és a magyar jobboldal ellen mint a mai magyar demokratikus ellenzék.

    Márai Sándor (1900-1989)

    Márai Sándor (1900-1989)

    “Az oroszok olyanok, amilyenek, semmit nem ígértek nekünk, semmit nem akartak tőlünk, mi üzentünk hadat nekik, s most a fegyver jogán érkeztek hozzánk, legyőzött országba, mely jogcím nélkül megtámadta hazájukat. Nem illethetjük őket szemrehányással. De a magyarok! Az egyetlen ország Európában, ahol a nemzet történelmének legválságosabb pillanatában akadt egy Szálasi-kormány, akadtak törvényhozók, akik iparkodtak megjátszani a legalitás komédiáját e horda számára! Csak hogy a zsákmányt kiegészítsék még, néhány héttel prolongálják létezésüket is, hogy elveszejtsék Budapestet s mindent, ami az országból megmaradt! Ezekkel csakugyan nincsen alku, ezek számára nem lehet kegyelem.

    A zsidófaló, nácibarát középosztály most megkísérli, hogy mindazért, ami most történt, a nyilasokra hárítsa a felelősséget.

    Nem igaz, hogy a nyilasok a főbűnösök. A nyilasok csak következménye mindannak, amit ez a társadalom az elmúlt 25 évben elkövetett, hogy műveltség, erkölcs és tehetség nélkül érvényesülhessen. A nyilas horda éppen olyan bűnös, mint az a magyar vezető réteg, mely az alkotmányosság palástja alatt Horthy 25 évében szemérmetlenül fűtött, buzdított mindenfajta reakciót. Ez a társadalom ilyen, egyszerűen nem háríthatja el a felelősséget. Most szívesen odadobják koncnak a nyilasokat, hogy meneküljenek. De ilyen olcsón nem menekülnek.

    Csak egyről nem beszélnek a parasztok, nagyságosok és méltóságosok: arról, hogy mit szenvedtek az orosz városok és falvak lakosai, s arról, hogy esztendő előtt magyar állampolgárok százezreit rúgták ki lakásukból, elvették minden holmijukat, nyomorúságos batyukkal gettókba, téglagyárakba, disznóhízladákba zárták őket, onnan nyolcvanával, leplombált vagonokba préselték – gyermeket, asszonyt, férfit vegyesen – ezt a nyomorult tömeget, s a vagonokban, égő hőségben hat napig utaztak a lengyelországi deportációs telepek felé, megőrültek a szomjúságtól, anyák szültek a vagonokban, és a gyermek ott hevert halottan az ölükben, s a férfiak tébolyodottan ültek a halottak mellett, húsz százalék volt a vagonokban a mortalitás… S végül az auschwitzi, olmützi Vernichterunslagerekben a gyermekeket, öregeket gázkamrákban megölték, a munkabírókat egy ideig még dolgoztatták, a lányokat, asszonyokat a kísérleti telepen beoltották betegségekkel…

    Mindezekről nem beszél senki azok közül, akik most rettegnek a beszállásolástól, és féltik a “zabrálóktól” a lisztet, a fehérneműt.

    Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a “jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit, a tudatot, hogy ő, mint “keresztény magyar ember” előjogokkal élhet a világban, egyszerűen azért, mert “keresztény magyar úriember”, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem “keresztény magyar” vagy “úriember”, tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a jobboldaliság minden értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt 30 éves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen. Talán megalkuszik fogvicsorgatva, s mert önző és gyáva: bizonyára hajlong majd az új rend előtt, de szíve mélyén visszasírja a “jobboldali, keresztény, nemzeti” világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni, és aladárkodni a nagyvállalatokban képzettség és hozzáértés nélkül.

    Ez a fajta soha nem változik meg.”

    Márai Sándor naplója (1945)

  12. 6254 14:37 2014.09.17
    -
     
    3

    Az állatvilág sajátja, hogy saját bűzével - vizeletével vagy egyébbel - megjelöli tartózkodási területét. A hasonló egyedek számára lehet ez üzenet, itt vagyok, itt én vagyok a domináns. Mindenki más számára  általában elviselhetettlen.

  13. 6253 14:06 2014.09.17

    Zene és költészet!

