Vendel

Pénz vagy írás?

2012.05.18. 08:06

Programkereső

Pozitív végkövetkeztetésre jutottak a kortárs magyar irodalom eladhatóságáról folytatott beszélgetésen hétfőn este a Toldi moziban. A szervezők három piaci szereplőt, az alkotót, a kiadót és a terjesztőt szólaltatták meg a téma kapcsán

"Pénz vagy írás? Avagy eladható-e a kortárs magyar irodalom?"címmel zajlott kerekasztal-beszélgetés május 14-én, hétfőn a Toldi mozi kávézójában. Dunajcsik Mátyást, a Libri Könyvkiadó munkatársaként is dolgozó író-műfordító-kritikust, Szegő Jánost, a Magvető és a Litera.hu szerkesztőjét és Zentai Péter Lászlót, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatóját a kortárs magyar irodalom eladhatóságának problémáiról kérdezte Sepsi László, a Prizma filmművészeti folyóirat szerkesztője.

Sepsi László, Dunajcsik Mátyás, Szegő János és Zentai Péter László
Sepsi László, Dunajcsik Mátyás, Szegő János és Zentai Péter László

A beszélgetés során kiderült, hogy a helyzet egyáltalán nem olyan rossz, ahogy azt a gazdasági válság vagy a hazai kultúra finanszírozási problémái miatt elsőre gondolnánk. Zentai Péter szerint a magyar irodalom reneszánszát éli az eladhatóság tekintetében, és a lakosságszám és nyelvterület arányában az irodalmat kedvelő kultúrafogyasztó közönség nagyságát tekintve a nyugat-európaihoz hasonló számokat mutat. A magyar szerzőket rendszeresen nemzetközi díjakkal jutalmazzák, s a Frankfurti Könyvvásár díszvendégei között a közép-európai térségből Magyarországot köszönthette először a könyvszakma. Szegő János szerint mindez jól mutatja, hogy országimázs szempontjából a legolcsóbb és leghatékonyabb befektetés a kortárs irodalom lehetne. Dunajcsik Mátyás kiemelte, hogy a szerény állami támogatás mellett, mely külföldön sokkal meghatározóbb, Magyarországon egy-egy keresettebb szerző műve ugyanolyan nagy példányszámú eladást képes produkálni, mint külföldi társaik. Ebben nagy szerepet játszik az a tény, hogy itthon igen nagy presztízse van a költészetnek is. A fiatal író felhívta rá a figyelmet, hogy a szépirodalom ugyan átlagban kisebb jövedelmet jelent egy kiadónak, hosszú távon mégis stabilabb bevétel, mivel az anyagi helyzettől némiképp függetlenül a hűséges olvasóközönség ritkábban mond le megvásárlásukról.

Az alapvetően pozitív helyzethez képest problémaként merült fel az oknyomozó, ismeretterjesztő és non-fiction műfajok, valamint a memoárirodalom hiánya, erre a magyar könyvpiacon kisebb kereslet mutatkozik. Ugyanakkor Szegő János azt is megemlítette, a gyermekirodalom szerepe egyre nagyobb, s a kiadók egy része igyekszik az eddig főként felnőttirodalomban tevékenykedő íróit is ebbe az irányba terelni. A beszélgetés konklúziójaként elmondható, hogy a kortárs magyar irodalom az előadók szerint ma már jóval szélesebb spektrumú, s nem feltétlenül csak a nehezebb, klasszikusan magas irodalomnak címkézett műveket kell ide sorolni. Az olvasóközönség igen fogékony a fiatal szerzőkre, és a magyar olvasási szokások sem minőségben, sem számban nem maradnak a nyugat-európai színvonaltól. A magas és mély kultúra fogalmaival operáló társadalmi konvenciókat azonban a beszélgetőpartnerek szerint hanyagolni kell: a trend az igényesen megírt, de mindemellett szórakoztató művek kiadása felé mutat. A kiadók is arra törekednek, hogy a vevői igényeknek megfelelően több műfajt is megszólaltassanak. Ez a folyamat azonban megkívánja a minőségi, objektív kritikai írás, a szélesebb irodalmi nyilvánosság meglétét, amelynek akadályozója egyelőre a főállású irodalmi kritikusok hiánya.