Hedvig

Irodalom a négyzeten

2012.09.19. 07:30

Programkereső

Lehet-e formabontóan izgalmas egy irodalmi est? A kérdés csak látszólag költői, hiszen a Literárium-sorozat már megadta rá a választ. Lehet. A Művészetek Palotájában az év elején elindított tematikus esteken havonta mutatkoztak be - telt házak előtt - az egyéni hangú kortárs írók, költők. Aki végigszurkolta a sorozat első félidejét, ne aggódjon, lesz folytatás! A nyári szünet után, szeptember 24-én a Literárium első vendége a huszadik század nagybetűs költője, Kányádi Sándor. Kihagyhatatlan.

Az elmúlt hónapokban valószínűleg sűrűn elgondolkodott azon Keresztury Tibor, az estek sorozatszerkesztője, hogy melyik ujját harapja. A partvonalról nézve ugyanis szinte lehetetlen küldetésnek tűnik a "bőség kosarából" kiválasztani a szépíró vendégeket. Szó se róla, nehéz kenyér a szerkesztőé, de ebben az esetben kifizetődő volt a kéztördelés. Ma már elmondható, hogy a kortárs magyar irodalomnak született egy reprezentatív új fóruma, ahol rang jelen lenni közönségként és szereplőként egyaránt.

A Müpa Magazin hasábjain olvashattak már arról, hogy a tematikus sorozat első szezonjában olyan alkotók mutatkoztak be a közönségnek, akik még nem élő klasszikusok, de már kanonizált szerzők. Az elmúlt fél év során Térey János, Varró Dániel, Karafiáth Orsolya, Háy János, Garaczi László és Grecsó Krisztián váltották egymást a Művészetek Palotája Üvegtermében. A második évadnak, a szerkesztő olyan értelemben próbál más színezetet adni, hogy a jól ismert, nagy mesterek is helyet kapnak ebben a sorozatban. Az érett író korosztály - Csukás István, Kányádi Sándor és Bodor Ádám - mellett, természetesen megmarad a fiatalabb nemzedékeknek is a helye és szerepe, itt mindenképpen Dragomán György vagy Kovács András Ferenc nevét kell említenünk. A koncepcióban további változás, hogy a zenei társművész személyére - Palya Bea és Harcsa Veronika állandó jelenléte helyett - ezentúl maguk az írók tesznek javaslatot, ők hívnak meg hozzájuk közel álló zenekarokat, zenészeket. Ami változatlan, hogy megmarad a meglepetésvendég szerepe.

Kányádi Sándor
Kányádi Sándor

Az őszi évad további újdonsága, hogy az irodalom és zene mellett a képzőművészet is szerves részét képezi majd a Literárium-esteknek. A Ludwig Múzeummal együttműködve az est házigazdái a szomszédból "kikölcsönöznek" majd egy-egy képet, így a képzőművészeti alkotás is szerepet játszik a történetben. Az összművészeti estek moderátora szeptembertől Winkler Nóra. Bármilyen formai és tartalmi változás kísérje is a második szezont, a kiindulópont változatlan. A meghívott költő/író garantáltan beavatja a hallgatóságot az izgalmas szakmai fortélyokba, és várhatóan nem fukarkodik majd a személyes történeteivel sem.  

A multikulturális sorozat őszi nyitányában Kányádi Sándor kaleidoszkópszerűen színes életpályáját ismerheti meg a közönség. Akik valaha is hallotta Sanyi bácsi fordulatos életmeséit, jól tudja, hogy egyebek mellett irigylésre méltó játékos szókedve és kimeríthetetlen anekdotakincse az, ami gyerekre és felnőttre egyaránt lebilincselően hat. Ahogy a sorozatszerkesztő fogalmaz, Kányádi Sándor az egyik utolsó mohikánja a kortárs magyar irodalomnak, abban az értelemben, hogy egy univerzális őstehetség, intézmény, ha lehet ilyet mondani. Nemzedékek sora nőtt fel a költészetén, s nemcsak azért volt evidens a meghívása ebbe a sorozatba, mert az életműve erre feljogosítja, hanem a fáradhatatlan mesélőkedve is garancia arra, hogy a közönség egy emlékezetes est élményével távozzon szeptember 24-én. Az immár nyolcvanhárom esztendős mester költészete és a személye egyként besorolhatatlan, leveti magáról azokat a szempontokat, amelyekkel megközelítik, miszerint ő erdélyi vagy kisebbségi szerző lenne. Esetében egy olyan autentikus pályáról és művészetről van szó, ami nagyon nehezen beskatulyázható - szögezi le Keresztury Tibor.

Kányádi Sándor
Kányádi Sándor

Bár Kányádi Sándornál egy emberöltővel fiatalabb szerző Tóth Krisztina, az ő intim költészete is nehezen besorolható.  Róla is elmondható, hogy népszerűsége tulajdonképpen az első kötete (Őszi kabátlobogás, 1989) óta töretlen. Tóth Krisztina nagyszerűen eltalált egy olyan közönségigényt az írásaival, amelyik nagyon sokféle olvasói réteget, ízlést tud megszólítani. Keresztury Tibor szerint: az ő művészetében a klasszikus forma és az artisztikum valami nagyon mély nőiséggel, erotikával keveredik, a klasszikus szépségeszményt a mindennapok érzelmi viharai színezik el. Talán egyetérthetünk abban, hogy a kortárs magyar irodalom jelenlegi mezőnyében nem nagyon lehet egy tematikus évadot erősebben indítani, mint Kányádi Sándor és Tóth Krisztina meghívásával - összegez a sorozatszerkesztő. Mindketten olyan széles közönségréteget tudnak elérni, ami szinte példa nélküli. Tóth Kriszta egyaránt autentikusan van jelen a Nők Lapjában és a Holmiban, és Sanyi bácsi nemkülönben, aki a gyerekversektől, a Kalákával való fellépésekig, minden mondatával emlékezeteset alakít. Azt már csak halkan tenném hozzá, hogy a magam részéről, szívesen beülnék egy olyan estre (is), ahol mondjuk Tóth Krisztina szövegtestjei válaszolnának, vagy éppenséggel feleselnének Kányádi Sándor poétikus felvetéseire. Amennyiben a suttogás elég hangosnak bizonyul, talán az sem elképzelhetetlen, hogy a Literárium-estek harmadik évadában, a költőpárok szó- és rímcsatáját is élvezhetjük majd a Müpa falai között.

Addig is jöjjön egy páros verskóstoló...

Kányádi Sándor: Szentjánoskenyér                          

Szentjánoskenyér ízével a számban

- jegyes-kenyéren, pont-kabátban -,

szentjánoskenyér ízű nosztalgiával

agitáltam végig ifjúságom ;

majd túl az emberélet útjának felén

egy csillogó nagy áruházba léptem,

s vettem a próféta böjtös eledeléből.

Keserűn fordult ki számból:

Az emlékhez fogak is kellenének.

 

Tóth Krisztina: Néz

Bámul takaróminta-arc,

úgy néz, beletelik a hold,

bele a gyerekkor, sárga hordó,

alján esővízírta szó,

végtelen nyarak üledéke,

elázott kert és száradó kert,

fényszem a lombok közt, opál,

macskaszem, szőlőszem,

emlékidőben emlék-

szem, néz.