    Meg is hallgatható itt: http://www.youtube.com/watch?v=Occ-mZB58II

    Szöveg: Bródy János

    Zene: Maróthy Zoltán

     

    Sosem hitted, amikor mondták,
    hogy vannak még gonosz mesék
    Most már tudom, hogy te is látod:
    ez egy elátkozott vidék

    Sámánok járják itt az erdőt,
    izzik a mágikus parázs
    Ráolvasók vámpírok ellen
    és minden szó lidércnyomás

    Ez a tündérország,
    elvarázsolt táj
    mesebeli népe
    új csodákra vár
    Ez a tündérország
    háborúban áll
    Magával harcol
    és békét nem talál

    Hát nézd a táltos törpét
    megint új álarcot visel
    Miközben szól az álszent kórus
    a métely magvát hinti el

    Ez a tündérország
    elvarázsolt táj
    mesebeli népe
    új csodákra vár

    Ez a tündérország
    háborúban áll
    Magával harcol
    és békét nem talál

    Ez a tündérország

  14. 6252 13:49 2014.09.17

                                     Nem csak neked :-)

     

    – Láttad-e Pánt? – Ez volt első szavad.
    Nem!… Mert sohasem élt,
    de fénnyel vert át, jól tudod, e nem
    oly sok és teljes költeményt. 

     

    A nem: mely sokszor tündöklőbb való,
    mint egy templom, vagy szikla,
    mely úgy ragyog, mint Attika fokán
    Byronnal Szunionba

     

    a tenger-istené!… S alatta
    gyönyörködött a bronz – maga
    a legszebb –, hajókban és halakba
    és testét bronzoxid takarta.

     

    A kettős nem ragyogott odalent.
    Az isten nem tudta, hogy isten,
    s a tenger sem, hogy mért oly szép e test,
    melyet magam se hittem…

     

    Nem láttam Pánt!… Berkét sem… Argolisz
    és nyers Árkádiába
    kopár sziklák között zörögtem,
    mint remeték pusztába.

     

    De elég volt a kő és ritmusa!
    A furulya és véső verte.
    Ezen táncolt az emberi,
    akinek nem volt teste

     

    és vérszerint se volt!… De volt erősebb,
    mintha tündéri nőbe
    fogant volna… A földi képzelet
    sugárzó csecsemője

     

    szakállasan és kecskelábbal
    bőgött és fújta sípját,
    s mint tanuk szoritottak közre
    a pásztorok s a sziklák…

     

    /Takáts Gyula/

     

     

    Farkas Pál (1947 -   ): Alisca-pán, 45 cm, bronz - 2003 

     

    Farkas Pál: Táncoló pán, 50 cm, bronz - 2004 

     

     

    Ráadásul, ismét lés, több lépcsőben: 

    http://www.fidelio.hu/opera/forum/zenekolteszet_zene_es_kolteszet/777757 

     

     

             Dudaszót hallgatva

     

    Úgy szívenvág!… Nem furulya.
    Bizony ez sikító duda.
    Öreg legény aki fújja.
    Ámulja is a fügefa.

     

    Néha hallott már citerát,
    lágyhangon síró furulyát,
    de dudára nem vélekszik.
    Figyel, alig hogy lélegzik.

     

    Nézek föl… A hang lépcsője
    hívogat a dombtetőre.
    Csak fölmegyek. Ott leülök.
    Loppal a présháznak dűlök.

     

    Hunyorgatok a gazdára,
    integetek a dudásra.
    Idegen jár, meg ne tudja.
    Szíve szerint fújja, fújja.

     

    Zeng a pince. Öblös torka,
    mintha hangszórója volna
    egy világnak, ami rég holt,
    de sikoltva most előront.

     

    Zeng a duda… Szép sorjába
    újra szólítja világra
    aki elment… Nyitott kripta…
    Biz teremtő, aki fújja.

     

    Mintha lenne föltámadás,
    úgy fújja az öreg csordás.
    Szól a duda harsonája
    s egyik ül a szőlőágra,

     

    másik megy a fügefához!
    Kár, hogy már a nap leáldoz.
    De hiába! Sötétségbe
    sincs az ébresztőnek vége.

     

    Furkóssal, dolmánnyal, dísszel,
    úgy, ahogy kit mi megillet,
    jönnek, jönnek s jobban látom,
    mintha gyújtanék világot.

     

    Mintha lenne világ vége,
    nézek a zengő pincére.
    Belül világ! Kivül világ!
    Zeng a duda és szívenvág

     

    sikongató hűvös szele.
    – Minek is jöttem én ide? –
    Mint a márvány áll a gazda
    domboldalon őszi gazba.

     

    /Takáts Gyula/

     

     

    A nem oly sok verse közti Százhúsz vers-ből (1980) 

     

  15. 6251 09:53 2014.09.17

    Ez aztán valóban zene és költészet!

    Bródy János Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró

     

    Bródy János: Ezek ugyanazok - dalszöveg

     

    Ahogyan 40 évvel ezelőtt is már voltak nehéz idők
    de a Kondratyev-féle ciklusokkal sohasem törődtek ők
    Mer’ az erősek mindig úgy érzik, hogy csalhatatlanok
    Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

    Mikor az entrópia emelkedik és mindent felkavar
    A szolgálatok beindulnak, hogy ne legyen túl nagy a zaj
    S kitüntetett szerephez jutnak megint a seggnyalók
    Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

    Itt szép lehetsz, de okos nem, mert kötelező a hit
    És ellenség lesz mindenki, aki kételkedik
    És erkölcsről papolnak álszent köpönyegforgatók
    Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

    Lassan kihull a memóriákból az egyéni tapasztalat
    És átírja a központból kiküldött új adat
    S jönnek a minden rendszerhez alkalmazkodók
    Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

    Ahogy mindig újra kezdődik a bálvány körül a tánc
    Megint befonja életünk egy láthatatlan lánc
    És jönnek a lelkes ostobák s a gyáván megalkuvók
    Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

    S ha végül rájuk dől a ház és nincs már több hitel
    Majd mást vádolnak azzal, amit ők követtek el
    És engedelmes szolgáló a törvény és a jog
    Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

    Hát kedves fiam, édes lányom, véssétek be jól
    E szép országban pusztít más is, nemcsak az alkohol
    Jönnek majd és hirdetik, hogy milyen nagy magyarok
    De tudjátok, hogy ezek bizony mindig ugyanazok
    Édesapám, te megmondtad: ezek ugyanazok

    Óh, valahol így van ez, ahogy volt, úgy lesz
    Édesapám, te megmondtad
    Van, ahol így van ez, ahogy volt, úgy lesz
    Édesapám, te megmondtad

  16. 6250 09:47 2014.09.17

    Nem haraxol, ha nem mélyedek bele-beléd? Mármint a verselemzésedbe és nyelvtandoga javításodba. Bocs.

    Rövid leszek: a fórum nyilvános. A topikok dettó. Világos? Vagy tévednék? Levédetted? Akkor szólj.

    És h mi "illik" ide, azt (remélem) nem te döntöd el. Erről ennyit.

     

    Ja és mielőtt folytatod a sunyizást (ami nem érdekel), javaslom, nézd vissza a kezdeteket! Én beírtam X topik(ok)ba véleményt, kommentet a topik témájához kapcsolódóan. Jöttek a válaszok: nem a topikhoz kapcsolódóan, hanem szinte azonnal személyeskedő, kioktató, "liberálbolsevikező" (v ahhoz hasonló) stílusban és jelzőkkel. Rossz taktika volt, mert önleleplező.  Fölfigyeltem rá. Gyenge kisérlet (volt-van) a tudatlanság leplezésére. Példa: én nem szóltam hozzá pl. a Baráti- v Várdai topikhoz, pedig mindkettőt ismerem és tisztelem, úgy bizony, ha ettől egyesek a falra másznak is. És tisztelem őket annyira h a topikjaikat nem használom mások pl a Sunyi Klub tagjainak  ócsárlására, mint azt teszi a Sunyi Klub vér- és létszámszegény tagsága velem más művészek topikjában v más művészek produkcióinak topikjában, ahol hszok.

    Újabban pedig ez-az már alig kódoltan zsidózik és kódolatlanul obszcén. Pl.  Megrongálták a Duna-parti Cipőket topik (64)-es hsz. Mantra? Igen! Majdcsak észreveszi egyszer valaki. A görényes Romhányi-vers nagy rajongója biztosan. Kapásból. Visszakézből visszaír. Bármit, csak fölülírjon. Átlátszó. (vö. atlatszo.hu) Rajta! Én meg küldöm a köv. verset...ami sztem ide (is) illik. Sunyi Klub tagjainak és mindenki másnak.

  17. 6249 09:26 2014.09.17

    6246

    "...személyeskedni sem illik." Egyetértek! A harczos(társa)/ok klubja (3-4 fő) kizárólag személyeskedik. (Egyik- másik, megengedem, egyebet is csinál: alig kódoltan zsidózik és kódolatlanul obszcén. Pl.  Megrongálták a Duna-parti Cipőket topik (64)-es hsz.

    Alapvetés: a sunyizás, mármint rám. Műveltnek hiszik magukat és egymást (én is egy mást, ők meg egymást), de csak erre és ennyire telik. Mostantól akkor legyen: Sunyi Klub! Aki nem tag = akinek nem inge, nem veszi/ne vegye magára! Ezzel az epitethon ornanssal próbálkoznak nálam, reménytelenül, lankadó..., nem, inkább nem, szóval: khm...nem lankadó energiával. Egyetlen, ismétlem, egyetlen produkciót sem ismernek és/vagy nem látták, amiről írtam (esetleges kivétel a főszabályt erősíti) és amire csak sunyiznak,sunyiznak, sunyiznak, 

     sunyiznak...vagy Sanyiznak, Sanyiznak, Sanyiznak, Sanyiznak? Mindegy is.  Nekem totál mindegy. Rajta, mehet a köremail, körtelefon, hadjárat indul(hat)/folytatódhat! Sok szerencsét, ED

  18. 6248 08:51 2014.09.17

    Köszönöm! Bár a bölcsesség terjedne a szenny és rombolás helyett!

  19. 6247 08:33 2014.09.17

    6243

    Azt hiszem, elég lett volna, ha kipontozod azokat a szavakat, amit szégyenletes módon egyesek előtagként használnak sok magasztos tartalmat jelentő szóhoz. Úgy is megértettük volna, sajnos.

    Egy szép verssel feledtethetnéd ezt a szörnyűséget, amibe belesodródtál és mi is elolvastuk.

    Válassz valamit nekünk, kérlek.

  20. 6246 08:25 2014.09.17

    Ezt a 3 sort, amit ideírtál, mindenkinek, aki hozzászóló, jól meg kellene jegyeznie, és állandóan szem előtt tartania, szerintem.

    Nem szenvedtetek még eleget? Olvasni is rémes ezt a céltalan csetepatét. Abba kell hagyni, úgy ahogy kisapi írja.

    Az emberek viselkedését nem lehet megváltoztatni, csak ő maga teheti azt. Ebben az esetben is nagy csoda lenne, ha sikerülne.

    Nem kötelező minden beírás minden részletére reagálni, személyeskedni sem illik.

    Mindennek van eleje, közepe és vége, talán újra béke lesz itt és kulturális eszmecserék.

    Ennél mélyebben nem megyek bele ebbe az ügybe.

Kiemelt cikkeink

Nem vénnek való vidékiek

Bohém légy-ott (forrás: Gilvesy Pincészet)

Három éve már úgy kezdődik az új színházi szezon, hogy a Thália vendégelőadásokat fogad a vidéki színházak fesztiválja keretében. MAGAZIN

Elhunyt Kemény Endre karmester

Életének 90. évében meghalt Kemény Endre karmester, hegedűművész, zeneakadémiai tanár.

Kellenek a hősök

Eperjes Károlyt a versekben rejlő zeneiségről, az opera népszerűségéről és Jirí Menzelről is kérdeztük. OPERA MAGAZIN

Járt már a Louvre üvegpiramisa alatt?

Albert Tootie Heath (fotó: Sánta István Csaba)

A föld alatti fogadócsarnokot ugyanis teljesen átalakítják, hogy még jobban tudja kiszolgálni az évi 9 millió látogatót.

Induló zenekarod van? Pályázz!

Az NKA hamarosan közzéteszi a magyar könnyűzene támogatására meghirdetett Cseh Tamás Program két új pályázatát.

Buczkó Martin: "Ami a technikán felül kezdődik"

A fiatal táncos-koreográfus Berlinben és Németország szerte már learatta a balett-babérokat, most pedig saját társulatát építi. INTERJÚ

Mun Taeguk: "Meg kell érinteni az emberek lelkét"

Dél-koreai versenyző nyerte a Budapesti Nemzetközi Zenei Versenyt. Hogy mi volt a titka, az az alábbi beszélgetésből kiderül.INTERJÚ

Programkereső

MIT HOL
 -TÓL   -IG 

Tisztelt olvasóink!

Megváltozott fórumszabályzatunk értelmében a jövőben a cikkektől független témák indítására nem lesz lehetőség. Megértésüket köszönjük.

A Fidelio szerkesztősége